Téged. Örökre

14. rész

Sziasztok! 

Meghoztam a következő részt. Hát mit ne mondjak, semmi ihletem nem volt az ünnepek alatt, de azért összehoztam nektek valamit. A másik hárommal is igyekszem haladni. Jó olvasást nektek. Köszönöm, hogy olvastok és betesztek a kis listátokba. Nekem ez pozitív visszajelzés. Még egyszer köszönöm.    

Ethan furcsán néz rám, aztán gyorsan elköszön és nem tudom meg mit akar. Gideon minden távozásával hatalmas űrt hagy maga után, mind a szívemben és az eszemben egyaránt. Relaxálnom kell vagy valami tisztítókúrát végeznem, ami az utóbbi két órát teljesen kitörli. Engedek a kádba vizet és belefekszem. Folyton a régi együtt töltött időkre gondolok. Régen nem voltak ilyen gondjaink. Gideon minden nőt kérés nélkül hajtott el. Még a suli legszebb lányát is elküldte, hogy hagyja békén. Ő szeret minden dilinyós viselkedésemmel együtt. A tekintetem a gyűrűre téved, amit még mindig viselek amióta megkért engem és összeszorul a szívem. Nem eshetek olyan depressziós állapotba, mint akkor. Én lennék a hibás? Túlerőltetem ezt a család dolgot? Élnünk kellett volna még együtt, kettesben? Kinyúlok a telefonomért a kád szélére és felhívom Gideont. Nem elérhető, biztosan időmérőn van. Miért ragaszkodom ennyire hozzá, ha ő nem hozzám? Miért kell nekem jobban szeretnem? Olyan sok kérdés kavarog bennem és nem tudom mit tegyek, mit válaszoljak rájuk. Amikor ráncosodik a bőröm, kiszállok a kádból aztán végignézek magamon. Aránylag vékony vagyok, közepes cicikkel, néhol hegek vannak rajtam a balesetből. Gideon nem erre vágyik ezek szerint. Fogadok, hogy az új nője sem tökéletes. Talán valamivel karcsúbb nálam. Egy percig nézegetem magam, aztán egy vállrándítás után felöltözöm. Ha neki nem kell az ahogy kinézek és az aki vagyok, hát az ő baja. Befekszem az ágyba és lassan elalszom.

Az éjjel közepén arra ébredek fel, hogy valaki veri az ajtómat. Felkapom a köntöst és kicsoszogok. A rég nem látott bátyám veri az ajtót. Honnan a francból tudja, hogy itt lakok? Kinyitom és rám vigyorog gúnyosan, szinte sértődötten néz rám. Évek óta leszarja a fejem, nem szívesen beszélek róla. Már nem fáj, egyszerűen egy zavaró tényező, aki a háttérben megbújik, aztán néhanapján eszébe jut, hogy még élsz. Neki fontosabbak a haverjai, meg a bulijai és a fű meg drogok. Elhívtam az esküvőre is és az utolsó öt percben futott be. Dühös és csalódott voltam rá. Aztán megkértem a férjemet, hogy küldje el. Azóta nem láttam és nem beszéltünk, már nem is érdekel.

- Max! - ejtem ki a nevét.

- Hello Elena! - lép közelebb hozzám.

- Miért vered az ajtót az éjszaka közepén? Egyáltalán honnan tudod, hogy itt lakok? - támadom le.

- Lenne számodra egy szabad szobám? - kérdezi nyájasan.

- Nincs és most menj el! - zavarom el.

- A bátyád vagyok, segítened kéne nekem! - csattan fel.

- Menj a drogos barátaidhoz és tőlük kérj segítséget. Hónapok után eszedbe jutottam? Pénz kell vagy mi? - nézek végig rajta.

Márkás ruhákban jár, még egy drága karórája is van. Jobban megnézem és az Gideon órája, amit a csuklóján látok. Én vettem neki, szülinapjára még pár éve. Beljebb tol a lakásban és ledobja magát a kanapéra. Bűzlik a cigi és a fű szagától. a telefonom a hálóban van és nem merem őt itt hagyni egyedül. Aki képes meglopni a testvérét, azt nem szabad egyedül hagyni. A nagyi is ebbe fog belehalni. Folyton kedves vele, pénzt ad neki, aztán ő meg lelép és senkit sem keres, csak ha elfogy neki. Gondolatban jeleket küldök Gideonnak, hátha megérzi és beugrik hozzám.