Sziasztok!
Hát ismét kész van egy rész. Lehet picikét rövid lett, de igyekszem hosszabbat hozni legközelebb. Remélem tetszeni fog nektek. Köszönöm, hogy olvastok és hogy szavaztok a kis csillagocskákkal. Szupik vagytok :D Jó olvasást, puszi
A csók után egyedül maradok és nem tudom miért, de visszahúzom a karjánál fogva. Belemarkolok a hajába és mindent beleadok a csókba, hogy eszébe se jusson más nőhöz hozzáérni. Lehet nem ér semmit ez az egész, de ha kicsit is szeret, az eszébe vési. A derekamra fonja a karját és belemarkol a bőrömbe, amit úgy imádok. Voltatok már úgy, hogy igen, ez az ami kell nekem? Mert nekem is ez kell, ettől vagyok élő. Az érintésétől vagyok életképes, felszabadult. Belenyögök a szájába, mire elvigyorogja magát. Elhúzódik és hátrahúzza a fejem.
- Igen... Ezek vagyunk mi bébi - nyalja meg az ajkát.
Aprót bólintok és ködös tekintettel nézem őt. Ennyi év után is még mindig, mintha az első találkozást, az első csókot élnénk újra. Újra éled bennem a kémia, megint az a naiv kislány vagyok, mint régen. Rám mosolyog, elengedi a fejem és elindul.
- Szégyelld magad, hogy el sem hívsz randizni, máris a házadba invitálsz - szólok utána.
- Rendben, holnap hétre jövök érted - vigyorog rám.
Aprót bólintok és hatalmas mosollyal az arcomon zárom be az ajtót. Felhívom Liát aki teljes csendben hallgat végig. Aztán kioktat, elküld a francba és végül sok szerencsét kíván. Tudom, idióta vagyok, szerencsétlen. Csak egy reménytelenül buta, szerelmes nő vagyok. Elrendezem a lakást és felhívom Elliet, Gideon anyját. Amikor belekezdek az egész sztoriba lelkesen mondja, hogy elvállalja. Gideon már felhívta, mindent elmondott neki. Felajánlja, hogy délután menjünk el vásárolni valami szép ruhát nekem. Így aztán mielőtt Elina elaludna, elindulunk. Útközben úgyis feladja és elalszik, legalább nem kell altatnom. A pláza előtt találkozunk Ellievel, aki majd tíz perces gyönyörködés után végre elindulunk. Azonnal átveszi az unokáját és tolja helyettem a sportkocsijában. Sok üzletbe benézünk, de tényleg sokba. Aztán meglátok egy púder rózsaszín, pántos ruhát. Csipke mintás, V kivágású elegáns szoknya. Felpróbálom és nem vacilálok túl sokat, ez lesz az. Hasonló magassarkút keresek hozzá, bár régen nem volt a lábamon ilyen cipő. Pár ruhát veszünk a kicsinek is és Ellie nem hagyja, hogy fizessek. Majdnem össze is veszünk. Vásárlás után beülünk egy étterembe enni és beszélgetünk. Ellie nagyon örül, hogy újra szóba állok a fiával és vele is. Kicsit szégyellem magam amiért nem beszéltem vele túl sokat. Bocsánatot is kérek tőle, mire majdnem elsírja magát. Amikor kihozzák az ételt, mesél Gideon házáról. Szinte mindent úgy terveztetett meg, ahogy egyszer elmeséltem neki. Ha ez igaz, biztosan gyönyörű az egész. Elterelem másra a szót, nem igazán akarom elképzelni mielőtt, holnap odamegyek. Egész délután együtt vagyunk és látom Ellien, hogy nem igazán akar elválni a kicsitől. Holnap hét előtt jön és egyeztetünk. Aprót bólintok és a kocsiba ülve elköszönök tőle. Mosolyogva indulok útnak, fejben már elterveztem az egész vacsorát és az utána következőket. Nagyjából tudom mire számítsak Gideon felől, de remélem meg tud lepni. Amikor felfelé sétálok a még mindig szundikáló lányommal a kezemben, Ethant látom meg az ajtó előtt. Feszült a testtartása, rám vár.
- Beszélhetünk? - kérdezi idegesen.
- Leteszem a lányt és jövök - bólintok aprót.
Amikor belépek a lakásba és a szobába sietek, már akkor tudom, hogy baj lesz. Elküldök egy sms-t Gideonnak és kimegyek szembenézni a haragjával. Amikor becsukom az ajtót, elkapja a karomat és megszorítja.
- Teljesen hülyének nézel engem igaz? - kérdezi dühösen.
