Téged. Örökre

4.

Hasonló üzeneteket kapok még az este folyamán, aztán bealszok és reggel az ébresztőmre kelek. Teszek fel egy kevés sminket és próbálom elrejteni a szemem vörösségét. Grace egész reggel kérdezősködik a tegnapi motoros srácról. Nagyjából vázolom neki, hogy kicsoda és úgy meglepődik, hogy majdnem elájul. Nem hiszi el, hogy egykor mi együtt voltunk. Mindenki kedvenc motorosával.

- Komolyan azt mondta, hogy az unokatestvére vagy? - háborodik fel.

- Ennyire nem számítok neki - sóhajtok fel.

- Mekkora egy bunkó - rázza meg a fejét.

- Csak elég rossz érzés volt hallani, hogy megnősül. Ennyi az egész - vonok vállat.

- Ezen akkor sem borultál volna ki ennyire! Ismerlek El! - mondja az igazat.

- Most mondjam azt, hogy hat év után is képes összetörni a szívem? - sóhajtok fel szomorúan.

- Rendesen el sem tudtatok búcsúzni egymástól... Anyád egy perszóna - sziszegi.

A nap végén fáradtan megyünk ki a suliból. Ma volt három tesi egymás után. Grace ma találkozik a szüleivel úgyhogy egyedül megyek haza. A kolesz előtt sajnos ott az a bizonyos motor. Gideont sehol sem látom. Éppen a házból rugdossa kifelé a felügyelő. Amint meglát engem, megkönnyebbül és megáll előttem.

- Azt hiszem, mindenkinek jobb lesz, ha már ma továbbálltok - jelentem ki.

- Miért adtad vissza? - kérdezi ökölbe szorított kézzel.

- Add a feleségednek. Ő az életed része - magyarázom meg neki.

- Elcsesztem, ezt tudom - leheli maga elé.

- Ezért lesz a legjobb, ha mostantól ide sem jössz. Ne keress, ne irogass és neked is könnyebb lesz - nyelem le a gombócot a torkomban.

- Úgy látom nem csak én mondtam le a másikról - mondja gúnyosan.

- Ez nem igaz! A mai napig hordtam és reménykedtem te pöcsfej! Vegyél el akárkit, de ne tagadj le engem! Tudod milyen érzés ez? - kiabálok rá.

- Nyugodj le! - fogja meg a kezem.

- Kitépted a szívem, már megint - suttogom a végét.

- Azt hiszed, te nem tépted ki az enyémet Elena? - húz magához.

- Engedj el! - bámulom a földet.

Megszorítja a karom és utána elenged. Két lépést tesz hátra majd az ég felé fordítja a fejét. Most valami szónoklatot tart magában?

- Nézd nekem tanulnom kell! Nem szükséges azt visszaadnod. Elmegyek az esküvődre aztán hagyj engem békén kedves unokatestvér - gúnyolódok.

- De szükséges! Akarom Elena! - morogja.

Megfogja a derekam és egy nehezen belátható részhez húz. A fához dönt és lefogja a kezeimet. Visszateszi a láncát, amit soha nem vett le egyszer sem és felsóhajt. Most, hogy megint ilyen közel van, a szívem hevesen kezd el verni. Másodpercekig bámuljuk egymás száját és arcát. Akarom, hogy megcsókoljon addig amíg el nem vesztem az eszem. Beletúr a hajamba, ahogy szokta és lejjebb hajol hozzám.

- Ne csináld - suttogom.

- Leszarom - nyög fel.

- Szereted őt és elfogod venni. Ha most megcsókolsz nem bocsát meg neked - nézek a szemébe.

- Igen, ne haragudj - hajtja a fejét a nyakamba.

Magához ölel, mint régen és lassan elhúzódik tőlem. Felsóhajt és elindul a motorja felé. Megrázom a fejem és elindulok utána. Mielőtt a kolesz felé megyek elkapja a kezem és egy puszit nyom az arcomra. Úgy viselkedik, mint egy kisfiú. Rám mosolyog és felül a motorjára.