GREATER GOOD

×4×

A nő szemei mint mindig, most is őrült fénnyel izzanak, ahogy fogait kivillantva igyekszik mégis kulturált mosolyt villantani ránk. Egy Black soha nem illetlen. Rodolphus csak gyorsan köszön, látszik hogy semmi kedve lefutni ezeket a kötelező köröket, mindig is inkább a tettek embere volt, a pálcája beszélt helyette.
 

-Hányadik már az a pezsgő?-kérdezi a nénikém, majd nagyot húz a saját poharából, aminek gyanúsan kicsit sötétebb színe van, feltehetőleg egy adag Lángnyelv is került bele.
 

-A harmadik, két pohár puncs után.-válaszol őszintén, egy olyan ragadozó pillantást vetve a nénikémre, aminél már kevesebbért is kaptak Cruciot mások. Bellatrix most azonban önfeledten, hangjában az őrület enyhe árnyékával felkacag.
 

-Oh, drága Draco, úgy érzem mi a kis menyecskéddel remekül kijövünk majd.-furcsálló pillantást váltok a társaságunk másik férfi tagjával, aki ugyanúgy tanácstalannak látszik, akár csak én, és inkább csendben hallgatjuk a következő, számunkra értelmetlen, pár soros beszélgetést.
 

A későbbiekben igyekszünk egyre rövidebb időt eltölteni adott pároknál, hogy mindenkihez odajussunk, de a hatékonyságunk így sem csökken; ki merem jelenteni, hogy végtelenül büszke vagyok erre a lányra az oldalamon. Még egy Malfoy mércéjét is simán, könnyedén megüti.
 
Utoljára keresztapám előtt fékezünk le, aki magányosan, mindentől undorodó fintorral áll a terem egyik eldugott sarkában.
 

-Perselus, ő itt Capella. Capella, ő itt Perselus Piton, a keresztapám, illetve hamarosan a te Bájitaltan tanárod is.
 

-Kisasszony. Ahogy látom, elemében érzi magát a.. közegünkben.-csak egy a ma már oly sokszor elejtett veszélyes, mardekáros csapdák közül, és nagyon remélem, hogy nem pont most mond csődöt az eddigi remek beszélőkéje.
 

-Volt esélyem hasonló rendezvényeken részt venni korábban, uram.-a semleges középút. Megnyugodva fújom ki a levegőt.-Igyekszem nem csalódást okozni a Malfoy családnak, hiszen befogadnak az igen csak nagynevű köreikbe. Nem is említve, hogy a családomra épp úgy soha nem hoznék szégyent. Az önök.. társasága pedig igazán kedvesen fogadott, igazán hálás is vagyok ezért.-a gondosan megválogatott szavak, és a szándékosan megejtett szünet nem kerüli el a férfi figyelmet sem, azonban tüntetőleg egy szót sem szól, csupán kortyol egyet az alkoholból.
 

-Szeptemberben találkozunk a Roxfort falai között, kisasszony. Örömömre szolgálna, ha a házvezető tanárának mondhatnám magam. Ha megengedik, én most indulok. Értesítem Luciust a.. távozásomról.-morogja el a végét rosszallóan, majd enyhén meghajol felénk, és elsiet.
 

-Úgy gondolom, mindenkivel sikerült szót váltanod.-mondom, ahogy a távolodó, sötét taláros alak után nézek.
 

-Letudtuk tehát a bál érdemi részét.-válaszolja, ahogy óvatosan legördíti a negyedik pezsgőjének utolsó cseppjeit. Elismerésem, amiért ő ennyivel kihúzta, őszintén szólva, én a hatodik után már nem számoltam.
 

-Nem egészen.-ingatom a fejem, majd felé fordulok teljes testtel, és megszakítva az eddig szoros kapcsolatot, egy lépést hátrálok tőle, hogy enyhén meghajolva felkérjem.-Szabad egy táncra, kisasszony?
 

-Önnek bármikor, fiatalúr.-selymes ujjai óvatosan csúsznak az enyémekre, poharainkat pedig gyorsan egy asztalra helyezzük, majd engedelmesen, szinte suhanva követ a táncparkett felé, ahol jelenleg is keringenek néhányan. Közel húzom magamhoz, összesimulunk ahogy beállunk a kezdőpozícióba.

Velem együtt mozdul, tökéletes szinkronban követjük a lépéseket, ahogy a sugdolózó és leskelődő tömeg elmosódik, hangjuk elvegyül a zenével.