GREATER GOOD

×5×

-Nem hittem hogy ilyen.. kellemes estém lesz.-megértem az utalást, épp ahogy kétkedést is a hangjában.
 

-Én sem.-suttogom vissza, miközben szakadatlanul rójuk a köröket a fényes padlón szinte lebegve. A néma egyetértés és értetlenség ott feszül közöttünk, de ez az egész mégis sokkal megnyugtatóbb mint ahogy arra bármelyikünk is számított.
 

Az este végén elköszönünk a vendég sereg nagyjától, majd tapintatosan felslisszolunk az emeletre, ahol a szobáink helyett egy kisebb társalgóba telepedünk le.
 
Az első percekben mindketten szótlanul vizslatjuk egymást, a korábbi órák nyomása kezd elszivárogni, és ahogy az agyunk kezd egyre jobban kitisztulni, egyre több részletet fogunk fel a másikból.
Észreveszem például, hogy a lány haja lilásan villan, ha bizonyos szögben süt rá a fény, és hogy az alakja karcsúbb, mint feltételeztem. A mozdulatai légiesek, de a tartása épp olyan uralkodói és egyenes mint anyámé, a büszke aranyvérű feleségé.
 

-Teljes mértékben megértem, anyám és apám miért téged választottak.-töröm meg a csendet, mire pillantása azonnal az arcomhoz szökken.-Őszintén bevallom, aggódtam, hogy egy nyávogós, üres fejű bábot adnak mellém, de te.. intelligens vagy, gyönyörű, és végtelenül mardekáros.-folytatom, és látom ahogy különböző színű íriszei megvillannak.-Ezen felül.. ugyan ezt most csak az alkoholnak köszönhetően árulom majd el.. érzek valami furcsát, kettőnk között. Valami pezsgő, bizsergető érzés, ami csak azóta van jelen, hogy te itt vagy. De persze igyekszem ezt pozitívan kezelni.-ráncolom a szemöldökeim, mire ő játékosan néz vissza rám.
 

-Akkor elárulom én is.. szintén csak az alkohol hatása miatt.. hogy hasonlóan érzek, amikor a közeledben vagyok. Ez pedig ugyan számomra kissé frusztráló, az idegen érzés maga feszélyez, de ahogy te is, én is egészen kellemesnek élem meg. Arról nem is beszélve, hogy valóban sokkal jobb társaság vagy, mint amilyet vártam. Kellemes és határozott jellemed van, és valóban otthonosan vezettél ma be a te világodba. Kifejezetten boldog vagyok a szüleim döntése miatt.-az a játékos mosoly, és az a kedves-ártatlan arc egyszerre még gyönyörűbbnek tetszik a félhomályban.
 

Órákig ülünk még, az egyik manó aprósütemény és teát hoz nekünk, amit elfogadunk, és azt fogyasztva mesélek tovább az iskoláról, és a benne zajló életről.

 
Az elkövetkező napok mind így telnek, beszélgetünk, többször a birtokra is kimerészkedünk a tűző nap ellenére is. Blaise és Pansy átugranak néhányszor, hogy jobban megismerjék a páromat, aki ezentúl értelemszerűen velünk lesz az iskolában is.
Július elején gyorsan lezajlik legjobb barátom szenvedése, ahogy ő nyilatkozott, ugyanis leendő felesége olyan tapadós, hogy az este folyamán, nem igazán láttum egyedül a barátunk Pansyvel, illetve Capellával.

Augusztus elején hasonló mintára, a Parkinson család kúriájában részt veszünk az egyetlen lány barátom eljegyzésén, és közel éjfélig ünneplünk.

A hónap második hetében, szerdán, gyors, alig fél napos látogatást teszünk az Abszol úton, ahol mindent beszerzünk, amit a lista ír, lévén keresztapám már korábban bagollyal elküldte őket. Capella, miután megtudta hogy nálunk az iskolában szabad háziállatot tartani, ragaszkodott ahhoz, hogy saját baglyot válasszon, hiába kínáltuk fel a Malfoy család gyö yörű madarait. A madárszalonból egy éjfekete, meglehetősen testes állattal tavozunk. A talárszabászatban több dísztalárt is varratunk, mindössze formaságként, fitogtatásként, jelentős összeget hagyva a szabónőnél, majd a könyvesboltban is beszerzünk néhány plusz, a tankereten felüli olvasmányt.

A biztonság kedvéért benézünk Ollivanderhez is, aki csupán egy pillantást vet a francia pálcára, és mosolyogva utunkra enged, mondván, a tulajdonosához nem is illhetne jobban.