ʙɪʟɪɴᴄsʙᴇ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ✔

|22|

Matt Harris

Az esti hideg szél csípte az arcomat. Jacob és én aggódó tekintettel fürkésztük hol egymást, hol az óránkat. Egy óra telt el kereken, de Amy még nem jött ki.
- Menjünk utána. - nézett nem Jake. - Remélem nem esett baja. - nézett rám félelemmel a tekintetében.
- Reméljük. - néztem én is a barátomra. - Menjünk. - intettem a többieknek.
A bár felé indultunk, amikor odaértünk a kidobónak felmutattam a jelvényem aki kénytelen volt beengedni minket.
Miután beléptünk megfagyott a levegő. Az emberek értetlenül néztek ránk. Majd az én hangom hasított a csendbe.
- Rendőrség! Mindenki hagyja el az épületet. - amint ezt mondtam egy golyó repült a falba pár centire a vállamtól. Mindenki sikítozva fogta a fejét és hasalt a padlóra.
- James, vidd ki az embereket. - fordultam James felé. Miközben kibiztosítottam a fegyverem és egy oszlop mögé bújtam.
- Én megkeresem Amyt. - Jacob az övén lévő fegyveréhez nyúlt és a bár hátsó része felé indult.
Újabb lövések. A Sárkányok az asztalokat fedezékként használva lőttek ránk. Túlerőben voltak, körülbelül öt emberrel többen. Voltunk már szorultabb helyzetben is, megoldjuk.

Amy Morgan

A könnyeimtől már alig láttam. Andrej és Josh gonoszan vigyorogva fogtak közre, miután Tom kiment, ugyanis Andrej megkérte, hogy őrizze az ajtót, nehogy megzavarják. Így már könnyebb a dolgom, csak kettejüket kéne valahogy elintéznem, de sehogy nem érem el a fegyveremet.
Andrej közelebb húzott magához, meg akart csókolni, de elfordítottam a fejemet. Morgolódva fogta meg az államat kényszerítve ezzel engem, hogy ránézzek.
- Na idefigyelj, Bogaram. Ne akard, hogy bepöccenjek rád. Szóval viselkedj szépen. - gonosz vigyorral simított végig az arcomon.
Az ajtó mögül egy lövés hallatszódott. Mindhárman odakaptuk a fejünket.
- Josh, nézd meg mi volt ez. Addig elleszek a kishölggyel. - a férfi mikor kinyitotta az ajtót szembe találkozott Jacobbal, aki leütötte.
Andrej felkapta az asztalról a Berettát és a halántékomhoz szorította. Amikor Jake rám nézett aggodalom és félelem tükröződött a szemeiben.
- Engedd el! - parancsolt rá, amikor közelebb lépett a fegyverét még mindig a férfira szegezve.
- Miért tenném? Eddig is olyan jó társaság volt.
- Ha hozzá mersz érni megöllek! - mondta dühtől égő szemekkel Jake.
- Kár lenne hagyni, hogy meghaljon, hisz olyan szép, nem igaz? - Andrej dühíteni próbálta Jacobot, aki még mindig szilárdan tartotta a fegyvert a férfire. Mivel Andrej csak a derekamat fogta támadt egy ötletem. Minden erőmet összeszedve ágyékon rúgtam, én pedig lehajoltam, hogyha elsütné a fegyvert se essen bajom. A férfi a fájdalomtól összeesett, a fegyver kiesett a kezéből. Amilyen gyorsan csak tudtam Jakehez szaladtam. Mindennél jobban vágytam ölelő karjaira, mert amikor vele vagyok úgy érzem biztonságban vagyok.
Matt lépett be az ajtón egy másik rendőrrel. Megbilincselték Andrejt és kivezették a bárból. Matt-től kaptam egy bíztató mosolyt, majd ő is ment a társa után.
- Ugye jól vagy? - kérdezte halkan Jake, kiközben a hajamat simogatta.
- Most már, hogy itt vagy jól. - bújtam hozzá a mellkasához még jobban. Parfümje illata átjárta a levegőt, megnyugvást és békét árasztva magából.
- Nem bántottak, ugye? - fogta közre hatalmas tenyereibe az arcomat és aggódó tekintettel fürkészte azt.
- Jól vagyok, tényleg, csak menjük haza. - nyomtam egy puszit a szájára.
- Menjünk. Veszel egy fürdőt, lefekszel és holnapra sokkal jobban leszel. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd átkarolt és elindultunk haza. Ketten.

×××

Amikor hazaértünk beültem egy kád forró vízbe. A testem átjáta a meleg. Jake egy törölközővel és egy pohárral a kezében lépett be a fürdőbe, amiket letett a csap szélére, majd a kád mellé guggolt. Kezeivel végig simított az arcomon, amire a testem jóleső bizsergessél reagált.
- Jobban vagy? - kérdezte az arcomat fürkészve.
- Egy kicsit meg fáj a fejem és görcsöl a hasam is, de jobban. - mosolyogtam rá a szerelmemre.
- Hoztam fejfájás csillapítót. - nyújtotta felém a vízzel teli poharat és az apró bogyót. Elfogadtam és vízzel lenyeltem.
- Odaadod a törölközőt, kérlek? - mosolyogtam Jakere. Aki bólintott, majd odaadta a törölközőt. Kiszálltam a kádból és megtörölköztem, majd a tükörben kezdtem el nézegetni magam.
Semmi különöset nem láttam benne. Csak egy szőke hajú, kék szemű lányt, aki elvesztette a szüleit, de a véletlen folytán rátalált az igaz szerelemre és igaz barátokat szerzett.
- Mit nézel ennyire a tükörben? - karolt át hátulról Jacob, az állát a vállamra rakva figyelte ő is a tükörképet. - Ha azt, hogy szép vagy-e, akkor azt én is elmondhattam volna. - nevetett, majd belepuszilt a nyakamba.
- Nem azt, én csak... annyi minden változott az életemben mióta... - szomorkásan pillantottam a tükörképemre, - mióta meghaltak a szüleim. - Jake sóhajtott egyet, majd szembe fordított magával.
- A szüleid biztos most is minket figyelnek és büszkék a csodaszép lányukra. Hiszen gyönyörű vagy, magabiztos és erős. Sosem találkoztam még ilyen lánnyal, mint te és pont ezért szeretlek a világon mindennél és mindenkinél jobban.
- Én is szeretlek. - fordultam felé és egy csókot nyomtam a szájára.
Egy halk sikkantás hagyta el a számat, mikor Jake felkapott és a szobánkba cipelt.
- Mi a frászt csinálsz? - kapaszkodtam nevetve a vállába.
- Vigyázok az én királynőmre. - tett le az ágyra, majd a legnagyobb gondossággal betakart. Megkerülte az ágyat majd ő is mellém feküdt. Átkaroltam a a vállát, miközben a fejem a mellkasán pihent.
- Jó éjt Királynőm. - puszilt bele a hajamba. Így aludtunk el. Nyugodtan és békésen, egymás karjai között.