Különös kapcsolat Zozo ff.

Part 18

Ahogy az el lett tervezve le mentem papámhoz karácsonyra, ahol négy napot fogok el tölteni és az utolsó napon látogat le Zozo azaz 25.-én és másnap korán reggel megyünk vissza Gyulára ahol lesz egy kisebb haveri összejövetel. A három napban együtt sütöttünk meg főztünk mindent apuval és papámmal, közben persze csúsztak rendesen a kis felesek meg a sörök. A szenteste pedig meghatóbb volt mint valaha. Sosem töltöttem még ennyire jól egy karácsonyt sem és ennek hangot is adtam kis családomnak, amiből persze egy jó nagy lelkizés és nosztalgiázás alakult ki. Az ajándékok mindenkinek nagyon tetszettek, de nekem mégis az volt a legnagyobb ajándék, hogy velük lehettem és nem kellett egyedül töltenem a szobámba be burkolózva teli zabálva magam és persze atom részegen a szeretet ünnepét. Másnap álmosan fel ülve az ágyamon túrtam bele még enyhén nedves hajamba ami az esti hajmosás után nem száradt meg teljesen. Csilingelő mamuszomba bele bújtatva a lábam mentem a konyhába ahol apu és papa már az asztalnál ültek és Zozoval beszéltek. El totyogtam a szekrényig ahonnan ki vettem egy bögrét és egy karamellás almás ízesítésű tea filtert. Döbbenten sikkantva egy aprót fordultam meg tengelyem körül és a már mögöttem álló vigyorgó fiú nyakába ugrottam. Miután ki ölelgettem belőle a szuszt is le rakott a lábaimra és mellettem neki dőlt a pultnak amíg én elkészítettem magamnak a teámat. 

-Jó reggelt kicsim!- int fél kómásan apu a kávéja felől.

-Tündérhercegnőm!- puszil a hajamba papa amit egy kedves mosollyal viszonzok és oda hajolva az arcához nyomok rá egy puszit. - Boris kint van az udvaron.- int fejével az ajtó felé mire bögrémet a kezembe véve és a pultról a cigimet zsebre vágva húztam magam után Zozot aki szorosan mögöttem haladva követett kutyuskámhoz. Kint Boris a 4o kilós testével megrohamozott mindkettőnket és addig nem tágított mellőlem amíg meg nem kapta a szokásos reggeli pusziját. 

-Hé Boris előbb kap puszit mint én?- háborodik fel Zozo. Kuncogva oda hajoltam hozzá, hogy egy szenvedélyes jó hosszú csókot tudjak adni azokra a tökéletes ajkaira, amit derekamba markolva viszonzott nekem. - Boldog karácsonyt!- suttogta két csók között amire ha ez egyáltalán lehetséges még érzelmesebben tapadtam ajkaira. Akkor még nem tudtam van ennél még bőven érzelmesebb.

Bent még ebédeltünk egyet ami már inkább estebédnek számított mivel volt vagy  öt óra. Én el szaladtam fürdeni és amíg sminkeltem meg öltözködtem addig Zozo fürdött le és öltözött fel. Mikor már késznek nyilvánítottam magam ki mentem a nappaliba ott vártam meg barátomat. Apu és papám elmentek a nekem távolabbi rokonokhoz, ragaszkodtak hozzá hogy kettesben ünnepeljünk. A bluetoothra rá kapcsolódva halk zenét indítottam be véletlenszerűen. Az első az a Sia-tól a snowman lett ami a kedvencem és ezt a derekamra fonódó kezek tulajdonosa is pontosan jól tudott.

-Megtisztel a hölgy egy tánccal?- fordít maga felé és elképedve mér végig engem.- Istenem olyan gyönyörű vagy!- sóhajt fel szerelmesen amire szelíd mosollyal az ajkaimon csúsztatom az egyik kezem az ő meleg tenyerébe a másikat pedig fel teszem a vállára.

-Tökéletes pasit fogtam ki!- harapok az alsó ajkamba. Államat pipiskedve fel raktam a vállára ám hamar kényelmetlen lett így inkább a nyakába hajoltam bele.- Nagyon szeretlek Zozo.- suttogom halkan félve meg ne törjem ezt a hihetetlen pillanatot. Lassan fel néztem rá ő pedig ezerrel csillogó szemekkel hajolt vészesen lassan az ajkaimra és olyan szerelmes gyengéd és szédítően érzelmes csókot adtunk egymásnak, hogy egy pillanatra azt hittem az élet erről szól, ezért érdemes megszületnie az embernek és várni azt hogy ezt át élhesse. Csukott szemekkel döntöttem a homlokomat az övének és mindkét kezem a tarkójára vezettem ő pedig szorosan ölelt magához és az sem érdekelt minket, hogy másik zene szól és már nem is táncolunk.- Te is érzed?- kérdezem tőle alig hallhatóan.

