- Délután túrázni megyünk. Jössz te is? - kérdezi kedvesen.
- Ó, hát nem tudom. Az előbb voltam fotózni. Megcsinálom a képeket - magyarázok.
- Nem igen szeretem. Túl uncsi - nevet fel.
Rámosolygok és otthagyom őket. Fel sem fogtam az egész beszélgetést. Amint a szobámba lépek felsóhajtok. Komolyan ezt a nőt akarja elvenni? Ez is egy pláza cica csak rendesebb kiadásban. Előkapom a laptopom és felteszem a képeket. Fél óra mire kidolgozom őket egyesével. Aztán átmegyek a cuccokkal a kis házba és magamra zárom az ajtót. Jobban körbejárom a helységet és amint meglátom a macska lábas fürdőkádat elnevetem magam. Ez a kedvenc kádam. Engedek vizet majd amíg várok lefotózom a házat. Egész életemben itt akarok lakni! Amíg lazítok folyton kopogást hallok meg a nagy ajtó felől. Mivel nem válaszolok egy darabig, abbamarad. Lehunyom a szemem majd végigpörgetem a reggelt. Újból felizgulok és kénytelen vagyok magamhoz nyúlni. Addig izgatom magam és képzelődök amíg el nem megyek többször is. Hiányzik a szex, de én Oven után senkivel sem voltam, azóta, hogy megerőszakolt egy bulin. Persze ezért hívnak karót nyeltnek, de ha tudnák az igazat már sajnálnának. A hab már rég eltűnt rólam. Feljebb csúszok és észreveszem Gideont a kád végén ülni.
- Mi a franc! - húzom össze magam.
- Kopogtam - nyögi ki nagy nehezen.
- Egyedül akartam lenni - nézek rá csúnyán.
Látszik a szemén, hogy egy hajszál választja el attól, hogy megdugjon a fürdőben. A nadrágjára téved a tekintetem és újból nyelek egyet. Hogy a francba jött be, ha bezártam kulccsal? Felhúzom a térdem és csak nézek rá.
- Mi az? - kérdezem egy idő után.
- Jönnöd kell - mormolja le nem véve a szemét rólam.
- Muszáj? - nyafogok.
- Bírd ki ezt a napot még - áll fel.
- Végignézted? - kérdezek rá az előbbire.
Megáll az ajtóban és ökölbe szorulnak a kezei. Az ajkamba harapok és válaszra várok. Ha megtennénk már semmi nem lenne ugyanaz azt hiszem.
- Igen - mondja röviden.
- Én... - szólalok meg, de nem tudok semmit mondani.
- Háromkor indulunk - lép ki az ajtón.
A térdemre hajtom a fejem és felsóhajtok. Mennyire szeretném, ha csak egy kicsit, csak egy kicsit érjen hozzám. A víz már majdnem kihűlt, amikor kiszállok. Felveszem a fehér törölközőt és magam köré tekerem. Leengedem a kádat majd megtörölközöm a szobában. Mivel semmilyen váltás ruhát nem hoztam így fehérnemű nélkül megyek át a nagy házba. Bezárom az ajtót és átöltözöm túrázós cuccba. Teszek el két üveg vizet majd lemegyek a többiekhez. Átesek Lia szüleinek bemutatásán is és elindulunk. Én megyek leghátul a gépemmel. Úgysem megyünk olyan gyorsan, hogy lehagyjanak minket. Lia megkér, hogy fotózzam le őket mire hányingerem támad. Ellövök két képet és inkább előre megyek.
- Ne térj le az ösvényről El! - szól rám Ellie.
- Nem fogok - nézek vissza rá.
Lehagyom őket, hogy csak a hangjukat halljam. Aztán meglátok egy őz családot nem messze. Beljebb megyek és igyekszem egész halk lenni. Lefekszem egy bokor mellé és egész jó képeket csinálok. Aztán jönnek a többiek és megriadva elfutnak. Megforgatom a szemem és felkelek. Mire kivánszorgok az erdőből a többiek már rég eltűntek. Megvonom a vállam és követem az ösvényt. Amikor később sem látom őket kicsit ideges leszek. Fel kell találnod magad Elena! Sötétedéskor sem találom őket így fogom magam és jeleket vések a fába. Gideon elég okos, talán megtalálja. Mivel elég sötét van és nem látok belelépek egy gödörbe és kimegy a bokán. Lehuppanok a seggemre és várok. Csodálatos! Fortyogok egy darabig majd megpróbálok felállni. Az első fáig tudok elbotorkálni, aztán muszáj megállnom.
