ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|18|

Sötét volt amikor beléptem a lakásomba, az ablakon keresztül bevilágított a Hold és a csillagok, a távolban New York fénye világítottak. Otthon, édes otthon! Levettem a kabátomat és a kanapéra dobtam. Majd holnap összepakolom, ma már semmihez sincs kedvem, masszíroztam meg a halántékomat, pedig még egy szentbeszédet túl kell éljek.
Az ajtó nyitódott mögöttem, majd Matt lépett be rajta. Ő a fogasra akasztotta vékony szövetkabátját, majd komoly arccal fordult felém. Egész úton csendben volt, amíg elmondtam mi történt. Tudom hogy fog reagálni. Ismerem már annyira, hiszen barátok vagyunk, de ez az ő oldaláról más. Nem tudok ma még a csókról is beszélni, sok ez nekem, majd máskor.

- El kell mondanod Jacobnak. - tette keresztbe a karjait. Hű! Nem erre számítottam. Mondjuk, teljesen elment az eszed!? Vagy, hogy a fenébe gondoltad!? - Megérdemli az igazat.
- Mégis mit mondjak Matt!? Hogy én tehetek az utóbbi időben történt támadásokról!? Hogy nem bíztam a rendőrségben, sőt bennetek, a barátaimban sem!? Hogy a szüleim gyilkosát képes lennék megölni!? Mégis hogy a fenébe mondjam el, hogy egy önző, bosszúvágyó dög vagyok!? - akaratlanul is felemeltem a hangom, ki jött rajtam az utóbbi időben felgyülemlett stressz, a harag és a szomorúság. A kétségbeesés eluralkodott rajtam. Szinte remegtem ahogy kimondtam a szavakat. - Mégis hogy fogadná!? Embereket támadtam meg!? Érted!? A magam és az ő életüket is veszélybe sodorva! Hogy? Mégis hogyan mondjam el ezt neki? Akit mindennél jobban szeretek? - gördült le egy könnycsepp az arcomon. - Önző vagyok, rám sem bírna nézni.
- Ez nem igaz. - hírtelen emeltem fel a fejem, a számomra oly' kedves hangra. Jake sajnálkozó, csoki színű tekintetével találtam szembe magam. Értetlenül néztem rá. Ho-hogy kerül ide? Matt tekintetem látva felemelte a mobilját.
- Miután elmondtad, írtam neki. - húzta ajkait bátortalanul bíztató mosolyra. A szemem szinte lángokat szórt. - Azt hiszem ez meg kell beszélnetek. - kapta fel a kabátját Matt, majd az Jake mellett megállva valami súgott neki és elhagyta a lakást.
- Jacob én... - próbáltam a szemébe nézni, de nem ment, helyette a padlót bámulva az ajkamat rágcsáltam. Nem így kelett volna megtudnia. Szemeimet összehúzva próbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem ment. Jake a tehetetlenségemet látva elém lépett, ujjaival felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek. Azok a csodaszép csokoládé barna szemek. Amikben el tudok veszni.
- Sajnálom a szüleidet, Amy, de nem ez a módja. Meg kell bíznod a rendőrségen, és bennünk a barátaidban, bennem. Ha valami bajod esne, sosem bocsájtanám meg magamnak. Érted? Számomra a legfontosabb, hogy jól legyél, velem, hogy vigyázhassak rád.
- Tudok vigyázni magamra. - szorítottam össze a szám.
- Önző vagy, konok, felelőtlen, meggondolatlan, sőt vakmerő, a legvakmerőbb lány akivel valaha találkoztam, - összehúzott szemekkel néztem barnáiba, - de én így szeretlek, mindennél jobban.
- Én is szeretlek. Ne haragudj rám, kérlek! - álltam lábujjhegyre és egy csókot adtam a szájára.
- Ezzel nem intézted el, - húzta ajakit ravasz félmosolyra, majd fenekemnél megfogva felemelt, amíg én a derekára kulcsoltam a lábaimat, - még nem. Ezt még megbeszéljük később. - tapadt az ajkaimra, majd elindult velem a szobám felé.

