Érted tettem |✓|

5. Rész

Amikor oda értem a kapuhoz, Zayn már ott állt a kapu mellett. Gondoltam...
És amikor meglátott beleszólt a fülében lévő készülékbe. Gondolom apának.

Fel értem a ház elé, és láttam hogy apa, de Felucci úr, anya, Louis és Angelo is ott állt. Hahj...

Na várjunk csak Louis és Angelo miért van tele sérülésekkel??? Te jó isten ezek össze verekedtek... Miattam...

- Anna merre voltál??? - szaladt oda hozzám anya. - Ugye nem lett bajod?

- Kérlek anya nyugodj meg, nincs bajom, csak gondolkodom kellett. Sajnálom hogy elmentem egy szó nélkül. - majd rá néztem a férfiakra. - Apa bocsánat nem akartalak meg ijeszteni! - mondtam neki is, majd rá néztem de Felucci úrra. - Uram elnézést hogy így viselkedtem!

- Nincs nagy baj. Csak azért ez ne legyen rendszeresen!

- Értem. - sóhajtottam - Louis! - erre felkapta a fejét és oda rohant hozzám. 

- Soha többé ne csinálj ilyet! Nagyon megilyedtem! Hogy gondoltad ezt???

- Sajnálom! De veled meg mi történt?

- Semmi csak kicsit össze kaptam Angelo-val.

- Louis! Mi volt??

- Semmi csak nem értettünk egyet.

- Hahj...

- Lányom, kérlek gyere mondanék neked egykét dolgot.

- Rendben.

Apa az irodájában leült a székbe. Én pedig elé, de Felucci úr meg mellé állt.

- Szóval, az egész végleges és holnap már költözöl is Olaszországba.

- Komolyan? - kerekedett ki a szemem.

- Igen illetve ezentúl nem én rendelkezem feletted, hanem a vőlegényed, most már ő a felelős. - jelentette ki. Csodás!!

- Értem. Most már mehetek? - kérdeztem kissé félve.

- Igen mehetsz.

- Köszönöm!

Bementem a szobámba.
Majd valaki kopogott.

- Igen?

- Én vagyok. - jött be az ajtón Angelo.

- Mit szeretnél?

- Csak akartam szólni hogy pakolja össze holnap reggel utazunk. Illetve add csak ide a telefonodat! - a kezébe adta. Ő megfogta majd a földhöz vágta!!!

- Miért csináltad ezt???

- Mert arra már nem lesz szükséged. Mert kapsz egy újat. - és a kezembe nyomott egy új telefont. - Benne van a számom is meg a szüleimé is, meg a te családodé is és ezzel mindig fogom tudni hogy merre vagy. - vigyorgott.

- Csodás... - forgattam meg a szemem.

- Hagyd abba, így lesz és kész! - jelentette ki. Majd közelebb lépett. - félsz tőlem?

- Miért félnék? Meg tudom magam védeni! Tőled is!

- Majd meg látjuk! - vigyorgott és átölelte a derekamat.

- Mit szeretnél még?? - próbáltam ellökni magamtól.

- Csak azt hogy a közelemben legyél. - majd odahajolt a fülemhez. - Nem fogom hagyni hogy más is a közeledben legyen. Érted?

- Értem, de azért a bátyámtól nem tilthatsz el!

- Rendben akkor ő az egyetlen. De senki más nem lehet! - vigyorgott. - Viszont most megyek mert még el kell intézem hogy minden papírod meglegyen. Majd holnap találkozunk. - hajolt oda és adott egy puszit. Majd kiment a szobából.
Jézus! Most már végképp nem értem.

Ezután mindent össze pakoltam. És inkább lefeküdtem aludni.