- Senki sem... - durán félbeszakít.
- De Elena! Azzal a faszkalap férjeddel kefélsz! Azt hiszed nem tudom? - mordul rám.
- Ethan ehhez semmi közöd! Nem vagyunk együtt! - rázom meg a fejem, nem értem miért féltékeny.
- Legalább lenne benned tisztesség! - mormogja.
- Miért is? Az elejétől fogva tudtad, hogy csak szexelünk! Neked és nekem is csak erről szólt! - szakítom ki magam a karjai közül.
- Legalább jó volt a farkam a lábad közt? - lép felém kettőt.
- Sajnálom, de ez nem arról szól, hogy... - nem tudok mit mondani.
- De Elena, erről szól! Kurvára erről! - emeli fel a hangját.
Közben megjelenik Gideon is, mire idegesen elviharzik a saját lakása felé. Magához ölel és úgy érzem még ebből hatalmas balhé lesz. Ha nem most, de a közeljövőben igen. Egy kicsit még itt marad nálam, addig elrakom a ruhát és közben felébred a kicsi is. Gideon egyre többet veszi fel. Próbálja hozzászoktatni magát a gondolathoz, legalábbis úgy néz ki helyzet. Együtt fürdetjük meg a lányunkat, együtt eszünk, mint egy család. Gideon arcán semmi negatív érzelmet nem látok, ami jó jel. Az a baj a szabad lelkű emberekkel, hogy sosem tudnak igazán kötődni dolgokhoz, emberekhez. Míg a többiek majomszeretettel szeretnek valakit, valamit nem tudnak elengedni embereket, tárgyakat. Belebetegednek, magányosak maradnak. Gideonnál is ezt éreztem párszor, hogy nem igazán képes kötődni hozzám és most a lányunknál is. Amikor a kicsi elalszik, még mindig kételkedve fordulok felé. A falhoz nyomom a testét és meglep ez az engedelmesség. A kezemet a mellkasára teszem és beszélek hozzá. Vigyorogva, félig elnyílt ajkakkal néz rám.
- Idefigyelj Gideon Wayne, ha nem vagy képes kötődni a lányodhoz, rohadtul állj le ezzel a színjátékkal! - bökdösöm a mellkasát.
- Nem játszok semmit - fogja meg az ujjam.
- De érzem! Tudod, anyai ösztönök! - rántom ki a kezem az övéből.
- Próbálom szoktatni magam a gondolathoz - karolja át a derekam.
- Utoljára figyelmeztetlek, ha csak a szex miatt keresel... Esküszöm bosszút fogok állni! Csúnyán! Jól jegyezd meg! - hajolok az arcába bele.
- Nem áll jól neked ez a stílus, de rohadtul beindulok tőle! - nyalja meg az ajkát.
- Komolyan beszélek! Gideon te nem tudsz kötődni! - tolom el a fejét.
- Tudom és azt is tudom, hogy kurvára akarlak! A gyereket is - néz a szemembe komoly tekintettel.
- Ezt már hallottam egy párszor! - húzódok el tőle.
Elindulok a nappali felé, de megfogja a kezem és visszaránt magához. Most én kerülök a falhoz és rátapad az ajkamra. A kezei bebarangolják a testem. Erősen és lassan simítja végig a bőröm. Belesimulok a tenyerébe és amikor a mellemet markolgatja ruhán keresztül, felnyögök. Megnyalja az ajkát és a nyakamra viszi a száját. Belemarkolok a ruhájába aztán elengedem magam. A telefonja csengése szakítja félbe az előjátékunkat vagy civakodásunkat, tudja a fene mi volt ez. Elengedi a testem és máris fázom a karjai nélkül. Összeszedem magam és kiengedem a hajam. Miután leteszi a telefont elköszön tőlem.
- Egyet nagyon jól jegyezz meg szívem! Én soha! Soha nem tudok lemondani rólad! Soha a büdös életben! Tettem amit tettem, szabad a lelkem, de te vagy az egyetlen! Te a kis butaságaiddal! Akinek megengedem, hogy falhoz nyomjon, hogy megfenyegessen! - neveti el magát.
- Gideon... - a számra teszi az ujját, úgy hallgattat el.
- Még nem fejeztem be bébi! Nem tudsz lerázni magadról édes! Holnap mindent megmagyarázok! - indul az ajtó felé.
Csendben lépkedek utána, hogy becsukjam az ajtót. Szeretem amikor határozottan beszél hozzám. Mintha egy teljesen más Gideon állna most előttem. Most, hogy szünetet tart a versenyzésben megjött az esze? Végre az a férfi lett akit mindig is akartam?