-Mond, hogy soha nem lesz ennek vége!- hangja egyszerre szerelmes kábult és kétségbeesett ezért nyugtatás képpen óvatosan le húzom a tarkójánál fogva, hogy ismét megízlelhessem ajkait.- Hogy lehet valakit ennyire szeretni?- vigyorog bele a csókunkba amire halkan fel kuncogok és bele bújok az ölelésébe. Nem tudom meddig állhattunk ott, de úgy éreztem abban a pillanatban az ég világon semmire nincs szükségem. Ott volt velem Zozo és szeretett engem ahogy voltam, a karjaiban tartott úgy mint aki soha nem akar elengedni és nekem csak ennyi számított. Óvatosan el toltam magamtól és a fa alól ki vettem az ajándékát majd a kanapéra ültem várva ő is ugyan így tegyen.  Le ült közvetlen mellém és mielőtt oda adhattam volna neki még gyorsan hozzám hajolt egy hosszú csókra. Az ajkamba harapva adtam át neki a két csomagot. A nehezebbiket ki nyitva vigyorodott el szélesen.

-Nézd meg jobban kicsi.- bökök az üvegpohár felé. Egy különleges karácsonyi csomagolású Jameson whiskeyt egyedi poharakkal. Illetve az csak attól különleges, hogy én magam gravíroztam le az egyik kedvenc közös képünk a másikra pedig a fiú kedvenc bmx-es képét.

-Ez kibaszott jól néz ki!- tátja el a száját csillogó szemekkel.- Hol csinálták meg így?- kapja rám a tekintetét érdeklődve.

-A tetováló gépemmel csináltam meg.- nevetek fel halkan majd hangosan a fejére ki ülő döbbenet láttán. Tarkómat megragadva ránt magához egy nagyon szédítő csókra. A második ajándékomnak is hihetetlenül örült, az egy saját tervezésű póló volt amit Csumpiról csináltam hiszen tudom él hal a mopszokért.

-Fel készültél?- kérdezi mire izgatottan bólogatni kezdtem és most én hajoltam hozzá egy csókot lopni. Át nyújt nekem egy nagyobb dobozt amit felnyitva egy olyan pulcsi van benne amihez szavakat nem tudok formázni mennyire meglep. Egy vonalas minimalista módra lett megrajzolva az első közös ki posztolt képünk és alá nagyon apró számokkal a felejthetetlen dátum. És nem arról beszélek amikor össze jöttünk.- Már akkor tudtam ez nem ennyiről fog szólni hiába csak azt akartam eleinte. Azután a nap után biztos voltam benne ez egy hosszú út kezdete.- suttogja az arcomra simítva a tenyerét amibe mint egy kiscica bele simulok. Ki véve a dobozból tűnik fel hogy ez Zozo egyik pulcsijára lett rakatva és az ő illata árad belőle így egyből fel is veszem és egy jó mélyet bele is szippantok be lélegezve a fiú bódító illatát.

-Hogy én mennyire szerelmes vagyok ebbe az illatba.- motyogom kábultan és csukott szemmel hajolok egy csókért ami viszonzásra talál. Másodiknak egy kis dobozt ad át nekem.- Ez....!- akad el a hangom meglátva a nyakláncot. Szemeimbe könnyek gyűlnek és erősen vissza tartva a könnyeim nézek fel rá döbbenten. A nyakláncon egy crossmotor a tetején egy kupával mintájú kis medál lóg.

-Nem akartam, hogy az a nap csak egy rossz emlék legyen neked, mert én nem voltam ott veled. Így viszont már van egy boldog emléked erről az egészről.- csusszan még közelebb, hogy a nyakamba tudja akasztani, ám én utána sem elégszem meg még közelebb akarom tudni magamhoz ezért bele ülök az ölébe.

-Elképesztően szeretlek!- túrok mindkét kezemmel a tarkóján a hajába és húzom őt egy szenvedélyes csókba. Egész testünk úgy össze illett akár egy mágnes. Ajkunk szinkronban mozgott és olyan érzés volt vele lenni mintha a mennyországban lehetnék. Szorított maghoz mint akinek ez az utolsó alkalma hogy megteheti ezt velem én pedig megtettem neki mindent. Sosem éreztem még ilyet senki iránt ám mostmár nem riadtam meg tőle, nem akartam el menekülni, mert itt volt velem. Ugyan azt érezte amit én, ugyan úgy megtett volna értem bármit és tudtam, hogy ez már szinte ijesztően tökéletes. De nem érdekelte egyikőnket sem, hogy mi lesz később. A mának akartunk élni, egymásnak és egymásért akartunk létezni. És ott akkor az ölében ülve az ajkait ízlelve olyan szintű boldogság költözött rám amitől nem érzékeltem semmit és senkit csak őt. Őt akibe menthetetlenül szerelmes lettem.