ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|5|

Matt Harris

Reggel az ébresztő rikácsolására keltem, hét óra előtt tíz perccel. Feltápászkodtam és elsétáltam a komódomig.
Előhalásztam belőle egy inget és egy fekete nadrágot. Miután felöltöztem kimentem a konyhába reggelizni.

Miközben a reggeli kávémat kortyolgattam, megcsörrent a telefonom. Jim neve jelent meg a kijelzőn.

- Jó reggelt haver. - szólt bele a telefonba álmosan.
- Szia Jim. Neked is.
- Később megyek be. Tudsz fedezni? - ásított még egyet.
- Persze.
- Majd elmesélek mindent a tegnap estéről. Szia.
- Szia. - letettem a telefont a pultra és elmosogattam, a tányérom és a kávésbögrét.

×××

Egy kedves recepciós lány fogadott, mikor beléptem a kapitányságra. Elmotyogott egy jó reggeltet, én biccentettem és elindultam az irodák felé.

Mivel Jimmel mi vagyunk a legfiatalabbak, ezért egy irodába kerültünk. Csak egy év van köztünk. Már a munka előtt is barátok voltunk, egy középiskolában tanultunk és később együtt tanultunk a rendőrtiszti főiskolán is.
Nagyon jól kijövünk. Jim kedves és megbízható, rengeteget jár bulizni, velem ellentétben, de így is sokat vagyunk együtt.

Az irodánk elég szép. A szoba elég keskeny, de nekünk jó. Két tölgyfa asztal van a falhoz tolva, a másik oldalon könyvespolcok vannak, tele aktákkal és különböző ügyek irataival.

Ilyen például Jacob Morris és Jax Foster ügye is, vagyis, valahogy kapcsolatban vannak egy díler csoporttal, ami egész New Yorkban közvetíti és árulja a drogokat.

Van egy hatalmas ablakunk, amin a redőny még le volt húzva, ezért felhúzom. A kellemes reggeli fény beárad az irodánkba.

Leültem az íróasztalomhoz. A laptopomon kívül, pár akta és egy ceruzatartó volt rajta. Felnyitottam a laptopomat és bejelentkeztem és frissítettem az aktákat a tegnapi események fényében.

×××

Majdnem tizenegy volt, mikor Jim is bekeveredett az irodába, szerencséjére csak James kereste, a rendőrkapitány nem. Egy sötétkék ing volt rajta és egy farmer. Leült az asztalához és feltette rá sportcipőbe bújtatott lábait.

- Nem tűnsz valami kipihentnek. - hajtottam le a laptopomat, fáradt arcát fürkészve. - Aludtál te egyáltalán?
- Nem igazán haver, - vakarta meg feje búbját, - sokáig tartott az esti buli.
- Történt valami? Találtál valamit amin elindulhatunk?
- Nem igazán. Semmi különös nem történt. - sóhajtott. Majd kis gondolkozás után újra megszólalt. - Beszéltek egy másik buliról, ami régi pályaudvaron lesz.
- Akkor el kell mennünk. - sóhajtottam gondterhelten.
- Ha nem mondod is el mentem volna. - nevetett fel Jim. Majd ő is belemélyedt a laptopjába.

Amikor végeztünk bementem a rendőrfőnökhöz. A feladat nem változott, ugyan úgy figyelnem kell Amy-re mint eddig. Legalább ott lesz mellettem Jim, egyedül nem lennék képes erre.

×××

A kanapén ültünk Jimmel és tévézünk. Ő is ebben a házban lakik. Sokszor szokott átjönni, mivel csak futó kalandjai vannak és nincs vele senki. Sokszor nem értem miért nem állapodik meg végre valakivel.
- Akkor eljössz a pályaudvari buliba? - fordult felém, miközben kortyolt egyet az előtte lévő pohárból.
- Muszáj lesz mennem. Nem egy kis buliról lesz szó.
- Örülök, hogy rászántad magad. Nem lesz olyan rossz, majd keresek neked valami szemrevaló csajt aki... - kezdte el mondani, de a szavába vágtam. Nincs szükségem csajokra, főleg nem futó kalandokra.
- Jim, dolgozni megyek nem csajozni. - az arcáról leolvadt a mosoly. - Legalább egyikünk legyen józan. - szemei újra csillogtak, áradt belőle a boldogság, mint amikor az édesanya azt mondja a gyermekének, hogy ehet csokit.

