GREATER GOOD

×3×

-Puncsot kérek.-a hang hallatán enyhén elkerekednek a szemeim, olyan kellemes bizsergést hagy maga után. Végigszalad a bőrömön, befészkeli magát a mellkasomba. Kiöntöm a rózsaszín italt, majd egyben lehúzok egy pohár pezsgőt amilyen gyorsan csak tudok. Ezután óvatosan visszacsúsztatom az üres üveget a többi közé, és mintha mi sem történt  volna, elegáns mozdulattal kezdek kortyolgatni egy másik adagot. Capella cinkos pillantást vet rám, és mintha vágyat látnék a szemében az előbbi tettem iránt, de mindketten tudjuk, hogy neki nem lehet. Ez az első napja az angol varázslótársadalom krémjével, nem ihatja le magát az első percekben.
 

-Draco Lucius Malfoy vagyok.-vetek rá egy gyors mosolyt és egy féloldalas pillantást, amit poharát enyhén megemelve viszonoz.
 

-Capella Pollux Altair. Örvendek a szerencsének.-mindketten a hullámzó alakokat figyeljük, amint szépen kisebb csoportokba tömörülnek, és csak azért nem bámulnak minket nyíltan, mert mind az etikett tankönyv felett görnyedve nőttek fel.- Commencer le spectacle*.-suttogja maga elé, én pedig halványan biccentek egyet bátorításként, ahogy elindulunk a hozzánk legközelebb állókhoz; Blaise és családja a Parkinsonokkal karöltve épp nevetgél valamin, amikor odaérünk hozzájuk hogy köszönthessük őket.

-Capella, ők itt a Zabini és a Parkinson család, Blaise és Pansy pedig csak úgy mint én, Roxfortos diákok.

-Örülök hogy megismerhetem önöket.-olyan bájosnak hat az egész teremtés, hogy mindenki azonnal a tenyeréből eszik, ő pedig csevegve válaszolgat mindenre.
 

-És mondd csak kedveském, hol tanultál ezelőtt?
 

-A Beauxbatons diákja voltam az elmúlt öt évben, azonban, természetesen ezt az évet már itt, a Roxfortban kezdem.
 

-Oh, akkor évfolyamtársak leszünk? Nahát! Mondd, háztársak is?-érkezett a csipkelődő kérdés Pansytől, amiben több fenyegetés rejtőzött, mint azt egy egyszerű hallgató gondolhatta volna.
 

-Az olvasottak alapján, úgy vélem igen, hamarosan én magam is Malazár házába kerülhetek.-nyomatékosította kijelentését egy bólintással, majd egy apró korty után még egy rövid, megfontolt gondolatot fűzött hozzá.-Ugyanakkor, mindig is szerettem tanulni, úgy vélem, a tudásszomjam megvan a hollóháthoz is.
 

-Mind boldogan üdvözölünk majd év elején az asztalunknál.-szépített a legfiatalabb Zabini, mi pedig ezzel a végszóval udvariasan tovább álltunk.
Igyekeztem úgy haladni a tömegben, hogy a kényes társaságok a végére maradjanak, így inkább az iskolatársaimat és családjaikat kerestem a tekintetemmel, amikor épp nem hihetetlenül büszkén és elégedetten támogattam a jegyesem. A lány szó szerint mindenkit elvarázsolt. Mintha valami igézetet mormolt volna, a csoportok nehezen akarták tovább engedni, és amint megjelent, minden tekintetet magára, ránk vonzott. Értelmiség volt, remek beszélgető partner, már amennyire ezt a rövid kettesben eltöltött sétáink alatt megtapasztaltam, igazi aranyvérű arisztokrata, mégis, sokkal kellemesebb társág mint akit valaha remélhettem.

-Bella néni! Rodolphus!-köszöntem kissé kevésbé lelkesen, mire az összekarolt páros tökéletes szinkronban fordult meg. -Bemutatnám a jegyesemet, Capella Pollux Altairt. Capella, ő itt Rodolphus Lestrange, a családjaink már generációk óta szoros barátságot ápolnak, a felesége pedig Bellatrix Lestrange, korábban Black, édesanyám nővére.

*Kezdődjön a műsor.