ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|15|

- Jó. - sóhajtott Colin - Próbáld meg még egyszer. - megigazítottam a box kesztyűt és újra nekiestem a zsáknak. Colin lelkes edző, annak ellenére, hogy ez még csak a második alkalom, hogy a teremben járok, vagyis az első igazi edzés.
Nagyokat ütöttem a zsákba amikor Colin megállított. - Figyelj a súlypontodra. Ha kitérnének előled úgy orra esnél, hogy csak na.
- Ha-ha. Nagyon vicces vagy. - forgattam meg a szemeimet.
- Próbáld meg újra. - mosolygott bíztatóan. Újból ütöttem. A box kesztyű és a zsák hangosan találkoztak, az ütés hangja betöltötte a termet.
- Így. Na még egyszer. - újabbat ütöttem, majd még egyet és még egyet, rövidebb sorozatokat. Az izmaim sajogtak és fáradt is voltam.
Zihálás töltötte meg a termet. Levegő után kapkodva álltam meg. Colin elengedte a zsákot és mellém sétált.

- Pihenj. Igyál egy kicsit. - nyújtott felém egy rózsaszín kupakos palackot. Levettem a kesztyűt és nagyot kortyoltam a vízből.
- Ügyes voltál. - paskolta meg a vállam mosolyogva.
- Kösz. – löktem oda és huppantam le a padra Colin mellé.
- Választékos a szókincsed. - nevetett fel. Még mindig alig kaptam levegőt. Fárasztó volt ez így egyszerre.
- Mikor küzdhetek élő emberrel? - emeltem rá a tekintetem.
- Ez volt az első edzésed. Messze állsz még attól. - szúrós szemeket néztem rá, erre megadóan sóhajtott. - Tudod, hogy értettem. - megforgattam a szemem. Persze tudom, hogy értette. Aggódik.
- Ne aggódj, már!
- Mindig fogok aggódni, olyan, mintha a húgom lennél. - húzta ajkait kedves mosolyra. Nekem is mindig olyan volt, mintha a bátyám lenne.
- Te meg a bátyám. - mosolyogtam rá.
- Gyere Hugi, ölelj meg. - tárta szét a kezeit, meg sem várva a válaszom, már ölelésébe is zárt.
- Izzadt vagyok.
- Fúj! - bontakozott ki az ölelésből, szúrós tekintettel néztem rá. - Viccelek-viccelek.
- Bolond! - vigyorogtam rá.
- Tusolj le. Addig bezárok.
- Jó, megyek. - pattantam fel a padról, felkaptam a táskám a pad mellől és elindultam tusolni.

Kivettem a telefonomat a táskámból. Volt három messenger üzenetem Kimtől, két youtube értesítésem és... négy nemfogadott hívásom Jaketől. Pedig még nincs is késő, pillantottam az órára. Kilenc múlt. Oh. Ezek szerint késő van, ezért gyorsan tárcsáztam.

Két csörgés után fel is vette.
- Végre! Hol voltál? Úgy volt átjössz. Mikeila azt mondta nem vagy otthon. Aggódtam. - kezdte el hadarni.
- Ne haragudj, egy barátomnál vagyok. Elszaladt az idő. - masszíroztam meg az orrnyergemet, a tükörbe bámulva. Hogy felejthettem el? - Majd kárpótollak érte. Ráérsz holnap?
- Nem haragszom. - felelte egy kis hezitálással egy halk sóhaj után. - Persze ráérek. - remélem tényleg nem haragszik rám.
- Jó akkor holnap.
- Holnap. Szeretlek.
- Én is szeretlek. - tettem le a telefont.

Levettem az edzős ruhámat, ami egy egyszerű fehér ujjatlan és egy fekete short volt, a padra hajítottam, majd felkontyoltam a hajam. Beálltam a meleg zuhany alá és letusoltam a kedvenc vaníliás tusfürdőmmel.
Felvettem a magammal hozott váltóruhámat. Egy egyszerű fekete croptoppot, egy szaggatott farmert és egy vékony melegítő felsőt, szintén feketét. Mire visszaértem Colin már az ajtó előtt várt és dobogott a lábával.

- Nem sietted el. - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Pedig gyors voltam. - csak egy szem forgatással válaszolt, majd kinyitotta nekem az ajtót.

