ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|16|

3 évvel később

Kicsavartam a hajamból a vizet és elkezdtem egy törölközővel törölgetni, majd kiléptem a párás fürdőszobából. Amikor kinéztem az ablakon már sötét volt. Miután megszárítottam a hajam a szekrényhez léptem, a ruhákat kezdtem nézegetni. A kedvenc piros ruhámat választottam. Comb középig érő, ezüst csillámokkal díszített.
Felvettem a ruhát, de a cipzárral nem boldogultam. Két kopogás után Colin lépett be.
- Szép ruha. - lépett be a szobába.
- Köszi. Segítenél felhúzni a cipzárt?- kérdeztem. A hajamat előre tűrtem és szembefordultam a tükörrel, háttal Colinnak. Mögém lépett és felhúzta a cipzárt.

A tervem egyszerű volt, egyesével intézem el Andrej embereit. Minél kevesebben lesznek, annál könnyebb megtalálnom. Az elmúlt három évben rengeteget fejlődtem Colinnak hála. Az elmúlt egy hétben sikerült Andrej két emberét megtalálnom, egyikőjüktől sem tudtam megfelelő információt szerezni. Egy dologgal nem számoltam, a hűséggel. Túlságosan is hálásak neki. Mind ketten kórházba kerültek. Az egyikőjük karja tört el, a másikjuknak borda törése van. Az utóbbi véletlen volt.

Magához szorított, mire én lefejeltem és lendületből megütöttem. Hátra hőkölt, kitettem a lábam, amin átesett. Utána már nem tudom mi lett vele, mert rendőrök jöttek a klub elé, bizonyára valaki kihívta őket. Amilyen gyorsan tudtam eljöttem, másnap a híradóból tudtam meg, hogy eltört egy bordája.
Na, de a pozitív dolgokra visszatérve.
Jacobbal barát és barátnő vagyunk, három éve. A három év alatt semmi nem változott kettőnk közt, nagyon szeretjük egymást. Amilyen hirtelen csöppent az életembe, annyira örülök, hogy mellettem van.
Munkát kaptam a közeli kávézóban, amikor nem gyakorlok ott vagyok. A kávézó a körzeti rendőrőrstől tíz percre van, ezért rengeteg rendőr kávézik ott, köztük Matt is. Jake és Matt jegelték a nyomozást Andrej után.
Jax megkérte Mikeilát, hogy költözzön hozzá. Most együtt laknak.

A telefonom csörgése zavart meg. Mikeila neve villogott a kijelzőn.

- Szia. - köszöntem miután felvettem.
- Szia. Régen láttalak, valamikor egy kávé, a Central parkban? - kérdezte Mikeila.
- Jól hangzik. Mi ez a csörömpölés? Mit csinálsz? - kérdeztem miközben elővettem a sminkes táskám.
- Kipakolok a dobozokból. - több, mint egy hónapja költözött át és még nem pakolt ki? - Nem tudod véletlenül, melyikbe tettem a hajvasalót?
- Nem. Sajnálom. Ha nem lesz meg kölcsön kérheted az enyémet, mert kétlem, hogy Jaxnek lenne. - kuncogtam.
- Vicces vagy. - mondta, de hallottam, hogy ő is mosolyog.
- Milyen vele lakni? - felkentem egy vörös színű rúzst, majd betettem a táskámba.
- Furcsa. Több, mint két évig laktam veled, nagyon más.
- Megértem.
- Neked nem rossz egyedül? - kérdezte szomorkás hangon. Csak ebbe ne menjünk bele.
- Elvagyok. - mármint amennyit itthon vagyok. A legtöbb időt a teremben töltöm, vagy a kávézóban, vagy Jakenél.
- Tudom, de ha megkérem Jaxet rávezeti Jacobot, hogy jól esne neked, ha összeköltöznétek ti is. - nem kell kerítő, különben is akkor sokkal nehezebb lenne eltitkolnom, az Andrej ügyet.
- Nem kell. Mi... még nem tartunk ott. Ti sokkal régebb óta vagytok együtt.
- Igazad van. - a kapucsengő hangja hallatszott a vonal túlvégéről. - Azt hiszem megjött a vacsoránk. - Menj csak nyugodtan. Majd beszélünk. - tettem a fülembe végül egy szív alakú ezüst fülbevalót, ami illett a nyakláncomhoz.
- Szia. - miután letettem megigazítottam a hajam. Colin szólalt meg mögöttem.

- Nem fogod elmondani neki? - kérdezte Colin, mire olyan 'komolyan kérdezed' arccal néztem rá.
- Nem akarom veszélybe sodorni. Senkit sem. Téged sem kevertelek volna bele, ha nem lett volna muszáj.
- Megértem, szereted őket, de akkor sem titkolózhatsz örökké. - rázta meg a fejét lemondóan. Igaza lehet.
- De megpróbálhatom. Amúgy sem kell örökre ezt csinálnom.
- Mégis mit? - kérdezte kissé mérgesen.
- Colin, elvette tőlem a szüleimet. - megérdemli, ezt hajtogattam magamban.
- Igen, ő. Nem mások ő. - nézett a szemembe mérgesen. - Ha másokat bántasz olyan leszel, mint ő. - nem hittem a fülemnek.
- Olyan, mint ő? Hogy mondhatsz ilyet? Én senkit sem ölök meg, vele ellentétben.
- És mi van ha csak úgy védheted meg magad? - feltételes mód. Elég ügyes vagyok már. Nem vagyok félős kisgyerek. Már nem félek. - Már amúgy is két embert juttattál kórházba!
- Nem ölök meg senkit. - hangsúlyoztam ki a szavakat.
- Csak féltelek. - lépett közelebb, de feltartottam a kezeimet, így nem tudott közelebb jönni.
- Nem leszek olyan, mint ő, Colin, ezt jól jegyezd meg. Csak igazságot akarok. - mondtam kimért hangon.
- Az élet nem igazságos. - rázta meg a fejét. Teljesen igaza van, ha az lenne a szüleim még élnének.
- Pont ez a baj.