Téged. Örökre

10. fejezet

Sziasztoook! 

Hát itt vagyok egy új résszel. Úgy döntöttem 12 fejezetes lesz a történet. Igyekszem mindent szépen lezárni. Nos akkor nem is beszélek sokat, itt is van.   

Pontosan emlékszem vissza arra a nyári napra, amikor megkérte a kezem Gideon. Azóta két éves házasok vagyunk. Gyönyörű halvány rózsaszín ruhám volt. A hajam laza kontyban, kilógó hajszálakkal. A csokrom fehér és zöld keveréke volt. A ruhát mai napig a szekrényben őrzöm. Gideon az esküvő napján motoros ruhában jött a helyszínre és majdnem szívbajt kaptam. Aztán persze szmokingot vett fel, az anyja legnagyobb örömére és az én legnagyobb boldogságomra. Mondjuk az sem zavart volna, ha versenyző ruhában mondja ki az igent. Jókat mosolyogtak volna a vendégek a képeket látva. Egyszerű volt az egész lagzi. Csak a legközelebbi hozzátartozók voltak ott. Meghívtam anyát, aki ugyan eljött, de nem szívlelte ezt az egészet. Azóta csak ünnepekkor beszélgetünk, ha sikerül végig beszélni. Ő kérdez és dirigál, én meg válaszolok és ideges leszek tőle. Sosem volt felhőtlen a kapcsolatunk és még az esküvőn is megsiratott engem. Nem szívesen emlékszem vissza. Lehet hatott a kívánsága.

- Hogy mehettél hozzá? Jobbat érdemelsz ennél! - morogja félrehúzva.

- Nem értelek! Miért próbálod elrontani a boldogságom? - lépek hátrébb.

- Miért nem tudtál valami okosabb férfihoz hozzámenni? Nem erre neveltelek! Már akkor sem tetszett ez az egész, amikor fiatalok voltatok - mondja tovább a magáét.

- Igen. Azon sem lepődnék meg anya, ha te intézted volna a balesetet is! - vágom a fejéhez.

- Hogy merészeled? - háborodik fel.

- Kamill, ha nem fejezed be a feleségem szapulását, a biztonságiakkal dobatlak ki - lép mellém Gideon.

- Na már csak te hiányoztál! - fújtat.

- Anya, kérlek! Menj el jó? - kérem meg szépen.

- Remélem sosem lesz gyereketek! Ez az újdonsült párocskának a kívánságom - távozik feldúltan.

Tátott szájjal nézek utána és érzem, hogy mindenki minket néz. Gideon megfogja a kezem, de nem fordulok hozzá. A mosdóba rohanok és elsírom magam. Jó, hogy vízálló festéket kaptam, most csúnyán néznék ki. Gideon bejön utánam és magához húz. Kisírom magam aztán apró csókokkal próbál megnyugtatni.

- Most már a feleségem vagy, majd én megvédelek - néz a szemembe.

- Sajnálom, nem akartam ma sírni - fogom meg a kezét.

- Olyan gyönyörű vagy - sóhajt fel.

Aztán egymásnak estünk és kicsit túl sokáig foglaltuk el a női mosdót. Jót nevettem amikor Gideon kiment és az összes nő letámadta. Aztán amikor kimentem, leesett nekik a dolog. Hát nem sokáig voltak bent az tuti. Utána jól telt a vacsora többi része. Nászútra nem igazán mentünk. Sok volt a hátralévő verseny a tél előtt és inkább ott voltunk egymás közelében. Még mindig versenyzik, de már nem annyit, mint az októberi hónapok előtt. Most abban a faházban lakunk, amit nekem csináltatott. Az anyukája visszament és sűrűn látogat minket. Amint befejeztem az egyetemet, Gideon nem igazán enged dolgozni. Mindenhol ott virít a képem és egy kicsit tetszik, bevallom. Neki nem igazán, fél, hogy bajom esik. Dolgoznom kell viszont valamit, mert megőrülök otthon. Lia azóta a barátnőm lett. Hozzáment a gyerekkori barátjához és én voltam az egyik tanúja. Jelen helyzetben, gyereket vár és lassan szülni fog. Gideon nem igazán szeret erről beszélni. Próbálkozom, de kerüli a témát. Amikor belépek egy üzletbe vagy az utcán meglátok egy babát, azonnal akarok egyet én is. Túl régóta járok orvoshoz és túl régóta nem találnak nálam semmit. A testem valamiért nem akarja, hogy gyerekünk legyen és ez iszonyatosan fáj. Titokban mindig sírok, amikor késik és csalódnom kell minden egyes teszt után. Végre megtaláltam a boldogságom aztán pár másodperc alatt még az is elmúlik. Mindig megkérdezi, hogy mi a bajom, de egy apró hazugsággal elvonulok. Fáj a szívem, nem tudok normálisan enni és rosszul alszom. Sokszor szédülök is a lelkemben dúló vihar miatt. Gideon egy ideje már hozzám sem nyúl, csak ha nagyon akarom. Eddig sokszor voltunk együtt és mindenhol csináltuk. Most meg inkább edzeni jár meg versenyezni. Az utóbbi két helyszínre nem mentem el. Eléggé mérgesen jött haza és azóta nem is beszéltünk. A szédülésem már majdnem mindennapos és félek, hogy valami bajom van. Belegondolni sem merek, mi lehet ez. Most éppen a konyhában főzök és ő is itt van. A laptopján néz valami videót és egyszer csak megszédülök. Megtámaszkodom a pult szélén és megrázom a fejem. Néha szokott használni, valamikor egyáltalán nem.

