ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|21|

Az rendőrőrs egyik poros termében ültünk egy asztal körül, amin Manhattan térképe volt kiterítve. Piros filccel voltak bekarikázva rajta az akció fontos helyszínei, mint a bár, vagy a mellette lévő parkoló. Matten, Jacobon, Colinon és rajtam kívül három rendőr tartózkodott még a helyiségben. Matt az asztalra támaszkodva magyarázta a lehetséges bejutási terveket, ugyanis a clubba nőkön és Andrej emberein kívül senkit nem engednek be, vagyis a belépés egy bizonyos sárkányos medál segítségével lehetséges. Ahogy gondolkodtam, eszembe jutott valami.

- Van egy tervem, de egyikőtöknek sem fog tetszeni. - álltam fel az öreg székről, amin eddig ültem. A fiúk kérdőtekintettel néztek rám. - Én leszek a csali. - Jake felpattant a székről, olyan gyorsasággal, hogy a szék a lendülettől eldőlt.
- Az ki van zárva! - mélyesztette villámokat szóró barna szemeit az enyémekbe.
- Miért? Eddig sem esett bajom! - rivalltam rá az amúgy is mérges barátomra.
- A szerencsének köszönhetően! - elnyíltak a szemeim a kijelentéstől. Szerencse? Na persze! Három év kemény munkája.
- Milyen szerencse? Nem hiszem el, amit mondasz! Mégis mi a fenét... - kezdtem el én is kiabálni, amit az szakított félbe, hogy Matt kettőnk közé állt.
- Hagyjátok abba! - Matt hangja halk volt, mégis határozott. Mindketten abbahagytuk a kiabálást és neki szenteltük a figyelmünket, a veszekedés helyett. - Jacob, meg kell értened, hogy Amy meg tudja magát védeni. - diadalittas mosolyt eresztettem, de ez a mosoly lefagytott az arcomról mikor felém fordult. - Neked pedig azt, hogy Jake csak félt. Nem haragudhatsz rá érte.
- Mattnek igaza van. Sajnálom. - néztem Jacobra.
- Nem, én sajnálom. Szeretlek. Tudom, hogy meg tudod védeni magad, de akkor is nagyon féltelek, azért mert szeretlek. - fogta kezeibe az enyéimet.
- Én is szeretlek. - mosolygotam rá és egy puszit nyomtam a szájára.
- Legyen. - nézett egy félmosollyal rám.
- Mi legyen? - néztem rá meglepetten.
- Lehetsz csali, de kérlek nagyon vigyázz magadra. - nyomott egy puszit a homlokomra. Karjaival átkarolva csípőmet tartott az ölelésében.
- Ígérem. - mosolyogtam fel gyönyörű mélybarna szemeibe. Néztem azokat a gyönyörű barna szemeket. Imádom őt. Imádom azt a mélybarna tekintetet, amivel rabul ejtett. Imádom a borostás arcát, imádom a puha ajkait. Attól a perctől fogva szeretem, amikor megláttam.
- Khm... Galambocskák! - mindketten Colinra kaptuk a tekintetünket. Lehet, hogy kicsit túlzásba vittük egymás bámulását.
- Ez a tiéd. Csak, hogy biztos ne essen semmi bajod. - tett az asztalra egy pisztolyt Matt. Közelebb léptem az asztalhoz és a kezembe fogtam a fegyvert. - Egy Beretta M418. Könnyen el tudod rejteni. - aprócska, fekete színű volt, a tenyerembe is belefért. Olyan volt, mint James Bond fegyvere a Casino Royalban. Csillogó szemekkel néztem az apró fegyverre, majd Jakere.
- Tudod hogyan kell használni? - nézett a Berettára.
Bólintottam. Meg apa tanított meg pisztollyal lőni, pontosabban a szolgálati fegyverével. Bár még rendes tölténnyel nem lőttem, azt hiszem megoldom majd.

×××

A szobámban álltam a tükör előtt, miközben felvettem egy piros melltartót. Majd elrejtettem benne a Berettát. Jake mögém sétált és átkarolta a derekamat.
- Biztosan ezt akarod? - fürkészte szomorkás tekintettel az arcomat.
- Ezt akarom. Megérdemli a börtönt. Legalább így apa is megnyugodhat odafent. - néztem ki az ablakon a csillagok felé. - Andrej Alexeev rossz ember. Annyi embernek ártott már.
- Nem így értettem. - nevetett. Egy pillanatra előtűntek apró gödröcskéi, majd visszatért a szomorú tekintete. - Biztos, hogy te akarod csinálni.
- Biztos. - adtam egy puszit a homlokára. - Ott lesztek nem messze a clubtól, ha baj lesz... - a kezét a számra tette.
- Ilyet ne is mondj! - nézett rám mérgesen. - Nem lesz semmi baj! - húzott az ölelésébe. A mellkasába fúrtam a fejemet. Majd felnéztem rá meg mindig a mellkasára támasztva a fejem.
- Ha baj lesz, ott leszel és megmentesz. Bízom benned. - nyomtam a szájára egy csókot. Majd az ágyhoz sétáltam és felvettem róla a kikészített ruhát. Egy egyszerű vörös ujjatlan ruha volt, térd alá érő, jobb oldalt felhasított. Magamra vettem, majd egy hozzá illő fekete kistáskát és egy egyszerű fekete, matt magassarkút.
- Hogy nézek ki? - fordultam a barátom felé.
- Túl jól, hogy elengedjelek azok közé a barmok közé. - mosolygott rám azzal a tökéletes mosollyal, amivel mindig le tud venni a lábamról.
- Tudod, hogy mennem kell. - mosolyogtam rá.
- Menjünk mielőtt meggondolom magam. - felkapta a dzsekijét és a kocsikulcsot, majd kisétált az ajtón, én pedig utána mentem.