GREATER GOOD

×2×

 
-Kedves barátaim, köszönöm hogy megjelentetek. Fiam, Draco ma ünnepeli születésének neves, tizenhatodik évfordulóját.-halk taps hallatszik, így enyhén megdöntöm magam a díszes sereglet felé.-Ezen felül.. Különleges, és igazán örvendetes hírrel is készültünk. Hadd mutassam be önöknek Capella Pollux Altairt, francia, távoli unokahúgomat, Draco leendőbelijét.-udvarias, de ezúttal hangosabb taps, mögöttem pedig léptek csendülnek. Ellenállok a kísértésnek, és csak lassan fordulok el 90 fokban, hogy kezemet kinyújtva vezethessem ki a fénybe az eddig soha nem látott lányt.

Amint mindkettőnket elér a csillárok ragyogó világa, vissza kell fognom magam, hogy ne engedjem leesni az állam.

Kétség sem fér hozzá, hogy mindkettőnk rokonai között voltak vélák, a vonásaink egyformán finom vonalúak, a szánk íve kísértetiesen hasonlít, ahogy bőrünk elegáns-sápadt árnyalata is. A lány, mint kiderült, Capella, egy mélykék estélyit visel, épp hogy nem túl kirívó dekoltázzsal, teleszórva halvány, égre emlékeztető kis ékkövekkel.

Utoljára merek csak a szemeibe pillantani.

Az óceán és smaragd szempár ugyanolyan zavarosan mered vissza rám, ahogy az én viharszürkéim kavaroghatnak. Finoman kezet csókolok neki, egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust, amely furcsán nehézzé teszi a légzést.

Bal kezemmel lassan a zsebembe nyúlok, az ott pihenő szaténba burkolt kis dobozért. Már most tudom, hogy a benne rejtőző apró gyémántokkal kirakott, szolid darab tökéletesen fog mutatni ezen a törékeny kézen. Hetekkel ezelőtt, édesanyám kísért el, hogy magam találjam meg a tökéletest, és ma már áldom érte.
A teremben teljes csend uralkodik, ahogy óvatosan hátrébb lépek, majd fél térdre ereszkedem, és felpattintom a fedelet. A lány szemei egy pillanatra odaugranak, majd elégedett, halvány mosoly színezi meg ajkait, ahogy az előzőhöz hasonlóan felém nyújtja vékony ujjait. A kis ezüst karika tökéletesen illik rá, vígan ragyog, az előtt, és az után is, hogy újabb halk csókot lehelek a levegőbe felette.
 
Elegánsan felemelkedek, ezzel újra pár centivel felé magasodva, majd hagyom hogy belém karoljon, és csak utána pillantok a minket bámulókra. Mosoly virít az arcokon, és tudom, hogy sok közülük valós. Ott állnak a barátaim, és a szüleik, és mindazok, akik tudták, soha semmi esélyük bekerülni a családomba. Mind boldog görbülettel az arcukon csapják össze a tenyereiket, és felhangzanak a gratulációk, amik az egész este folyamán érkeznek majd.
 

A szüleim két oldalról kerülve meg minket sietnek le a széles fokokon, tudván, hogy mi is utánuk eredünk, egyenesen a bálterembe, ahol elkezdődik a valódi ünneplés. Beleveszünk a pezsgőt szorongató, vakítóan csillogó, felcicomázott forgatagba, és csak udvariasakat biccentve haladunk célirányosan előre, lendületes léptekkel.
 

Ahogy a még hatalmasabb területre érünk, egyenesen az italok felé kormányzom magunkat, mert tisztában vagyok vele, az este túléléséhez kiszáradás nélkül, szükségünk lesz folyadékra. Lehetőleg alkoholosra. A partnerem nem szólal meg, csak érdeklődve pislog körbe, elegánsan lépdelve mellettem.

 
-Puncsot, vagy pezsgőt adhatok?