Lefektet az ágyra és a lábam közé mászik. Megérzem a keménységét mire felnyögök. Felhúzza a pólómat és a nadrágom felé veszi az irányt. Amint megérzem az alhasamnál elkapom a kezét.
- Ne! - húzódok el.
- Bízz bennem! - suttogja a szemembe nézve.
- Gideon ne! - szólok rá erélyesen.
Megáll és felnéz rám. Elhúzódik és leszáll rólam. Felülök és elrendezem magam. Távolabb húzódok tőle és nem nézek rá. Megigazítja magát és kiviharzik a szobából. Menj csak hozzá! Vacsora alatt igyekszem elkerülni a tekintetét. Elég feszélyezett a hangulat köztünk. Én vagyok az első, aki végez és a szobájába megy. Kibicegek az erkélyre és hűsölök egy kicsit. Lehet megbántottam a visszautasításommal, de nem tudja. Nem tudok senkivel sem lefeküdni. Folyton a szemem előtt van a kép. Lassan fél éve volt, hogy megtörtént a dolog. Amint visszalépnék a szobába hangokat hallok kintről.
- Visszautasított anya - dühöng Gideon.
- Mégis mit vártál? Hogy majd vele is lefekszel meg Liával is? Nem így neveltelek fiam! - háborodik fel az anyja.
- Soha nem utasított engem vissza! Nem tud anya! Én sem tudom őt soha! Soha nem hagynám! - mondja reményvesztetten.
- Kicsikém! - sóhajt fel Ellie.
- Anya már harminc vagyok - nevet fel teljes szívből.
- Nekem akkor is az leszel - nevet fel Ellie is.
Visszahúzom az ajtót és lefekszem az ágyba. Egész jól alszom pedig idegen az ágy. Az éjszaka közepén felébredek hangos beszélgetésre az udvaron.
- A szájában kutattál! - kiabál Lia a vőlegényére.
- Nézd én... - kezd bele.
- Az unokatestvéred Gideon! Megsajnáltad vagy mi? - bunkózik.
- Nem az - rázza meg a fejét.
- Te magad mondtad! - mondja értetlen hangon.
- Hazudtam! Ő nem az unokatestvérem. Nem tudtam hogyan mondjam meg - mormolja Gideon.
- Akkor kicsoda ő? - kérdezi lejjebb véve a hangerőt.
- Az első szerelmem - suttogja a szót.
- Miért hazudtál nekem? - lép hozzá közelebb.
- Mert tudom, hogy álltál volna hozzá! - vágja rá mérgesen.
- Nem vagyok féltékeny! Csak rosszul esett látni, hogy őt csókolod miközben én vagyok az aki hozzád megy - dobja be az esküvős témát.
Úgy döntöttem hogy eleget hallottam. Vissza lefekszem az ágyba és felkészülök a holnap reggelre. Átcuccolok korán a kis házba és ott töltöm a maradék napot. Mielőtt átérnék a házba Gideon vágódik ki, Lia után az ajtón.
- Hová mész? - kapja el a karját.
- Le kell nyugodnom. Majd hívlak! - fordul el.
- Nem mész sehova! - kapja el a derekát.
- Engedj el! - kapálózik.
Elkapja a fejét és mélyen megcsókolja. Felsóhajtok és bemegyek a házba. Lepakolom a táskát az ajtó mellé és most bent hagyom a kulcsot, a zárban. Összepakolom a holmim és megreggelizek. Még jó, hogy tele van a hűtő. Remélem többet nem zaklatsz az egyetemnél Gideon. Megkaptad amit akartál. Beteszem a fülest és nyálas zenéket kezdek hallgatni, miközben iszom a kávém. Este indulunk vissza a városba, úgyhogy igyekszem kiélvezni a perceket. Gideon megjelenik a konyha pult másik felén és csak néz rám. Nem veszem ki a fülest csak végigmérem őt. Elég dühösnek látszik. Te nem vigyáztál! Leteszem a bögrét és várakozok. Elém sétál majd kikapja fülemből a fülest. Beletúr a hajamba és a falhoz nyomva tapad rá az ajkamra. Óvatosan felemeli a fájós lábam majd megfogom a karját és belebonyolódom a csókba. Akkor engedi el a számat, amikor nem kapunk levegőt. A homlokát az enyémnek dönti és magához húz.
