Megszorítja a kezem és a kocsiba húz. Kifarol és elindulunk a hegyek felé. Annyira tudtam, hogy ez lesz. Megkapta a tökéletes pár szerepet és engem fognak most pocskondiázni.
- Muszáj volt ebbe belerángatnod? Csak egy hülye reggeli volt és máris a szeretődnek néznek vagy egy kurvának, aki miatt dobtad Miss. Tökéletest! - fortyanok fel.
- Nem, csak egy reggeli volt! - morogja.
- Kérlek vigyél haza és felejts el engem jó? - bámulok ki az ablakon.
- Ennyi miatt eldobnál? Mert ostobaságokat beszélnek? - dühödik fel.
- Nem akarom, hogy dolgokat fecsegjenek ki rólam... - motyogom.
- Próbálom öt év elvesztegetett idejét helyrehozni Elena! Ez nem megy úgy, ha semmit nem mondasz - mondja dühösen.
- Mit akarsz, mit mondjak? - nézek rá most már én is ingerülten.
- Valamiért gyűlölsz és nem tudom miért. Nem tudok olvasni benned, mert nem hagyod, hogy hozzád érjek - fakad ki.
- Mert megerőszakoltak! Ezt akartad hallani? - kiabálok rá.
A fékbe tapos az út közepén és elszorítja a kormányt. Hatalmas szemekkel néz rám és inkább kiszállok. Járkálni kezdek, amint feldolgozza. Kiugrik a dzsipből és megragadja a karom.
- Miért nem szóltál? Kurvára mérges vagyok rád! - szorít meg.
- Engedj el ez fáj - motyogom a mellkasát nézve.
- Ki tette? Oven? Ő volt? - kérdezi rám üvöltve.
- Igen - suttogom megijedve tőle.
- Hol van? Megölöm! Esküszöm, hogy megölöm! - nyom a kocsihoz.
- Rács mögött van bántalmazásért és többszörös erőszakért - emelem fel a fejem.
- Ki tudta ezt még? Kinek mondtad el? - fogja meg a fejem.
- Csak... Csak a pszichológusomnak - dadogok.
- Kurva életbe Elena! - vág a kocsi oldalába egy hatalmasat. - Nekem kellett volna először szólnod! Nekem! Érted? - néz a szemembe megtörten.
- Otthagytál volna mindent a tökéletes kis életedből, mert én éppen az intenzíven feküdtem? - förmedek rá.
- Picsába is azzal! Nekem TE vagy a fontos értsd már meg! Kurvára leszarom Liát, a versenyt, de téged nem! Téged nem! - néz a szemembe kegyetlen sok dühvel.
- Megijesztesz! - húzódok hátrébb.
- Ezért utasítottál el igaz? Hát persze! Én meg azt hittem...- enged el hirtelen.
- Gideon! - szólok utána.
- Kurvára ne most! - tartja fel a kezét.
A kocsi hátuljához megy és elővesz valamit a csomagtartóból. Fogja a kerék kulcsot és szétveri a motorháztetőt. Megijedek a kirohanásától és odébb lépkedek. Amint sikerül lenyugodnia rádől a művére és lehajtja a fejét. Hogy a francba akar így vezetni a hegyekbe?
- Szállj be! - szól rám.
- Nem kéne így... - közbevág indulatosan.
- Szállj be a kurva kocsiba! - néz fel rám.
Teszem amit mond és becsatolom az övet. Amint felérünk a házhoz Ellie kijön elénk. A szája elé kapja a kezét és Jason után kiált. Jason, Gideon apja. Kijön és átkarolja a derekát. Gideon kiszáll a kocsiból és a fészer felé veszi az irányt. Remegve szállok ki a kocsiból, mire Ellie odasiet hozzám és értetlen néz rám.
- Én, majd elmondom - harapok az ajkamba.
Felmegyek a szobámba és igyekszem lenyugodni. Soha nem láttam még így! Várok még néhány percet és kimegyek utána. Nem hallok a fészerből semmit. Halkan benyitok és észreveszem, hogy a motorja és bukója is eltűnt. Az ajtónak dőlök és a kezembe temetem az arcom. Tudtam, ha megtudja tombolni fog. Már jóval elmúlt éjfél és még mindig nincs itt. Visszamegyek a házba és Ellie elé állok.
- Nem veszi fel a telefonját. Mi történt köztetek? - kérdezi aggódva.
- Csak elmondtam neki, hogy... Hogy engem meg... Meg...- nem tudom kimondani megint.
- Ne, ne mond ki! - ölel meg.
- Megkérdezte miért nem... Miért nem hagyom, hogy hozzám érjen és elmondtam neki. Nem akartam, csak felbosszantott és kicsúszott a számon - magyarázok.
- Ó, kicsim... Visszafog jönni! Gideon visszajön - hajtogatja magának.
Lerogy a kanapéra, mintha sokkot kapott volna és a telefonját szorongatja. Átmegyek a házamba és várakozok. Még kétszer felhívom és abbahagyom. Egész éjjel fent vagyok és várom, hogy megérkezzen. Fogalmam sincs mikor alszom el. Csak azt tudom, hogy amikor felébredek előttem ül a földön, a falnak támaszkodva és engem néz. A szemei még mindig tele vannak dühvel, de a teste mást mond. Felkelek és elé térdelek.
- Elmondtad volna egyáltalán? - kérdezi morogva.
- Egyszer - bólintok aprót.
- Hát persze, hogy nem! - csattan fel.
- Azt hiszed nekem könnyű volt erről beszélnem? Azt hiszed könnyű elfelejteni ezt fél év után? Szart sem tudsz! - támadok rá.
- Fél éve volt? - hüledezik.
- Soha az életben nem fogok többet inni vagy bulizni! Soha! Sőt még randizni sem! Minden férfi undorító! - állok fel.
Kimegyek a konyhába és iszok egy pohár vizet. Hallom, ahogy kijön utánam és a konyhapultnak dől.
- Ne haragudj rám! Tegnap elveszítettem a kontrollt! Nem akartalak megijeszteni - kér bocsánatot.
- Teljesen megértelek - teszem le a poharat.
- Nem! Nem értesz meg! - csattan fel.
Elém lép és sarokba szorít a hűtő és a fal közt. Megtámaszkodik a fejem mellett és újból indulatosan beszél. Végig nézek rajt és elkap a vágy. Kívánom őt, nem tehetek róla.
- Fogalmad sincs róla, milyen volt ezt hallanom, hogy az életem nőjét valaki... - hallgat el.
- Miután feljelentettem más is tanúskodott és letartóztatták - mondom halkan.
Ökölbe szorul a keze a fejem mellett majd beletúr a hajamba. Egy darabig nézi a számat majd indulatosan megcsókol. Letépkedjük egymásról a ruhákat majd a hűtőnek dőlve dugunk, mint az éhezők. Hol a falhoz, hol a hűtőhöz vagyok nyomva és nem érdekel, hogy nem védekezünk. Gideon mindenféle pózban megdug, ahogy csak tud. A veszekedős szexnél nincs jobb dolog a világon. Faljuk egymást, ahogy csak lehet, amilyen durván csak lehet. Mindkettőnk hiányzott a másiknak. A hűtőhöz vagyok még mindig nyomva, amikor leállunk. Kihúzódik belőlem és csak ölel engem.
- Gyere hozzám Elena! - néz a szemembe.
- Szeretlek Gideon Wayne! - túrok a hajába.