A kezeimet a nyaka köré fontam. Olyan jó tudni, hogy itt van velem és tudni, hogy szeret. Benyitott a szobám ajtaján, majd lefektetett az ágyra.
Hátra feszítettem a nyakam amíg ő édes csókjaival kínzott. Felhúzta a felsőmet, majd áthúzta a fejem fölött, aztán ugyanígy tett a sajátjával is. Végig húzta mutatóujját az oldalamon, érintése mentén libabőrös lettem. Egy kicsit felemelkedtem, hogy kikapcsolhassa melltartóm pántját. Közelebb húztam magamhoz, majd csókot nyomtam a szájára. Édes mosolyra húzta ajkait mikor elváltunk, kezeit megtámasztotta a testem mellett, majd apró csókokkal haladt végig a testemen. A mellkasomon, a melleimen, a hasamon, a köldököm felett, egészen a nadrágom széléig, ahol felnézett rám, majd egy ravasz mosoly kísértében kigombolta. Apró csókokkal hagyott a köldököm alatt és a csípőm vonalában, miután a feleslegessé vált nadrágomat a földre dobta. Ujjával megsimította a kényes darabot, majd attól is megszabadult. Beletúrtam mogyoróbarna hajába.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.

×××

Nagyot ásítva ébredtem, a kora reggeli napsugarak besütöttek a szobába és az arcunkat simogatták. Ahogy körül néztem megláttam a tegnap este szétszórt ruháinkat, amin el kellett mosolyodnom. Jacob még édesen szuszogott mellettem. Magamra húztam a vékony, fehér takarót és visszadőltem a párnámra. Jacob arcát sütötte a reggeli nap, olyan volt, akár egy alvó angyal. Selymes barna haja a szemébe lógott, akár egy kisfiúnak. Újra megnéztem az arcát, ami gondtalanságot, nyugalmat tükrözött. Ívelt orr, telt ajkak, markáns állkapocs, halvány borosta. A takaró amivel bebugyolált minket éjszaka nem fedte mellkasát, ezért jól látszottak kidolgozott izmai. Féltem hozzáérni, nehogy felébresszem, ezért tovább fürkésztem az arcát.
- Meddig nézel még? Nehéz úgy aludni, hogy bámulnak. - nyitotta ki csokoládébarna szemeit.
- Ne haragudj. Nem akartalak felébreszteni. - húztam ajkaimra szégyenlős mosolyt.
- Gondolkodtam. - hajolt hozzám eltűrt a szemem elől egy szőke tincset, majd puszit nyomott a homlokomra.
- Min? - vizsgáltam tovább az arcát.
- Mindig azt hittem én kell megvédjelek, de ez egyáltalán nem igaz, teljesen egyedül csináltad ezt az egészet. - bámulta ő is az arcomat.
- Nem igazán. Volt valaki aki segített. - simítottam bele barna hajába. Be kell mutatnom Colinnak.
- Miért nem bíztál bennem? - kérdezte, barna szemeire kiült a szomorúság.
- Nem erről van szó, - túrtam bele a hajamba, majd a hátamra feküdtem és a flafont kezdtem el bámulni, - bíztam és bízom is, de ezerszer kockáztatnám a saját épségem, mint a tiédet.
- Belehalnék, ha történne veled valami. - fogta meg a kezem, amire automatikusan ránéztem.
- Muszáj végig csinálnom, a szüleimért. - néztem rá szomorúan.
- Akkor legalább had segítsek neked. - simította a kezét az arcomra. - Kérlek, biztonságban akarlak tudni. - csak némán bólogattam.
- Szeretlek. - suttogtam.
- Én is szeretlek, mindennél jobban. - fogta meg a kezem és egy apró csókot nyomott a kézfejemre.

×××

- Éhes vagy? - simogatta meg a halántékomat Jake.
- Igen. Mint a farkas. - ültem fel az ágyon.
- Készítek valamit. - pattant ki az ágyból és magára húzta az alsóját.
- Köszi. Szeretlek. - álltam fel és magamra húztam a takarót, Jacob mellé sétáltam és nyomtam egy puszit az arcára.

Miután kisétált a szobából visszadobtam magam az ágyra. A telefonom megzörrent az éjjeliszekrényemen, ezért morgolódva vettem a kezembe. Kimtől kaptam egy cicás giffet és Colintól volt 5 nem fogadott hívásom. Vissza kell hívnom. Tárcsáztam és két csörgés után felvette.

- Szia. - köszöntem, amikor felvette. - Miért hívtál?
- Kezdtem aggódni. - szinte láttam magam előtt, ahogy megkönnyebbült.
- Nincs miért. - ásítottam.
- Mi az, hosszú éjszakád volt? - kérdezte nevetve.
- Ami azt illeti, igen. - nevettem én is.
- Mi történt? - fordította komolyra a szót.
- Kibékültünk Jakekel. - vigyorogtam.
- Nagyon örülök. Ezek szerint tudja? - kérdezte kíváncsian. Ja, tudja és a lehető legrosszabban tudta meg.
- Igen, majd mindent elmesélek, de figyelj, szeretném elvinni este a terembe. - megmutatom neki mit tanultam az elmúlt három évben.
- Jó, úgyis szeretném megismerni.