Érted tettem |✓|

11. Rész

Miután kimentünk a teremből, Natasa a nappaliban ült le és kérte hogy mi is maradjunk ott vele.

Szóval amíg vártunk addig beszélgettünk és próbáltunk kicsit meg nyugodni és fel oldódni. Hát nem nagyon sikerült...

Most már kicsit jobb habár még mindig nagyon rossz érzés hogy embert öltem. De Natasa és Blanca próbálnak le nyugtatni engem.

Körülbelül egy fél óra múlva jött ki a teremből Angelo. Ránk nézett majd meg szólalt:

- Bella tudsz jönni? Szeretnék veled beszélni kicsit! - nézett rám várakozva.

- Jövök persze. Köszönöm a teát Nati! És neked is Blanca! - mosolyogtam.

Majd meg fordultam és el fogadtam Angelo felém nyújtott kezét. És el indultunk a lépcsőn fel.
Fent be mentünk a szobájába. Leült az ágyra majd kérte hogy üljek mellé.

- Bella, megint szeretném megköszönni, amit tettél! Viszont Louigi megfenyegetett minket hogy majd még hallunk felőle, remélem ez nem így lesz de én nagyon szeretnék rád vigyázni! - nézett mélyen a szemembe.

- Köszönöm hogy így gondolod. És akkor mi lesz most?

- Csak annyi hogy több lesz az őr, illetve nem mehetsz sehova teljesen egyedül és még Blancával ketten sem.

- Rendben. Értem.

- Komolyan nem baj?

- Nem tényleg nem. Tudom hogy a családért teszed és azt is hogy csak óvni szeretnél.

- Köszönöm hogy ilyen meg értő vagy!! - mosolygott és jó szorosan meg is ölelt.

- Öhm... Lehet egy kérdésem?

- Persze hogy lehet Bella!

- Csak az esküvőt kérdezném, hogy mikor lesz majd? Nem azért mert nem szeretném csak kíváncsi vagyok.

- Á, Bella... Ennyire szeretnéd már a nevemet meg kapni? - kérdezte az arcán kaján vigyorral.

- Nagyon vicces vagy... - forgattam a szemem és mosolyogtam. - Szóval?

- Kb. 3 hét múlva. Persze csak akkor ha neked is oké?

- Igen.

- Baj hogy ilyen gyors az egész? Mert lehet változtatni!

- Nem kell változtatni örülök hogy így alakult, és hogy itt vagy velem.

- Én is örülök! Hogy te itt vagy! Nálad aranyosabb, szebb és okosabb lányt én még nem láttam. - mondta. Na erre én elég szépen elpirultam.

- Aranyos vagy, amikor elpirulsz! - mosolygott ő is.

Majd meg szólalt a telefonja.

- Bocsi ezt fel kell vennem.

- Nem baj. Addig kimegyek a teraszra. - mondtam, mire csak mosolyogva bólintott egyet.

Kimentem. Nagyon szép volt innen fentről az udvar! Gyönyörű!!

Figyeltem a naplementét, amikor két kárt éreztem meg a derekamon. És a fejét meg a vállamra tette.

- Mit figyelsz ennyire kicsim? - sosem hívott még úgy de tetszett.

- Csak hogy milyen szép a naplemente.

- Tényleg szép, de nem olyan szép mint te! Tudod ki telefonált?

- Nem. Ki volt?

- Louis, a bátyád.

- Tényleg? És mit szeretett volna?

- Csak kérdezte hogy hogy vagyunk és mondta hogy ezért engem hívott mert meg akarta tőlem kérdezni hogy eljöhet e meglátogatni téged.

- És mit mondtál neki?

- Azt hogy nyugodtan jöjjön.

- De jó, köszönöm!!! - fordultam felé. És meg is öleltem Angelot.

- Nincs mit. Szóval majd holnap jön.

De jó jön Louis!!! És most itt is minden rendben. És velünk is.