ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|17|

A termet hangos zihálás és ütések hangja töltötte be, ütemes és gyors, akár csak a kint zuhogó eső hangja.
Amikor már nem éreztem a kezem, egy percre megálltam, majd folytattam. Ez ment így addig, amíg Colin elő nem került.

- Mit ártott neked az a szegény zsák? - kérdezte miközben végigmért gyanakvó tekintetével.
- Ne haragudj. Nem vagyok valami jól. - próbáltam egyenletesen venni a levegőt. Berogyasztott térdekkel álltam a zsák mellett, a kezeimet a térdemen pihentettem és igyekeztem egyenletessé tenni a lélegzetvételem.
- Azt látom. - sétált mellém és keresztbe tette a kezeit. - Mi a baj?
- Én... marhára elszúrtam. - sétáltam el a padig, amin a kedvenc kulacsom pihent, tele vízzel.
- Mégis mit? - nézett rám értetlen tekintettel. Nagy levegőt vettem és összeszedtem a gondolataimat.
- Jake szakított velem. - ahogy kimondtam a szívem szúrni kezdett. Még így sosem mondtam ki. Olyan egyszerű mondat, mégis fáj kimondani. Az egész az én hibám. Colin arcára mégjobban kiült az értetlenség, szinte láttam, ahogy kattognak a fogaskerekei, hogy vajon mi történhetett.
- Miért? Mi történt? - kérdezte meg egy örökkévalóságnak tűnő perc után.
- Én... tulajdonképpen... tudja, hogy hazudok neki. Csak azt nem tudja miről. - akárhányszor erre gondolok mindig Jake haraggal és csalódottsággal vegyes tekintete ugrik be.
- Mit hisz? - kérdezte. Miután látta, hogy nem érint valami jól a téma, - azaz bocsánat, szörnyen rosszul érint, - a vállamra tette a kezét.
- Azt hiszi, hogy... megcsaltam.
- Te? Ez baromság! Több, mint három év után? - nézett rám olyan "hülye ez" tekintettel.
- Minden oka meg van rá. OKÉ!? - kiabáltam magamból kikelve.
- Jó, nyugodj meg, kérlek. - emelte maga elé a kezeit.
- Ne haragudj, én... - nem bírtam átszakadt a gát. Megeredtek a könnyeim. Sajnálat tükröződött Colin szemében.
- Gyere ide. - ölelésre nyitotta a karját, én pedig habozás nélkül hozzábújtam, kezeimmel átkaroltam a derekát és a fejemet a mellkasába fúrtam, amíg ő a hátamat simogatta.
- Colin, Jake nem ezt érdemli. Nem akartam megbántani, esküszöm. Szeretem. Nem akartam fájdalmat okozni neki. Azt hiszi valami ócska kurva vagyok. - sírtam tovább a vállán.
- Dehogy hiszi azt. - simogatta a hajam.
- Honnan tudod? - szipogtam, majd felnéztem rá ölelés közben.
- Nem vagy az. Ő is tudja. Szereted őt és ezt majd ő is belátja. Hagyj neki egy kis időt. - puszilt bele a hajamba.
- Én csak... annyira kétségbeestem. Nagyon szeretem. - néztem fel Colinra.
- Tudom. - törölte le a könnyeket az arcomról. - Ki találunk valamit, jó? - aprót bólintottam majd visszahajtottam a fejem a mellkasára.

Matt Harris

A Devil's előtt álldogálva cigiztem, mikor valaki megérintette a vállam.
- Szia.
- Szia, miért hívtál fel? - fordultam felé.
- Támogatás kellett és Jax nem a legjobb a szív ügyekben. - vakartam meg a tarkóját. Szívügyek? Vajon mi történhetett?
- Szív ügyek? Mi történt? - kérdeztem az arcát fürkészve.
- Bent, egy ital mellett elmondom. - fordult a klub felé.

×××

- Tehát, Jake, mi történt? - kérdeztem miután leültünk és kikértük az italokat.
- Tessék? - kérdezte. Mintha itt sem lenne. Hol jársz barátom?
- Mi történt? - tettem fel újra a kérdést.
- Szakítottam Amyvel. - jelentette ki nagyot nyelve.
- Miért?
- Valamit titkol, azt hiszem megcsalt. - hajtotta fel a whiskyét. Kétlem, hogy megcsalná, Amy nem olyan. Néha meggondolatlan, de nem hűtlen.
- Honnan veszed? - ittam bele a tequilámba.
- Nagyon későn járt haza, folyton arra panaszkodott, hogy fáradt és tegnap azt mondta rosszul van, meglepetésként elmentem hozzá, de nem volt otthon. - mondta szomorúan a pultot bámulva. A bárpultos lány odajött és elvette az üres poharat.
- Kérsz még valamit Édeske? - mosolygott Jakere.
- Whiskyt, tisztán.
- Úgy látom nagyon rosszul viseled. Miért nem kérdezed meg mit titkol? - folytattam az italom kortyolgatását.
- Megkérdeztem, azt mondta nem mondhatja el. - rázta meg lemondóan a fejét. - Ha megcsalt én abba belehalok.
- Amy nem olyan. Nem hiszem, hogy megcsalt volna.
- Hagyj egy kis időt magatoknak, ha szeret keresni fog.
- Remélem. - ivott bele a poharába. - Nagyon remélem, szeretem őt.

