A Védelmező 2 - Az android lánya

29. rész Széllel szemben

-Ne kérlek.. Nee!

Remegő kézfejeim szorítom mellkasomhoz, hogy vissza tartsák zakatoló szívem. Az ágynak a lepedője amin feküdtem csupa verejték, innen is látszik, hogy nyugtalan éjszakán vagyok túl.
Hanyadt fordulva bámulom a plafont, vissza gondolok mind arra ami tegnap történt. Szörnyű érzéseket kelt bennem, és ezeknek az újra felidézése még rosszabb érzéseket kelt. Megérintem aznap szerzett sajgó részem, de meglepetésemre az be van kötözve.
Kis emlék foszlányok szakadoznak fel, miként kerültem ide, de sok minden homályos. Connoral jöttem viszont, hogy ő hol van arról fogalmam sincs. Felállva elindulok megkeresni így egyaránt körül is nézek ezen az új helyen. Ahogy jobban körbe kémlelek rájövök, hogy egy hotel szobában vagyok aminek az ablakainál, gondosan el vannak húzva a függönyök. Megragadva az ajtó kilincsét, el forgatom de az zárva, a kulcs pedig nincs is a zárban így felhagyok vele. Ezek szerint Connor nincs itt, és valószínűleg elvitte magával a kulcsot, hogy semmiképp se tudjak elmenni.

De miért?

Szemem sarkában egyre inkább elkezd érdekelni az az egy két papír, ami a fürdő melletti kis asztalon hever. Útlevelek és személyigazolványok.

-Violett Weatherly és Konstans Weatherly..

Ebben csak is Connor keze lehet.

Forgatom kezemben a kártyát, majd tovább nézelődve találok egy arany gyűrűt, amit csalódottan veszek fel azután teszek el. Egy zörejre leszek figyelmes, ami a fürdőből jön ezért lassan araszolva be megyek. Bent a férjemmel találom szembe magam, aki háttal állva nemrég végzett a zuhanyozással. Széles vállain végig futnak a vízcseppek amik legördülnek keskeny derekán miközben szárazra törli magát. Csípője köré tekeri törölközőjét, majd kissé meglepetten fordul meg, mikor szembe találkozik velem.

-Jó reggelt! Örülök, hogy felébredtél..- hangja kissé rekedtes de mégis olyan kellemes.
-De.. mióta állsz már itt? Ha megvárattalak, mostmár átengedem a helyet. - szorítja meg a textíliák, előzékenyen utat engedve nekem.
-Egyáltalán nem.. csak beszélni akartam erről. - mutatom fel a gyűrűt. Csodálkozva veszi el a kis ékszert.

- Ha el akarsz válni megértem. - kezdek bele végül én, mivel hosszas ideje csak áll előttem.

-Hogy...?

Össze fonott szemöldökel hallgat ám fogalma sincs miért mondom mind ezt.

-Nincs jogom arra, hogy azt akarjam, hogy velem maradj... mind azok után..- egy nagy levegővételel folytatom. - Azt szeretném, hogy tud, nem akartam mind ezt.. Nem akartalak magadra hagyni és fájdalmat okozni. - fonom lelkiismeretfordulva karjaimat mellkasomköré.

Csendesen szegezi tekintetét a fehér csempékbe merülve, eztán megáll rajtam. Kuncogva simítja meg a vállam, amit én nem tudok hirtelen hova tenni.

-Erről szó sincs, dehogy akarok elmenni, elválni meg főleg nem,... csak egyszerűen lecsúszik az ujjamról ha tisztálkodom, ezért veszem le..
-Tényleg nem?
-Hát persze hogy nem.. és jól tudom, hogy erről az egészről te nem tehetsz. - fűzi hozzá nyugottan ahogyan kifelé halad, végképp át engedve nekem a fürdőszobát.

Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy egyáltalán nem haragszik, azonban pár másodperc mégis kell mire feldolgozom válaszát, mert egyáltalán nem erre számítottam. Hirtelen elfog a magány, rá jövök, hogy nem akarom, hogy elhagyja a fürdőt. Nem akarok ismét egyedül lenni, nem akarok magam maradni újra. Rettegek a magánytól.. Ezért olyan gyorsan nyúlok keze után amennyire csak tudok, ami egyből megállítja.

-Kérlek maradj. -olyan halkan mondom mind ezt, hogy még én is alig hallom magam.

A másodpercek végtelennek tűnnek, mire egy mély sóhajjal bólint, miként beleegyezik abba hogy maradjon. Vissza fordul hozzám, majd az ablak melletti kádhoz sétál, ahol megengedi a langyos vizet. Ahogy nézem végül magamra terelődik tekintetem. Végig futva magamon, eléggé kimerülhettem, hogy még ugyanazt a ruhám viselem, a foltok még mindig látszódnak. Ezért nem is sokat tétovázva, levetem magamról a azokat. A hegek még mindig látszódnak, a bőröm szinte mesél helyettem. Megborzongok mikor az enyhén meleg víz érintkezik a talpaimmal. Végre újra úgy érezhetem hogy egy kis nyugalmat találhatok itt. Látom ahogy Connor szemei végig siklanak alakomon miközben ő felöltözik. Kissé zavarban van amit az is bizonyít, hogy amint pillantásom találkozik vele egyből elfordul. Ezért gyorsan a kádba merülök, a kellemes meleg átjár a selymes hab pedig belepi minden porcikám. Ő sosem volt az a személy aki a fürdőzésem megzavarta volna, sőt nem is jutott eszébe hogy csatlakozzon.. így meg tudom érteni reakcióját. Lassan oda csúsztatom kezem az övéhez amitől egy félmosoly kúszik ajkára. Habozva de leül mellém a peremre, majd egy szivacsot vesz a kezébe, amire egy kellemes hibiszkusz és kókusz illatú szappant önt. Lassan elkezd köröket írni a fedetlen hátamon.