GREATER GOOD

×6×

Az utolsó nyári hónap maradéka olvasással telik, egymás mellett, vagy más-más szobákban tanulunk, esetleg kiülünk a kertbe, vagy a kúriában kialakított, eldugott teremben próbálgatjuk a legkülönbözőbb ártásokat.

Mindössze hét nappal a Roxforti vonat indulása előtt azonban, amikor megérkezünk a reggelihez, azonnal feltűnik, hogy édesapám milyen egyenes háttal ül az asztalnál, és hogy édesanyám is szinte sugárzik. Érdeklődve foglalunk helyet egymással szemben, én apám balján, Capella anyám oldalán.

-Szeretnétek valamit megosztani velünk?-kérdezem, miután a reggeli már mindenki előtt ott pihen a tányérján, de mégsem fogunk hozzá.

-Remek hírem van.-köszörüli meg a torkát a férfi.-A Nagyúr hívat titeket ma este. Ma lesz a nagy nap.-szemében felgyullad a fény, én azonban azonnal a jegyesemre kapom a pillantásom. Ő ugyanakkor határozottan bólint egyet, és a szemében sem látok kétséget. Úgy érzem magam egy pillanatra, mint egy rémült kiskutya, de tudom, hogy nem lesz más választásunk. Ma este.

-Valóban.. ezt akarjuk?-tör fel a torkom mélyéről a kérdés, amit tudom hogy bánnom kéne, mégsem érzek mást a nyomasztó kétségeken kívül.

-Draco..

-Capella!-vágok a szavába, mert nem tetszik a hangsúly, amivel a nevemet mondta.-Elhatározni magunkat egy kegyetlen Nagyúr mellett? Megpecsételve és bujkálva élni, ki tudja meddig? Tizenhat évesek vagyunk. Nem akarom ezt!-túrok a hajamba mindkét kezemmel, és erősen a tincsekre szorítok. Tudom hogy nincs más út, de rettegek. Belül, mélységesen rettegek. Vissza kell majd térnem a Roxfortba, Dumbledore mellé, ott leszek a szeme előtt, a barátaimmal együtt. A családom becsülete pedig tőlem függ majd, ettől az estétől fogva.
Egyre nehezebben veszem a levegőt, míg egyszer csak a tüdőmben nem reked; egy fantom kéz egy pohár whiskyt nyújt felém, én pedig fuldokolóként kapok utána.

-Draco..-kezdene bele újra, ezúttal még határozottabban, én azonban erőszakosan megrázom a fejem.

-Soha nem kérdeztek meg, mit akarok!

-Draco..

-Mindig, minden rohadt napot úgy éltem le, abban a tudatban, hogy egyszer itt végzem majd, hogy egyszer megkapom majd a Jelet, hogy..

-Draco!

Lefagyok, ahogy a határozott, éles felszólítás elhallgattat.

Capella Pollux Altair szemszöge

A nagy este. Az este, amire apám már rég felkészített.

Elfogadtam a sorsom, mert megértettem az okokat, amik felölelték ezt az egész háborút, melyek átszőtték az üres konfliktusokat. Éveket töltöttem azzal, hogy indokot találjak a lázadásra, de rájöttem; aranyvérűként nem lehet kifogásom a Nagyúr ellen. Talán kegyetlen volt, talán rideg, de akkor is igaza volt. Áldozatok.

Áldozatok mindenki hoz.

Nagyot sóhajtottam.

-Draco, nem lehetsz ennyire..-szorítottam össze a szám, hogy aztán ingerülten megrázzam a fejem.-Mondd, tudod miért taszítják ki a társadalomból felső rétegeiből a sárvérűeket szinte teljesen, azoban a félvéreket csak kisebb mértékben, amennyiben kiharcolják maguknak a helyet? Mert az aranyvérű babáknak valóban sokkal több erejük van, ha nem túl belterjes a házasság, amiből fogantak. Ellenben, az emberi természet arra kötelezi a gyengébb sárvérűeket, hogy küzdeni akarjanak, felénk kerülni, bizonyítani és ilyen ostobaságok.-ciccegek gúnyoson.-Ők is épp úgy lenéznek minket, mint mi őket. Mégis, mi lettünk a rosszak végül.