×××

Lassan nyitottam ki a bejárati ajtót, igyekeztem minél kevesebb zajt csapni, mert már elég késő volt és tudtommal Mikeila itthon van. Bedugtam a fejem és körbenéztem. Mikeila a kanapén aludt, a tévé előtt amiben valami film ment. Halkan bezártam magam mögött az ajtót és odamentem hozzá. Elég mélyen aludt. Hoztam a szobájából egy plédet, betakartam, majd bementem a szobámba. Lecseréltem a ruhám egy pizsire, ami jelen esetben egy fekete póló és egy szürke short volt, és elmentem aludni, még előtte írtam Colinnak, hogy hazaértem, miután visszaírt feltettem tölteni a telefonom és nem sokkal késő sikerült elaludnom.

×××

Nagyokat ásítva keltem. A telefonom kijelzője negyed tízet mutatott, ami magamhoz képest korai. Kikászálódtam a takaró alól és kisiettem a konyhába.
Mikeilát a konyhában találtam meg. Kávét szürcsölgetett, a kávégép mellett állvá és bámult ki az ablakon.
- Jó reggelt! - nyújtózkodtam egy ásítás kíséretében.
- Neked is. - nyújtott felém egy bögrét.
- Hmm, kávé. Köszi. - mosolyogtam rá és ledobtam magam az asztalhoz.
- Hol voltál tegnap? - dobott a kávémba két kockacukrot. Éreztem, hogy ezzel fogja kezdeni. Jó ötlet neki elmondani? Mármint ezt az egészet. Nem akarom bajba keverni. - Amy?
- Hm? Ja igen. Egy barátomnál.
- Értem. - bólintott álmosan és ő is leült velem szembe. Ezek szerint érzi, hogy nem fogok többet mondani. Egy kis idő utána újra megszólalt.- Jut eszembe, Jacob keresett. Beszéltél vele?
- Igen, visszahívtam. - nézegettem a kávésbögrémet, valahogy most olyan érdekesnek tűnt. - Veled mi volt tegnap?
- Találtam melót. Remélem felvesznek. Te gondolkoztál már hogyan tovább? - kérdezte miután felhajtotta a kávéját.
- Mármint? - néztem rá.
- Tudod. Meló. - nézett rám álmosan. Hát ilyesmin alig ha gondolkodtam mostanában. Érettségi pipa. Szóval kéne magammal kezdeni valamit. Lehet tényleg nem ártana egy munka. - Neked is találtam munkát.
- Mit? - néztem rá kíváncsian.
- Egy kávézóban.
- Jól hangzik, majd megnézem. – kevergettem a kávém, majd újra belekortyoltam.
- Strand? - kérdezte hirtelen.
- Ma?
- Most. - vigyorgott rám. - Felhívom a fiúkat! - rohant a nappaliba.
- De úgy volt, hogy ma Jacobbal... - nem hagyta, hogy befejezzem. Ilyenkor olyan, mint a búgócsiga. Tisztára bepörög.
- Hé! Megkeresnéd az én fürdőruhám is? - fordult vissza, de olyan lendülettel, hogy majdnem orra esett. Csak vigyorogtam a jeleneten.
- Megkeresem! - kiabáltam utána, bár biztosan nem hallotta.

Mély levegőt vettem és beletörődtem, hogy ezt már eldöntötte. Bementem a szobámba, az ágyamra hajítottam egy fekete edzőstáskát és megkerestem a fürdőruhámat. Egy egyszerű nyakba kötős, piros fehér pöttyös bikini, magasított alsórésszel. Ez még nem a fekete korszakomból van. Raktam meg pár törölközőt, naptejet, napszemüveget, meg még ami kell. Átmentem Mikeila szobájába és megkerestem az ő fürdőruháját. Az övé egy fekete egyberészes darab. Elöl mélyen dekoltált, majdnem a köldökéig, felül lengébb anyagból.

- Megtaláltad? - fékezett le a rohangálásban Mikeila, az ajtófélfát megtámaszkodva.
- Igen, megvan. - lobogtattam meg a fekete anyagot.
- Jó és a tied? - söpörte ki a haját az arcából.
- Megvan.
- Add ide! – parancsolt rám, erre hozzá vágtam.
- Vedd fel te is. - fordult felém miközben levette a pólóját.
- Jól van. Nyugodj meg. - én is átvettem a fürdőruhámat. Mind ketten vettünk a fürdőruhánkra egy shortot és bedobtunk egy-egy pólót a csomagba, hogy úszás után legyen mit felvenni.
- Jacob azt mondta húsz perc és itt lesznek.