ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|8|

Amy Morgan

Egy puha ágyban ébredtem. A fejem kissé fájt, megdörzsöltem a szememet. Mire feleszméltem. Várjunk! Nem is emlékszem, hogy haza jöttem volna.

Jesszus! Hol a jó istenben vagyok! Erre eszembe jut a tegnap este.
- Basszus kulcs! Nem álmodtam.
Felültem az ágyon. Szemben velem volt egy tükör, ezért megláttam magam. Szörnyen nézek ki, karikások a szemeim, a hajam, mint egy szénásszekér,... de várjunk csak... Mi a jó fene!? Egy piros póló és a tegnapi bugyim volt rajtam. A nadrágom az éjjeliszekrényen pihent. Kikeltem a kényelmes ágyból, benéztem a fürdőbe, ami a szobából nyílik, üres volt. Akkor ki kell mennem az ajtón.

- Jól van. Akkor kimegyek. – mondtam magamnak, sóhajtottam egy nagyot, majd lenyomtam a kilincset.

Kiértem egy folyosóra, az ajtóval szemben volt még egy ajtó. Benyitottam, egy kis dolgozószoba volt. Egy íróasztal és egy könyvespolc volt benne, a könyvespolcom sok-sok akta és könyvek. Nem meglepő hiszen rendőr.

Visszacsuktam az ajtót és elindultam a másik irányba. Egy kis nappali-konyha-ebédlő részbe jutottam. A lakás elég egyszerű, a bútorokon kívül alig volt valami díszítés. Pár oklevél és kitüntetés a falon, de semmi növény vagy festmény. Ezek szerint egyedül lakik.

Szememet a nappaliról a konyha-étkező részhez vezettem. Ott ült Matt egy szál alsónadrágban. Az állam a földet söpörte. Te jó ég! Az arcom rögtön égni kezdett. Kidolgozott hátizmai és a karja vannak, persze láttam már az izmait ruhán keresztű, de ez... hű. Most rendesen volt időm megnézni. Nyeltem egyet, nem sokkal később megfordult a bárszéken, gondolom, érezte, hogy figyelem. Ez de ciki.

- Jó reggelt! – köszönt kedvesen. Anyám! Csukd be a szád te idióta! Akkorára nyitottad, hogy lelát a gyomrodig!
- Öhm... szia. - végre kinyögtél egy értelmes szót. Gratulálok Amy! Komolyan...
- Kérsz reggelit? – kérdezte, miközben felállt a bárszékről.
- Nem köszi. - hasam varázsütésre megkondult, mire elkezdett mosolyogni.
- Nyugodtan. Nem mérgező és én sem harapok. - jesszus muszáj így fogalmazni?!

Leültem az egyik bárszékre. Elém tolta a reggelit, ami amerikai palacsinta volt. Nyami.
- Szereted?
- Igen. Köszönöm.
- Mit kérsz rá? - kérdezte miközben felém nyújtotta juharszirupot és a nutellát. Kivettem a kezéből a nutellát és rákentem a palacsintára.
- Van erdei gyümölcsöd?
- Igen van. Azt hittem csak én eszem nutellával és erdei gyümölccsel.
- Ezek szerint nem. - nevettem el magam.
- Lehet csak a pirosokat?
- Persze. - mosolyodott el.

×××

- Megkérdezhetem, hogy került rám a pólód? - bár a jobb kérdés, hogy került le az enyém? letette a villát és felém fordult.
- Hát, szerintem kényelmetlen farmerban aludni, ezért levettem a farmeredet és a felsődet. - elvörösödtem a kijelentésre. - Nyugodj meg, semmit olyat nem láttam. - mosolygott bele a mondatba.
Fülig vörösödtem, érzem, hogy lángol az arcom.

×××

- Kérsz kávét?
- Igen kérek, de majd én megcsinálom őket. Ha már ilyen kedves vagy velem, ez a minimum. - a kávégéphez siettem, volt mellette egy üres bögre, a New Yorki rendőrség logójával. Gondolom ez az övé.
Amikor kész lett az övé, letettem elé, visszafordultam és körbenéztem, de nem láttam más bögrét. Kinyitottam a kávégép fölötti szekrényt és igen ott voltak a bögrék. Legfelül. Nyújtózkodtam, de nem értem el. Pedig nem vagyok kicsi, a magam százhetven centijével. Éreztem a perzselő tekintetét fenekemen, szinte égetett.