ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|7|

Amy Morgan

A tükör előtt állva megigazítottam a ruhámat, ami igazából csak egy fekete, csipkés top és egy fekete, koptatott farmer és egy fekete térdcsizma volt.

Már egy kicsit kezdtem unni. Két hete láttam Mattet a pályaudvari bulin, utána másnap a boltban, majd egyre többször láttam.

Három napja, a parkban futottam, hallgattam a kedvenc zenéimet, mikor meghallottam, hogy valaki követ. Biztos vagyok benne, hogy akkor is ő követett. Hátra fordultam, de nem volt ott senki, vagy esetleg megőrültem?

Már elég késő van. Lejöttem futni a Central Parkba. Mellette lakom, szóval olyan messzire nem kellett mennem. Csak a telefonomat és egy fülhallgatót hoztam le. A kedvenc lejátszási listámat hallgattam, a szívverésem gyorsult, a mellkasom emelkedett, a lélegzet vételem viszonylag egyenletes volt.
Hírtelen meghallottam valamit, mintha eltört volna egy faág, vagy valami. Ez meg mi a fene lehetett?
- Van ott valaki? - megfordultam és kihúztam az egyik fülemből a fülhallgatót.
Senki nem válaszolt és nem is láttam senkit. Mindegy. Biztos csak képzelődtem.
Amikor visszaértem a házhoz, felcsöngettem Miknek, hogy engedjen be.
- Nyitom Bébi. – mondta álmosan.
Bementem az ajtót, mikor bezártam egy fekete kocsi hajtott el a panel előtt. Basszus! Igazam volt!

Egyszer pedig telefonáltam és neki mentem valakinek, de mire észbe kaptam eltűnt. Furcsa.

- Igen vettem popcornt... Igen sajtos... Nem. Nem Jake... Gyere át te... Mit nézzünk?... Jó az a film jó lesz... én...  Jajj bocsánat! - mentem neki valakinek. Mire felnéztem a fekete ingből már nem állt ott senki.
- Igen, itt vagyok. -Bocsi mit mondtál? -  kérdeztem. - Persze csak megint ügyetlen voltam.

Már a sminkem is készen van, a hajamba pedig loknikat varázsoltam. Mikor késznek nyilvánítottam magam kiléptem a szobámból.

A nappaliban Mik várt, nekitámaszkodott a kanapénak és a kocsikulcsot pörgette a kezén.
- Biztos ne vigyelek el? - kérdezte miközben közelebb lépett.
- Nem kell. Hívtam taxit. – felvettem a táskám a fogasról és a vállamra akasztottam.
- Érted se menjek? - ölelt át.
- Nyugi. Megoldom. - visszaöleltem, majd kiléptem az ajtón.
Lesétáltam a ház elé és beszálltam a taxiba. Rám fog férni egy kis bulizás.

×××

A bárpultnál ücsörögtem, már az ötödik tequilát ittam meg, mikor odafordult felém a pultos srác.
- Biztos kérsz még? Sokat ittál. – nézett rám aggódó tekintettel.
- Aranyos, hogy figyelsz rám, de szerintem ez még kevés volt. - feleltem a pultos srácnak és ittam még egyet.
- Ahogy akarod. - felelt majd tovább törölgette a kezében lévő poharat.

Furcsa érzés egyedül bulizni, főleg, hogy anyáék halála előtt nem igazán jártam bárokba, most is leginkább Mikeilával és Jakekel szoktam jönni, de most nem volt kedvem ezzel zargatni őket.
Olyan... furcsa. Kezdem mindenhol Mattet látni, olyan mint egy rohadt árnyék! Minden hová követ. Esküszöm ha legközelebb látom tuti megkérdezem.

Mikor végeztem a bárnál, leültem egy bőrfotelbe, a kezemben egy újabb pohárral és néztem a táncoló embereket. Ekkor odaült a fotel a karfájára egy fekete hajú srác.
- Szia cica. Van gazdád? – ezt valaki tényleg használja? Szuper. Vannak még ilyen seggfejek.
- Igen van, és figyelmeztetlek, karmolok is. – mosolyogtam rá gúnyosan.
- De harcias valaki. - tette a kezét az arcomra, amit lesöpörtem onnan.
- Részeg vagyok, de még el tudok bánni egy ilyen is ficsúrral, mint te.
- Vigyázz cicus, mert a végén nem állok jót magamért. - simított végig a combomon, ilyenkor áldom az eget, hogy nem szoknyában jöttem. Felálltam és szembe fordultam vele.
- Nem hagynál békén!
- Tényleg? - közelebb húzott magához fenekemnél fogva és a falnak nyomott. - Nem akarod? - súgta a fülembe.
- Komolyan ember! Húzzál már el! - próbáltam kiabálni, de a zene  elnyomta a hangomat. Ráléptem a lábára.
- Aú! Ez nem volt szép. - fogta meg az államat és kissé felfelé tolta, hogy szemébe nézzek. Közelebb hajolt, hogy le smároljon, de ekkor valaki mögé lépet és vállánál fogva elhúzta.
- Azt mondta, hagyd békén. - Ó, hogy az a...! Ez Matt.
- Nem látod, hogy nem érek rá. - fordult Matt felé. Matt elkapta a kezet és hátra szorította.
- Azt mondta kopjál le. Süket vagy!? – kérdezte dühtől csillogó barna szemekkel. Milyen szép szeme van. Várj mi?!
- Jól van. Jól van, megyek már. - Matt elengedte a kezét és a srác már ott sem volt.

- Megoldottam volna. – néztem szem forgatva csodás barna szemeibe.
- Aha, úgy láttam én is. – felelte gúnyosan.
- De most komolyan! Mi a fészkes fenéért követsz engem? - nem érkezett válasz, gondolhattam volna.

Hirtelen elkezdett fájni a fejem és minden elsötétült.

Matt Harris

Hogy az a... Még sikerült elkapnom, mielőtt a földre esett volna. Mániája holt részegre inni magát? De most tényleg.
Ráfektettem egy kanapéra. Most mi legyen? Haza nem vihetem ott van a lakótársa Mikeila, mit gondolna? Jakehez ugyan csak nem vihetem. Akkor nem maradt más, elviszem magamhoz.

Felvettem a karomba és kivittem az autómhoz, kinyitottam a Maseratti ajtaját és befektettem a hátsóülésre.

×××

Felvittem a lakásba, szerencsére ilyenkor már eléggé kihalt a panel, szóval senki nem nézett furcsán, hogy egy tizennyolc éves lánnyal az ölemben megyek fel a lakásomig.

Letettem az ágyamra. Levettem a csizmáját és ráhúztam a takarót aprócska törékeny testére és kisimítottam a szeméből egy hajtincset. Milyen aranyosan alszik.

- Matt? - nyitotta résznyire a tengerkék szemeit, amik alig látszottak ki hosszú, fekete szempillái alól.
- Itt vagyok. - simítottam végig a haján és egy puszit nyomtam a homlokára. Közelebb húzta arcom az övéhez, végigsimított kissé borostás arcomon és nyomott rá egy puszit, erre mosolyognom kellett. 
Megsimítottam a haját, nyakig betakartam, majd lekapcsoltam a lámpát a szobámban.
Amikor kiléptem az ajtón,  bezártam, majd végigsimítottam az arcomon ott ahol megpuszilt.
Jól eső érzés fogott el és ajkaimat tudattalanul mosolyra húztam.