- Elena! - hallom meg Gideon kiáltását.
- Erre! - kiáltok én is.
Elhalkul a hangja és nem messze veszem észre a zseblámpáját. Leülök a földre, mert elfáradt a lábam. Elteszem a gépet a táskámba és iszok egy kis vizet.
- El! Kérlek! - kiabál továbbra is.
- Itt vagyok! - sóhajtok fel.
Már csak pár méterre van tőlem, amikor meglátom az aggódó arcát. Amint meglát a földön ülve letérdel hozzám és magához szorít.
- Soha többet érted? - morogja.
- Gideon a bokám - nyögök fel.
- Mutasd! - ültet vissza.
Óvatosan leszedi a cipőm mire elég hangosan feljajdulok. Felnéz rám és bocsánatot kér.
- Annyira nem fáj - vigyorgok rá.
Rosszallóan megrázza a fejét majd lehúzza a zoknimat. Elég csúnyán be van dagadva a lábam. Elintéztem magamnak még egy hetet a közelében. Az anyám nem utazna ide azért, mert bedagadt a bokám. Felsegít és a vállára támaszkodhatok. Elég sűrűn meg kell állnunk, mert pihennem kell. Ahogy közeledünk beljebb az erdőbe úgy van hidegebb.
- Fázol? - kérdezi a számra pillantva,
- Csak egy kicsit. Nem vészes - rázom meg a fejem.
- Nincs már túl messze a ház - simít végig az arcomon.
- Csak nem aggódsz értem? - gúnyolódok.
- Te nem aggódnál? - kérdez vissza.
- Van aki aggódjon helyettem -vonok vállat.
- Már megint itt tartunk - sóhajt fel nemtetszően.
- Tudod ez már olyan bájos, hogy hányom kell - mondom ki a véleményem.
- Add ki magadból! - néz rám várakozón.
- Most komolyan Gideon? Annyira hozzád illik blablabla... - utánzom a hangját.
- Szeretem őt Elena - jelenti ki magabiztosan.
- Akkor miért vagyok itt? Hagyjam jóvá, hogy elég jó neked? - gyűlnek könnyek a szemembe.
- Nem! - vágja rá mérgesen.
- Akkor? - fortyogok.
- Mert kellesz nekem! Mindketten kelletek nekem - hajol közelebb.
- Ezt már megbeszéltük egyszer - forgatom a szemeimet.
Megrázom a fejem és inkább felállok. Nem fogok ebbe belemenni. A házhoz érve mindenki árgus szemmel figyel minket. Ellie segít nekem levetkőzni és bemászni a kádba is. Egy órát áztatom magam és már ma hazamegyek. Távol kell tartanom Gideont magamtól.
- Ellie? - szólok ki neki.
Ellie helyett Gideon jön be hozzám. A kezembe nyomja a törölközőt és segít kiszállnom. Körém tekeri és közelebb hajol hozzám.
- Hogy tudsz így közeledni hozzám? - suttogom megfogva őt.
- Még mindig vonzódom hozzád El! - ölel magához óvatosan.
- Egyáltalán nem is zavar téged, hogy ő is itt van - motyogom.
Segít kimászni a szobába és felöltözni is. Kicsit feléled a fantáziám, amikor a nadrágomat húzza át a lábamon. Látom a szemeiben a vágyat feléledni. Amint készen vagyok letámadja az ajkaimat. A nyakába fűzöm a karjaim és visszacsókolok. Felemeli a fájós lábam és a derekára kap. Kopognak az ajtómon, de egyikünket sem érdekli.
- Bezártam - motyogja a számba.
- Ő az! - húzódok el.
- Nem érdekel! - tapad vissza az ajkamra.
