ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|9|

- Jó reggelt, Csipkerózsika. - simított végig a fejemen Jake, ásítva emeltem fel a fejem.- Azt mondtam Mikeilának, hogy ne keltsen fel.
- Hol van? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Elment bevásárolni. - ült le felhúzott lábaim mellé és végig simított rajtuk. Simításától kirázott a hideg, végig járta valami a testem, egy kellemes, biztonságot nyújtó érzés.

Közelebb csúszott hozzám, majd szerelmes csókot adott az ajkaimra. Viszonoztam jóleső csókját. Az ölébe húzott a derekamat fogva, majd újabb csókot váltottunk. Hirtelen hátradőlt, magával rántott és elterültünk a kanapén, jobban mondva én terültem el rajta. Egy kósza tincset kisimított az arcomból, majd nyomott rá egy puszit. Hirtelen maga alá gyűrt és onnan fürkészte tovább az arcomat.
- Gyönyörű vagy Szépségem!
Újabb csók, majd újabb. Az ingemet kigombolta és elkezdte meleg ajkaival behinteni a testemet egyre lejjebb.

Ekkor nyílt az ajtó, amin Mikeila lépett be.

- Júj! Ne a kanapémon, kérlek. - Jake felemelkedett rólam és felült a kanapé szélére.
- Komolyan nem tudtál volna öt percet várni? - kérdezte nevetve Jake.
- Persze még csak az kellett volna! - nevetett Mikeila is. - Na! Sipirc szobára! -  letette a papírzacskót a konyha asztalra és elkezdett bepakolni a hűtőbe.

- Hé! - csaptam játékosan Jake vállára, mert felkapott és bevitt a szobámba.
- Nyugi Szépségem. - helyezett óvatosan a francia ágyamra. - Hol is tartottunk? - haladt végig apró csókokkal a hasamon.
- Azt hiszem itt. - egy halk nyögés hagyta el ajkaimat, erre felpillantott rám, villantott egy győzelmes mosolyt és folytatta a kényeztetésemet.

×××

- Mi jót készítesz, Szépségem? - karolta át a derekamat Jake.
- Spagettit. - a szószból vettem egy kicsit a kanállal, megfújtam, majd a szájához emeltem és megkóstoltattam vele.
- Finom? - kérdeztem. Jake kivette a szájából a kanalat és az enyémbe nyomta, felnevetett. - Nyálas.
- Nem mondod. – forgatta meg a szemeit. - Nekem ízlik. – nyomott egy csókot az ajkaimra, a szája spagetti szósz ízű volt.
- Hmm... finom. – nyaltam me a számat.
- Köszi, te is finom vagy. – csókolt a nyakamba, az ajkai érintése megbizserget, a közelsége megbabonáz, csábít, mint egy ártatlan kisgyermeket egy tábla csoki.

Újra ajtó csapódás választott el Jaketől.
- Hali! Uh... bocsi Jake. - vakarta meg tarkóját Jax.
- Mik azt hiszem fürdik. - válaszoltam a fel nem tett kérdésére.
- Köszi, Amy. – fordult ki a szobámból.
- Ebéd negyedóra múlva. - kiáltottam utána. Biztos nem hallotta, mindegy. Jól ellesznek addig.

×××

A kanapén ültünk, négyen. Én Jake ölében ültem, Mikeila pedig Jaxében. Valami romcomot szeretnénk nézni Mikkel, viszont a fiúk valami thrillert.

- Kérlek lányok! - fordultak felénk a fiúk. - Ha féltek hozzánk bújhattok! - Jake óriási, barna kutyus szemeket meresztett rám... Á! Jól van.
- Rendben legyen. Válasszatok.
- Hmm... – emelte az állához a kezét és megsimogatta, mintha gondolkozna, pedig tudja mit akar nézni. - Legyen A holló.

Kimentem a konyhába és odamentem a szekrényhez.
- Vajon hol a popcorn? - gondolkoztam hangosan. Hirtelen a derekamra fonódott két kéz és a tulajdonosa egy forró csókkal jutalmazta az arcomat.
- Segítsek? - kérdezte Jake.
- Igen. Azt hiszem a felső polcon van a popcorn. Leveszed?
- Persze szépségem. - nyomott egy puszit a nyakamba és felnyúlt a dobozért.