- Elena, jól vagy? - szól hozzám.

- Persze, csak megcsapott a gőz - fordulok felé.

Egy újabb szédülés tör rám, aztán a padló felé zuhanok. A fejem lüktet és hányingerem van. Gideon a nevemen szólítgat és érzem, hogy próbál felültetni. Tiltakozva nyögök fel, forog velem a világ.

- Elena! Kicsim! - szólítgat aggódva.

- Gideon! - suttogom a nevét.

- Hívjak mentőt? - nyúl a telefonja után.

- Ne, jobban leszek - fogom meg a kezét.

Felsegít és kivisz a kanapéra. Hoz vizet és mindenfélét ami a hűtőben van. Tuszkolja belém a kaját, de nem igazán vagyok éhes. Egész este körülöttem forog és kicsit kezd idegesíteni a dolog.

- Ne lógj rajtam kérlek! - tolom el magamtól.

- Segíteni akarok Elena - mondja meglepődve.

- Csak idegesítesz! Hagyj egyedül - morgok.

- Oké, leszarom - sértődik meg.

Felsóhajtok és lefekszem az ágyba. Ott sem jobb a helyzet. Kicsit alszom, hátha jobban leszek. Alig, hogy lehunyom a szemem rám tör a hányinger és felpattanok. Kifutok a fürdőbe, aztán kiadok magamból mindent. Megmosom a számat és ahogy a mosdó fölé hajolok az orrom vérezni kezd. Eldobom a fogkefét és leöblítem a fogkrémet rólam. Úgy vérzik az orrom, mintha behúztak volna egy hatalmasat és eltört volna az orrom.

- Gideon! - kiabálom a nevét.

Néma csend fogad. Veszek egy kisebb törölközőt és az orromhoz nyomom. Megkeresem őt és közben a látásom is homályosodik. Egyedül vagyok a házban, szuper. Visszamászok a telefonomért a hálóba és felhívom őt.

- Mit hívogatsz? Most nem idegesítelek? - veszi fel bunkón.

- Mekkora egy bunkó vagy! Mi a franc bajod van? - kérdezek rá.

- Van valakid? - kérdez rá.

- Hogy mi? Eszednél vagy? Tudod mit, inkább felhívom Liát. Talán ő hajlandó lesz bevinni a kórházba - nyomom ki.

Leteszem a telefont és beviszem a véres törölközőt a fürdőbe. Alig telik el öt perc ajtó csapódást hallok. Gyors léptek közelednek felém. Gideon amint benyit a fürdőbe, eláll a szava.

- Mióta vérzik? Mennyi vért vesztettél? - lép hozzám gyorsan.

- Lefeküdtem aludni és erre keltem fel - mondom a mosdót bámulva.

- Összeszedem a cuccaidat és beviszlek, addig ezt tedd be az orrodba - adja oda a tamponos dobozom.

Hirtelen nevethetnékem támad, de teszem amit mond. Leültet a kád szélére aztán melegvizes törölközővel lemossa rólam a rám száradt vért. Aztán úgy ahogy vagyok kimegyünk a kocsihoz. Pakolt be egy farmert, pulcsit, cipőt és az irataimat. Útközben többször is hányingerem lesz. Az utolsó ingernél már nem bírom visszatartani. Lehúzódik és felfogja a hajam. Aztán amint kórházhoz érünk, kivágja az ajtót és kiszed a kocsiból. A karjában visz be a sürgősségire. Amint meglátják, hozzá ugranak és hoznak egy ágyat. Lefektetnek aztán elvisznek valamerre. Az ápoló kérdezget tőlem, de nem bírok értelmes kérdésekre válaszolni. Kóvályog a fejem és nem tudok összefüggően beszélni. Zsongok a sok kérdéstől. Elállítják az orrvérzést, aztán vesznek le tőlem egy ampullával és betolnak ultrahangra meg röntgenre. Egy óra múlva kiderül, hogy semmi bajom. A vérképem szerint súlyos mérgezést kaptam. Gideon totál kikészül a hír hallatán. A jelek szerint valaki megpróbált eltenni láb alól. Ezért nem tudok teherbe esni és jönnek rám a rosszullétek. A baba azonnal meghalt volna, ha terhes is lennék tőle. A doki részletes beszámolót kér, hogy mit eszünk és kitől hozatjuk a kaját.

- A menedzserem intézi és.... - hirtelen elfehéredik az arca.

-  Értem, küldje el mit evett a felesége az elmúlt napokban vagy visszamenőleg két évre. Ha nem tud teherbe esni már régebb óta mérgezik, mint azt hisszük. Sajnálom, de fel kell hívnom a rendőrséget. Ez gyilkossági kísérlet - magyarázza a doki.

Gideon aprót bólint és amint kimegy a doki hozzám lépked. Nem sokáig maradunk kettesben. Elvisznek gyomormosásra és vérátömlesztést is kapok, hogy minél előbb szabaduljak meg a méregtől. Közben sírhatnékom támad. Két éven át mérgeztek engem. Ha belegondolok hányszor lehetett volna pozitív tesztem az eszem és a szívem is dühöngeni kezd.

- Kérem nyugodjon meg, komplikációk léphetnek fel és azt nem szeretnénk - szól rám a nővér.