A Védelmező 2 - Az android lánya

6. rész Kotyagos szenvedély

Connor szemszögéből

Hol a fenébe lehetnek ilyen sokáig, remélem nem történt semmi.

Össze vissza járkálok a lakásban, folyamatosan kémlelve az utcára néző ablakot. Már már néha azon kapom magam hogy a kilincset szorítva lépnék ki a sötét éjszakába. Úgy viselkedem mint egy gyerek aki nem bír egy percig sem egy helyben maradni.
Végre egy ismerős autót veszek észre a házunk előtt le parkolni. Így megkönnyebbülten hagyom abba a fel alá járkálást és ki megyek hogy meg tudjam azok érkeztek-e meg akiket már háromnegyed órája tűkön ülve várok.
Hamar az ajtóhoz lépek, kinyitom de nem az a látvány fogad amire számítottam.

-Helló, Connor... - köszön kissé idegesen párom barátnője.

Látom eléggé aggasztja valami mert minden percben az autója ajtaját kémleli.

-Öhmm... minden rendben?
-Hát én nem így fogalmaznék...

Egyre kételkedve figyelem ahogy ezek a szavak elhagyják a száját.

-El mondok mindent, csak kérlek ne akadj ki túlzottan. - fogja meg a karom.

Nagyot sóhajtva bólintok, érzem a rendszeremben ebből nem sűlhet ki semmi jó.

-A buliról van szó, úgye?
-Igen eltaláltad. Mindenki jól érezte magát, talán túlságosan is jól ...

Az utolsó szót alig értem mert azt suttogva mondja nekem de nagyjából rá tudok jönni mire akar utalni.

-És... Vivi, hol van? - kezdek megint aggódni.
-Ő... ő megvan csak egy kicsit... tudod mit inkább lásd a saját szemeddel.

A jármű ajtajához terel, amikor kinyitja a teljes ledöbbenés fogad.
Igaz hogy android nyomozó vagyok és sok mindent láttam már azonban erre nem vagyok felkészülve.
A menyasszonyom a hátsó ülésen, kigombolt kabátban az igazak álmát alussza közben meg érthetetlenül motyog valamit.

-Azt nem gondoltam volna hogy ilyen komoly lesz az este.

Elhúzva kissé a szám a helyzettől, behajolok majd figyelmesen karjaimba veszem és kiemelem.
Végig szkennelem, megállapítva, hogy az alkohol mennyiség a vérében nem magas csak egy kis pihenésre van szüksége.
De hirtelen megakad a szemem egy bizonyos ponton amiről nehezen tudok más fele figyelni.
Ahogy tartom a karjaim közt, ahol a kabát már nem takar semmit látom meg a mellkasát és a kivillanó fehérneműt.
Rögtön elkapom a tekintetem mikor realizálódik bennem mit is teszek.

Mit művelek, hisz nem is vagyunk még házasok. Ilyen ne is forduljon meg a fejemben.

Lassan lefektetem a kanapéra, utána a szőke lányhoz fordulok aki még mindig zavartan érzi magát a dolgok miatt.

-Nézd, eleinte még a pohárhoz sem akart hozzá nyúlni de találkoztunk Tinával meg Northal és... tudod Tina milyen, akárcsak Gavin csak lány verzióba. Lehetetlen lerázni. - magyarázkodik.
-Tina Chean... óh akkor már minden világos. Gondolom már nem volt teljesen önmaga. Bárkit bármire rá tud beszélni főleg ha már ilyen ... amúgy rendes személyiség.

Hosszasan hallgatunk, amikor folytatom a kérdezgetést.

-De azt hittem ketten ünneplitek meg?
-Úgy is volt, csak a terv nem egészen úgy sikerült ahogy megvalósult. - dörzsöli meg a nyakát.

Tekintetem elkalandozik a kanapén hangosan szuszogó hölgyeményre akire nem ártana egy pólót adni, ezért el is indulok a hálószobák irányába.
Miközben keresem a megfelelő ruha darabot gondolataim mélyére keveredem.