Éppen meg nyugodtam végre. Csak egy volt a baj hogy Louigi Vito kopogott az ajtón. És belépett.
- Mit szeretnél Vito?? Most nem túl alkalmas a dolog.
- Dehogynem pont aktuális!!
- Miért? Mit akarsz? - nézett rá Angelo.
- Csak egy üzlet. Mindenki jól járna vele. Csak arra gondoltam hogy hogy ezt a neveletlen lányt el vinném magammal kicsit meg nevelni. És ti meg kaptok rengeteg pénzt. Naaa?
- Nem! - jelentette ki Angelo, miközben maga mögé húzott engem.
- Uram maga biztos hogy jobban végig gondolja mint a fia!
- Nem, nem fogok ebbe bele menni!! Érthető voltam??
- Nem, nem fogadom ezt el. Annabella dönts te! - vigyorgott úgy mint aki elhiszi hogy ő nyert.
- Itt maradok!! - jelentettem ki határozottan.
- Biztos végig gondoltad?
- Igen.
- Nem hiszem! Itt maradsz bezárva? Úgy hogy bármikor bajod lehet? Hogy mindenütt nők vannak? Velük? - mutatott végig a de Felucci családon.
- Itt marad! És kész! Nem érted hogy Bella sem akar menni?
- Na persze biztos hogy van itt valami a háttérben. Nagyon nem hiszem hogy ennyire itt akar maradni!
- Dehogynem! - szólalt meg Blanca is.
- Ez akkor sem igaz!
- Na jó ebből elég! Nati kísérd ki a lányokat ezt majd mi megbeszéljük. - szólalt meg de Felucci úr.
- Rendben. Blanca, Anna gyertek!
Bólintottam majd vissza fordultam Angelo felé. Felnéztem rá, közel hajoltam és adtam egy puszit a szájára. Gondoltam hogy ez talán kicsit megnyugtatja. Remélem.
Mosolyogva nézett rám. Majd kimentem a teremből Natasa és Blanca után.• Ugyanez Angelo szemszöge •
Atya világ! El sem hiszem hogy Bella ilyen bátor! Szerintem nincs még egy ilyen lány a Földön!!
Éppen a teremben álltunk, amikor belépett Louigi Vito, de utálom ezt az alakot!! És azt még meg jobban ahogy Bellát bámulja!!
- Mit szeretnél Vito?? Most nem túl alkalmas a dolog. - kérdezte apa.
- Dehogynem pont aktuális!!
- Miért? Mit akarsz? - néztem rá.
- Csak egy üzlet. Mindenki jól járna vele. Csak arra gondoltam hogy hogy ezt a neveletlen lányt el vinném magammal kicsit meg nevelni. És ti meg kaptok rengeteg pénzt. Naaa?
- Nem! - jelentettem ki, miközben magam mögé húztam Bellát. Nem hiszem el!! Bellát nem adom!!!
- Uram maga biztos hogy jobban végig gondolja mint a fia! - mit képzel ez??
- Nem, nem fogok ebbe bele menni!! Érthető voltam??
- Nem, nem fogadom ezt el. Annabella dönts te! - vigyorodott el. Ez most komoly??
- Itt maradok!! - jelentette ki Bella.
- Biztos végig gondoltad? - nézett rá.
- Igen. - olyan elszánt szeme volt!!
- Nem hiszem! Itt maradsz bezárva? Úgy hogy bármikor bajod lehet? Hogy mindenütt nők vannak? Velük? - mutatott végig a családomon.
- Itt marad! És kész! Nem érted hogy Bella sem akar menni? - fújtattam dühösen.
- Na persze biztos hogy van itt valami a háttérben. Nagyon nem hiszem hogy ennyire itt akar maradni!
- Dehogynem! - szólalt meg Blanca is.
- Ez akkor sem igaz! - kelt ki magából megint Louigi.
- Na jó ebből elég! Nati kísérd ki a lányokat ezt majd mi megbeszéljük. - szólalt meg apám.
- Rendben. Blanca, Anna gyertek!
Bella bólintott majd felém fordult, közel hajolt és adott egy puszit a számra. Majd mosolyogva kiment. Biztos vagyok benne hogy annak szánta hogy megnyugodjak, kicsit jobb is lett.
Ezután sikerült meg értetni Louigival hogy Bella nem megy sehova.
De ez volt az utolsó mondata:- Majd meg hallotok rólam!!!! Ezt ne felejtsétek el!!! - majd kirohant az ajtón.
- Hát vele még lesz baj. De most végre elment. - sóhajtott apám.
- Apa nem baj ha mennék? Szeretnék beszélni Bellával!
- Menj csak nyugodtan. És fiam!
- Igen?
- Ne is tagadd! Látom hogy bele szerettél! Én is ilyen voltam anyádnál. - majd mosolyogva elengedett.
Hát igen lehet hogy beleszerettem....
YOU ARE READING
Érted tettem |✓|
RomanceAnnabella Larossi vagyok Marco és Elisa lánya. Remélem még emlékeztek rájuk! Most leszek majd hamarosan nagykorú. Ami többek között a felelősséggel jár. Anna bízik a szüleiben hogy nem akarnak neki rosszat, na de arra mi a garancia hogy a nagyapja...