ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|13|

Miután beszéltem Jakekel kíváncsi lettem. Mintha hallottam volna már ezt a nevet, Andrej Alexeev. Nem sokkal apa és anya halála előtt. Meg kell tudnom honnan ismerős ez a név. Talán apa jegyzetei között találhatok valamit.

Elkértem Mikeila autóját és elindultam a régi házunk felé. Nagyon félek. Azóta nem jártam otthon, mióta értesítettek a balesetről. Tisztán emlékszem rá.

Leparkoltam a ház előtt. A kertet beborította a sárgás fű, a postaláda dugig volt levelekkel, a virágoskert üres, nem díszítik anya színpompás virágai, nem hallottam anya halk dúdolását, nem hallottam apa serénykedését a grill körül, nem érzem anya meggyes sütijének finom illatát, a locsolóból zubogó vizet, a madarak énekét, mintha csak tudnák mi történt.

Benyitottam a kis kapun, felmentem a verandára, majd még egyszer visszanéztem a kertre, annyi mindent láttam. Ahogy apával biciklizek, ahogy anyával locsolunk, ahogy a füvön rajzolgatok. Mindegyik emlék facsart egyet a szívemen. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Nagyon fáj rájuk gondolni. Hiányoznak. Pár hónapja haltak meg, de olyan mintha már évek teltek volna el. Azt sem tudom, hogy tudok úgy mosolyogni, hogy tudom, már nincsenek velem. Tudom, hogy sosem ölelnek újra át, hogy nem beszélgethetünk. Őrültség talán, de az is hiányzik minkor megszidtak, mert nem mosogattam el vagy nem pakoltam el a szennyesemet.

A házba belépve megcsapott az enyhe por szag. Odaléptem az ablakhoz és kinyitottam, hogy legalább egy kis friss levegő jöhessen be. Az emeletre vettem az irányt  apa dolgozójába. Mielőtt bementem még bepillantottam a szobámba.
Minden színes volt, élettel teli. Rózsaszín ágynemű, színes, virágos szőnyeg. Egy kicsit gyerekes, de így éreztem jól magam. Olyan más volt minden... Végig simítottam az íróasztalomon. Poros.
A sarkán volt egy kép. Hámunkról. Apa, anya és én. Egy virágos felsőt viselek a képen, a hosszú, szőke hajam ki van engedve. Anya egy kék nyári ruhát visel, rövid barna haja a vállát súrolja, kék szemeiben csillog a boldogság. Tőle örököltem a szemem. Apa pedig a kedvenc grill kötényét viseli. 'Grill apuka'. Imádott sütögetni. Ő is mosolyog. Mikeila és Colin is itt voltak mikor a kép készült, a tizenhetedik születésnapomon.
Letisztítom a képet és belecsúsztatom a táskámba. Bár van ezer képem róluk a telefonomban, ez mégis más.
A folyosó végén bekanyarodtam apa irodájába. A régies könyvespolc tömve van könyvekkel, de amit keresek nem ott lesz. Az íróasztal egyik fiókjában lesz. Mindig odarakta. Megszokásból.

Egy régies füzet, kemény borítású. Még tőlem kapta negyvenedik születésnapjára. Pici voltam mikor neki adtam. Rózsaszín zsírkrétával írtam bele, hogy 'Szeretlek apuci'.
Elmorzsoltam egy könnycseppet a kellemes emlékre. Leültem apa székére. Sokszor rohantam be, hogy jöjjön babázni, akkor mindig a felső fiókba rakta a noteszt, felvett a nyakába és elvitt a szobámba, ahol már kikészítettem a baba ruhákat..

Sok mindent találtam, főleg régebbi rendőrségi ügyeket. Voltak a füzetkében piti kis rablók, akik egy-egy kisboltot raboltak ki, vagy egy zöldségest. Olyat is találtam, aki egy uszodába tört be és meztelenül fürdött az éjszaka kellős közepén.
A füzetke közepén volt egy térkép, New Yorkról. Pár hely pirossal volt bekarikázva, az oldal szélén a térkép megjelölt helyei voltak egyesével kihúzogatva.

A füzetke hátuljában van egy picike jelölő, de az oldal amit jelölt üres volt. Nincs rajta semmi. Ekkor eszembe jutott valami amit apa mondott. 'Aranyom, attól meg, hogy nem látod, nem biztos, hogy nincs ott'. Van egy régi naplóm, azt láthatatlan tintával írtam, bár nem tudom, milyen titkom lehetett nyolc évesen. Egy unikornisos tollam volt hozzá, amit még apa vett. Visszarohantam a szobámba és keresgélni kezdtem a szekrényen lévő egyik dobozban. Meg is lett a napló és a toll, olyan fél óra keresés után. Visszarohantam és a lapok fölé tartottam a tollat. A clubok ki lettek húzva. Hármat kivéve, Devil's, Eighteen és Mystery Dragon. A füzet hátulja pedig tele volt különböző kódokkal. Rendőrségi kódokkal. Kettőt ismertem fel, kóros szenvedélykeltés és kábítószer kereskedelem. A lap alján van egy a szörnyen deja vu név. Andrej Alexeev. Ó, bassza meg.

Ő tehet a szüleim haláláról. Apa túl közel járt, hogy leleplezze őt. Csak nem talált elegendő bizonyítékot. A naplót belecsúsztattam a táskámba és elindultam haza, mivel már késő délután volt.

Matt Harris

- Jacob! Figyelsz te rám? - lengettem meg a kezeimet a szemei előtt.
- Persze. Figyelek csak elbambultam.
- Így nem tudjuk átnézni az aktákat. Koncentrálj!

Régóta keresgélünk, de semmi. Sem egy akta, egy újság kivágás, jegyzet, bármi, amint elindulhatnánk. Jacob szerint a futárok nem szoktak találkozni Alexeevvel, csak felveszik a raktárból a szállítmányt és kézbesítik. Szóval vagy találunk valami kézzel foghatót ellene, vagy... Nem sok választásunk van.

- Van egy raktár Queensben. Meg kéne néznünk. Még Paul mesélt róla, hogy bonyolít le ott nagyobb üzleteket Alexeev.
- Jó ötlet. Bár jobb lenne, ha nem ketten... - a mondandóm félbe szakadt mivel, Amy rontott be az ajtón és hangosan becsapta azt maga után. Nagyon zaklatottnak tűnik.
- Szia, Kicsim. - állt fel az asztaltól Jacob. Odament a lányhoz és egy puszit nyomott a homlokára.
- Szia Jake. Azt hiszem nekem kell egy pohár víz. - dobta le a cipőit és a konyha felé igyekezett. Elviharzott mellettem és a csaphoz lépett.
- Szia. – intettem neki. A hangomat meghallva hátra fordult.
- Sz-szia. - ráncolja össze a homlokát.
- Amy, jól vagy? - lépett mellé Jacob és fürkészte a lány arcát, mintha abból rá jönne mire is gondol.
- Persze, csak levegőznöm kell.
- De csak most jöttél meg. - furcsállta Jacob, és ebben teljes mértékben igaza van. - Biztos jól vagy?
- Miért ne lennék jól!? - csattant fel a lány. - Bocsi csak kicsit fáj a fejem. Jót fog tenni a friss levegő. - odalépett Jacobhoz és nyomott egy puszit a szájára.
- Mindjárt jövök. - visszabújt a cipőjébe és magára kapott egy fekete bőrdzsekit, majd újra elhagyta a lakást.

- Ez furcsa volt. - gondolkodott hangosan Jacob. Tényleg az volt. Bár lehet tényleg csak ideges és levegőre van szüksége.