GREATER GOOD

×8×

Fojtott nyöszörgés hallatszik, mire Draco hatalmasat nyel mellettem.

Magabiztosan meredek magam elé, és visszafogom háborgó ösztöneimet, hogy ne kapjak a szőke karja után. Végig akarok simítani rajta, bíztatni őt. De tudom hogy nem lehet. Meg kell emésztenie amit hallott, amit megbeszéltük. El kell fogadnia, és ezt a csatát nem vívhatom meg helyette.
 

Valami puffan, majd elégedett mormogás fut át az egybegyűlteken.
 

-Forduljatok csak meg, rajta.-susogja az a vészjósló, sziszegő hang.
 

Egy összekötözött ember fekszik előttünk, a fején zsák, és olyan láthatóan remeg, hogy az már szánalomkeltő. Karcos zokogása halkan tölti meg a levegőt, ahogy lassan az undorító szaga is elér hozzánk; hányás és vizelet gyomorforgató keveréke.
 

-Nos.. ki szeretne kezdeni?-szinte érzem, ahogy a levegő serceg a gúnyosan szórakozva kiejtett szavai nyomán, a pihék vigyázban állnak a tarkómon. Óvatosan a mellettem állóra sandítok, aki épp ekkor emeli ki pálcáját a tokjából. Annyira remeg a keze, hogy majdnem elejti a sötét, elegáns darabot. A homloka verejtékezik, és biztos vagyok benne hogy a tenyere is izzad. Az kéne még, hogy kicsússzon belőle a fegyvere.
Összeszorítom a fogaimat, majd megfontoltan, lassan, senkire nem nézve balra mozdulok; bal kezemmel átkarolom a fiú derekát, államat jobb oldalt támasztom meg a vállán, másik kezemet lassan az övére csúsztatom, megfelelő irányba állítva a pálcát. Szorosan hozzá simulok a hátához, és a fülébe szuszogok, mire megremeg.
 
-Crucio.-suttogom a közel hozzá, és mikor nem ismételi meg, még közelebb szorítom magamhoz, és oldalába markolok.-Crucio.
 
-Crucio..-susogja, mire apró zöld szikra pattan.
 
-Akard. Akard, Draco. Crucio.-kántálom, és érzem ahogy kezd stabilabban állni.-Emlékezz; áldozatok.
 
-Melicio.-mondja határozottabban, mire az áldozat felsikolt. Ugyan alapból sem látott semmit az anyag miatt, de most a szemei is szúrni, égni kezdtek.-Turdula!-öt rigó jelenik meg a semmiből, hegyes csőrük különböző helyeken fúródik a szerencsétlenbe, aki ismét felkiállt. Kezeimet leengedem, és hagyom, hogy Draco egyedül folytassa. Óvatosan elhátrálok, és mikor látom hogy nem törik meg, hogy elhatározta magát, elégedetten emelem magasra a fejemet, és húzom ki a hátam.
 
-Crucio! Crucio! Crucio!-a férfi sikítani kezd, a hangja olyan magasra szökik, hogy ha a madarak nem szakították volna fel az ingét, akár nőnek is nézhetnénk. Fetrengeni kezd, ahogy az átok marcangolja az idegeit, ficánkol, próbál enyhíteni a saját szenvedésén.-Avada Kedavra.-fejezi be jegyesem percekkel később, a csend pedig leül ránk. Várunk, a feszült várakozás mindenkiben ott lapul, mégsem moccanok. Érzem a tekinteteket magamon, de csak emelt fővel, feszes tartással várok.

 
-Nagyszerű! Egyszerűen nagyszerű!-hangzik fel az a karcos bariton, majd újra őrült kacajt hallat.-Remélem, a kisasszony is elszórakoztat majd, igazán.
 
Alig hogy az utolsó szó elhangzik, a hulla eltűnik, egy hasonló állapotú, soványabb, még mozgó és zokogó alak veszi át a helyét.