ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

Epilógus

Három év telt el mióta Andrej Alexeev börtönbe került. Súlyos testi sértésért, emberrablásért, kényszerítésért, tiltott kereskedelemért, kábítószer élvezetének lehetővé tételéért, tiltott lőfegyver és robbanóanyag tartásáért életfogytiglant kapott.

Nyomozó lettem a rendőrségen, Mattel azóta is szoros barátságot ápolok, ahogyan Amy is. Társak lettünk Mattel.
Amy otthagyta a kávézót, miután belépett a terhesség második trimeszterébe, vagyis megtiltottam neki, hogy bármit is dolgozzon. Még egy poharat sem vehetett le a szekrényről egyedül. Jó, lehet egy picit túlzásba estem, de hálát adok az égnek, hogy jól van és hogy időben odaértünk akkor és sem Andrej, sem a Sárkányok bármelyik tagja nem tett kárt benne, sem a piciben. Ugyanis akkor még nem tudtuk, hogy terhes.
Sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha bajuk esik.

Nem sokkal utána, tavasszal összeházasodtunk Amyvel, a Central Parkban. Ő volt a világ legszebb menyasszonya. Egy hosszú testhez simuló ruhát viselt. Gyönyörű volt. Már látszott a pocakja, amit a ruha még inkább kiemelt. Elgondolkoztam, mivel is érdemeltem ki őket. A világ legtökéletesebb nőjét és egy pici babát.

Életem legszebb napja volt mikor megszületett és a kezembe foghattam őt, de az ami előtte volt! Amyben dúltak a hormonok. Állandóan sírt. Mindenen. Akár meg egy vécépapír reklámon is tudott sírni. Olyankor mindig csak magamhoz húztam és megöleltem, remélve, hogy megnyugszik majd. Minden áldott nap beszéltem a picinkhez. Majd kegyetlen kilenc hónap után megszületett az én hercegnőm. Ugyan is igen, lány lett. Skylar lett a neve.

Imádom az én hercegnőmet. Mindent meg fogok adni neki, amire csak szüksége van és mindig megvédem őt, akárcsak az édesanyját.

Jut eszembe, meg kéne néznem őket.
Felálltam a kanapéról és a kislányom szobájába mentem. A lámpa égett a rózsaszínre festett szobában, Amy Skylar ágya mellett ült egy babzsákfotelen és mesélt neki. Az ajtófélfának támaszkodva néztem őket. Életeim. Mindennél jobban szeretem őket.

- Miután a herceg megmentette a hercegnőjét, boldogan éltek, amíg meg nem haltak. És persze lett egy kis ördögfiókájuk, mint te. - nevetett Amy a lányunkra. Majd odaadta a kedvenc plüss kutyáját és egy puszit nyomott a fejére.
- Apaa! - kiáltott fel vidáman mikor meglátott.
- Aludj jól apuci kicsi hercegnője. - nyomtam a hajába egy puszit. Majd Amy lekapcsolta a villanyt, kimentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Vagyis én leültem, Amy pedig ráfeküdt és az ölembe hajtotta a fejét.

- És mit fog csinálni apuci, ha az ő kicsi kis hercegnője talál egy herceget? - pislogott rám ártatlanul.
- Hát, - gondolkodtam el a kérdésen, - ha meg meri bántani az én kicsi hercegnőmet, kezdetnek megölöm. - jelentettem ki komoly arcot varázsolva magamra.
- Kezdetnek? - nevetett fel édes kacagásával.
- Igen. - nyomtam egy puszit az én drága feleségem arcára.
- Ő az én pici lányom. Tökéletes hercegre lesz szüksége. - Amy még jobban felnevetett.
- Mi az olyan vicces? - húztam fel a szemöldököm.
- Azért kérlek szépen, Édesem, azért engedd meg, hogy majd egyszer férjhez menjen.
- Megengedem, valakihez aki tökéletes. - erre felült a kanapén és mellém csúszott.
- Jake, Édesem, nincs tökéletes férfi. - nézett a szemembe csábító kékjeivel.
- Ezt magamra veszem! - tettem sértődötten karba a kezem.
- Nehogy! - nevetett. - Számomra te vagy a tökéletes. - nyomott egy csókot a számra.
- Így gondoltam én is. - mosolyodtam el önelégülten, majd én is Amy ajkaira vetettem magam.
- Szeretlek, Jacob Morris. - mondta gyorsan dobogó szívvel két csók között.
- Szeretlek, Amy Morgan-Morris.