Amy Morgan

A kedves csapos fiú már a nyolcadik körömet adta, mikor halkan megszólalt.
- Lehet, hogy nem kéne beleszólnom, de ennyit nem kéne innod. - töltött ki a tőlem kettővel jobbra ülő férfinek egy gint.
- Nyugodtan, bár úgyis iszok még. - hajtottam fel a sárgás színű alkoholt. Nem tudom mit ittam, de kevés volt és gyenge, mert még mindig nincs jobb kedvem.
- Mi a baj? - kérdezte együttérzően.
- Szakított velem a barátom. - forgattam a kezemben lévő poharat, amiben a megmaradt sárgás folyadék körözött a pohár mozgatásának hála.
- Sajnálom. Miért, ha megkérdezhetem? - törölgetett egy borospoharat.
- Hazudtam neki. - ittam ki a poharamból a maradék italt.
- Oh, értem, de szereted még, nem? - vette el a kiürült poharat.
- Igen, nagyon szeretem. - tűrtem el egy hajtincsemet.
- Az a lényeg, ha ő is szeret megbocsájt. - mosolygott rám. Remélem. Mindennél jobban szeretem.
- Köszönöm. - Nagyon kedves vagy. - mosolyogtam vissza rá és felvettem a táskám, a pultra tettem egy kis pénzt, majd a fiú felé fordultam. - Remélem látlak még.

Amikor a klub elé értem az eső elkezdett cseperegni.
- A fenében! - néztem fel az égre, sebaj legalább kijózanodok.
Amint ezt kimondtam sikerült valakinek neki ütköznöm.
- Nagyon sajnál... - értetlen arccal néztem az előttem álldogáló férfit. - Szia Matt, bocsi. Vak tyúk vagyok. - vakartam meg a tarkóm.
- Nem vagy, semmi baj.
- Mit keresel itt? - kérdeztem csokibarna szemeibe nézve.
- Ezt én is kérdezhetném. - nevette el magát.
- Igaz. - nevettem én is, de elvesztettem az egyensúlyom és majdnem sikeresen zakóztam, hála ennek a cipőnek, ami jelzem normál körülmények között tök hordható. Matt a derekamnál fogva fogott.
- Jól vagy? - nézett rám aggódó tekintettel.
- Jól, csak... sokat ittam. - még mindig a derekamat fogta, a szemembe nézett és én is az övébe egy örökkévalóságnak tűnt az a pár másodperc, hirtelen közelebb hajolt és megcsókolt.

Az ajkai puhák voltak, lágyan csókolt. Rögtön kijózanodtam. Elhajoltam tőle. Én ezt nem tehetem. Szeretem Jacobot, annak ellenére is, hogy már nem vagyunk együtt. Annak ellenére, hogy lehet utál engem. Szeretem.
Szörnyen érzem magam. Vajon miért tette ezt Matt? Mit csináltam amiért... amiért így tett. Sosem akartam félrevezetni, vagy hitegetni. Sosem éreztem iránta szerelmet.

- Matt, sajnálom, ez... ezt nem tehetem. Szeretem Jacobot. - ráztam meg a fejem. Nem bírok a szemébe nézni.
- Ne haragudj rám, csak... én azt hiszem, hogy... félreértettelek.
- Nem... nem haragszom... ez azt hiszem az én hibám volt.
- Nem... ez az...
- Ott van! - kiáltotta egy mély férfi hang. Hátra fordultam, a Sárkányok két tagja közeledett felénk, - így neveztem el Andrej bandáját. - A fenébe.
Karon ragadtam Mattet és futni kezdtem. Csodák csodájára most nem estem el a cipőmben.
- Állj meg ribanc!
- Gyere, gyorsan! - pár házzal arrébb befordultunk egy sikátorba és a falhoz lapultunk, a két férfi tovább futott az utcán. Hál' istennek. Matt kinézett az utcára, majd haraggal és értetlenséggel vegyes arccal nézett rám!
- Mi a fene volt ez!?
- Azt hiszem valamit el kell mondanom.