Amy Morgan

A konyhában vacsorát készítettem, Jake segít teríteni, Mikeila és Jax pedig focit néznek, azt hiszem. Hírtelen kezek simultak a hasamra és egy csókot érztem a nyakamon. Elmosolyodtam, majd megfordultam. Jake gyönyörű barna szemeit vágyódva mélyesztette az enyémekbe. Közelebb lépett, így a pultra kellett támaszkodnom. Lassan közelebb hajolt, végigsimította a kezét az arcomon. Érintése vonalában égni kezdett a bőröm. Magához vont, majd lassan megcsókolt. Nyelveink szerelmes táncot jártak, éreztem, hogy körém fonja a karjait.

- Így nem lesz vacsora! - nevette el magát Mikeila a falnak támaszkodva.

Jake méz édes ajka elvált az enyémtől, kezeit lejjebb csúsztatta és a fülemhez hajolt.
- Vacsora után befejezzük. - levezette a száját a nyakamhoz és gyengéd csókot lehelt rá. Visszafordultam a pulthoz és folytattam a vacsora készítését.
Ellépkedett mögöttem és kezével végig simított a fenekemen és ő is leült a nappaliban.

Olyan furcsa, Jake pillanatok alatt toppant az életembe, olyan hírtlen akár egy nyári zápor, mégis ennél boldogabb nem lehetnék. Nincsen nap, mikor ne mosolyognék miatta.

×××

Édes szuszogását hallgattam. A fejem a mellkasán, keze vállamon pihent. Végig néztem a szobán, a ruháink a földön hevertek, szétszórva.
Fölémásztam és magamba szívtam csábító illatát, majd megcsókoltam. Kinyitotta csillogó, barna szemeit és elmosolyodott, magára rántott, így elterültem izmos mellkasán.

- Micsoda ébreszés. - simított végig az arcomon. Mivel érdemeltem ki, Szépségem? - hívtak csókba mézédes ajkai. Elválunk egymástól, majd mosolyogva elkezdett játszani egy szőke tincseimmel.
- Akkor, eljössz a pályaudvarra jövőhéten?
- Persze. Ki nem hagynám. - erre mosolyra húzta a száját és átölelt.
- Majd segítek ruhát választani.
- Persze! - nevettem el magam, majd egy párnát dobtam karjának.
- Na! Ez nem volt szép. - megfordított minket így fölém került. Ravaszan belemosolygott kék íriszembe.
Ráült a combjaimra és elkezdett csikizni. Nevetve próbaltam menekülni az engem csiklandozó kezei közül, de nem igazán sikerült.
- Jake! Na! Jake! Kér-kérlek ne! - próbáltam leállítani, de nem ment, végül ő hagyta abba és a fülemhez hajolt.
- Szeretném ha a barátnőm lennél Amy Morgan. - leszállt combjaimról és felhúzott magához. Két centi választotta el ajkainkat. - Szeretlek.
- Én is szeretlek, Jake. - hajoltam közelebb és megcsókoltam. - Persze, leszek a barátnőd. - válaszoltam, miután eltávolodtunk levegőért kapkodva egymástól.

Már sötét volt. Bámultam kifelé az ablakon, közben hallgattam Jake nyugodt lélegzetét és alig hallható, aranyos szuszogását. Alszik. A barátnője lettem. Egy ilyen aranyos, helyes és kedves srác barátnője lettem. Végre valaki aki anyáék halála után, a szívembe tudott férkőzni.