GREATER GOOD

×14×

Márpedig egy kitűnő bájitalt mutathatok fel végül. Harry Potter egy üvegcse Szerencselével, én pedig 30 ponttal leszek gazdagabb, amit szintén kissé unfairnek érzek, de megtanultam már, hogy ilyen körökben jobb hallgatni, mint vagdalkozni.
 

-Capella, Capella, várj egy kicsit, kérlek!-hallom már a következő órámra menet, mire megtorpanok. A többieknek csak szemmel üzenek, hogy haladjanak tovább, én pedig a trió egyetlen nőnemű tagjára bámulok, ahogy kifulladva piheg.-Beszélhetnénk? Négyszemközt.-biccent a nem messze lévő ajtóra, mire kis gondolkozás után rábólintok, de jobb kezemmel óvatosan végig simítok a pálcámon, mintegy nyugtatásképp.
Bent mindent por lep, egy használaton kívüli terem lehet, noha padok, asztalok vagy székek csak elszórva, néhol felborogatva vannak bent. A táskám pántját enyhén megmarkolom, ahogy ujjaim ráfonódnak a vékony fára a zsebemben.
 

-Tudom, hogy Malfoy jegyese vagy!-hadarja egy szuszra, mire megilletődve pislogok rá.
 

-Ebből nem is csináltunk titkot, nem értem..
 

-Capella, én úgy sajnálom! De nem kell ezt tenned, ez rossz, maga az hogy kényszerítenek titeket.. Én segíthetek!-a visszataszító szánalom ott csillog a szemeiben, én pedig pillanatokon belül már csak a jeges semmit érzem magamban. Hallom, ahogy győzköd, hogy jobb lesz, csak beszéljek hozzá, hogy mondjak nemet.. Levegőt is alig veszek.

-Granger.-szakítom félbe, mire végre megáll, a szavai nem peregnek tovább.-Te komolyan.. azt hiszed, hogy én segítségre vágyom?-nevetek fel őszinte jókedvvel, jóízűen, ahogyan már régen.-Aranyvérű, nagyhatalmú utód vagyok. A kötelességem, a feladatom, hogy megfelelően menjek férjhez, és szerencsés vagyok, hogy Draco Malfoyt választották számomra.-könnyedén engedem el a fegyverem, hogy a hajamat hátra simíthassam.-Jól jegyezd meg, apró sárvérű.. vipera fészekbe nyúlkálsz, ha az aranyvérűeket bolygatod.-suttogom, majd sokkos arcára nézve nem bírom ki, óvatosan megsimítom mutató ujjammal az álla vonalát, aztán tovább sietek átváltoztatástanra, magára hagyva a széthullott griffendélest.
 

-Mit akart tőled az a némber?-érkezik a kérdés egyből óra után Daphne szájából, mire igazi mardekáros mosolyt villantok felé; nem kérdezősködnek többet, csak elégedetten összepillantanak, mikor az ebédnél kiszúrják a továbbra is hamuszürke, ingerült boszorkányt.
 

A krach a második itt töltött hetemen üt be, méghozzá olyan váratlanul és olyan mértékben, hogy képtelenek vagyunk fedezékbe vonulni, sőt, ha tehetnénk is felesleges lenne.