Sziasztok!
Itt is vagyok a következővel. Tudom sokat kellett várni rá, de most végre valamit összehoztam. Kíváncsian várom, mik lesznek a kommentek, ha lesznek egyáltalán. Nagyon köszönöm, hogy olvastok, de tényleg. Nekem ez nagy öröm. Na de akkor irányt a történet. Esetleges hibákért bocsika.
Puszika
Ahogy ott ülök köztünk egyre inkább azt érzem, hogy olyan sok mindenből kimaradtam, amióta elköltözött. Mintha egy külsős személy lennék, aki egy filmet néz. Semmit sem tudok ezekről a lányokról, ők viszont mindent tudnak egymásról. Saját becenevükön szólítják egymást, tudják a szakszavakat és ismerik a férjemet is. Úgy érzem magam, mint aki hosszú idő óta kómában van. A lelkem háborog, félek és rengeteg érzelem suhan át rajtam. Rám tör a hányinger és felpattanva a mosdó felé veszem az irányt. Magamra zárom az ajtót és a bőrkabátot letépve magamról hajolok a vécé fölé. A reggelim visszaköszön rám a kagylóból. Régóta nem történt velem ilyen. Mindig ura voltam magamnak és most teljesen elvesztem. Azt hiszem én nem tartozom ebbe a világba. Talán, tényleg jobb lenne, ha elmennék és beszélő viszonyban maradunk vagy még az se, de nem tudok így élni. Pár hét alatt annyira lemaradtam, sőt amióta külön költöztünk azóta nem érem utol őt. Kopogás jön az ajtó felől, mire szólok, hogy minden rendben. Megmosom az arcom a csapnál és végignézek magamon. Boldog vagyok, de közben mégsem. Azt hiszem a Gideon korszakot lezártam magamban, ezért is érzem magam ennyire zavarodottan. A lányok aggódva néznek rám, de egy biztos rossz volt a reggeli szöveggel lezárom a témát. Az utolsó kört a páholyból nézem tovább. Folyton Gideont nézem a kivetítőn. Jól áll neki még mindig a motorozás, csak már én nem illek ide. A srácok mielőtt feljönnek beszélnek a menedzserekkel és az edzőkkel, aztán szabad a pálya. Gideon magához húz és felkap a csípőjére. Amíg engem tart leveszem a bukósisakját. Apró csókot adok a szájára és magamhoz ölelem. Beszívom az illatát ami keveredik füst, bőr és olaj szagával. Mindig így akarok emlékezni erre az illatra. Az öltözőbe érve rátapad az ajkamra és a zuhanyzóba húz. A hideg víztől felsikkantok, amit a szájával halkít el.
- Gideon... A ruháim - motyogom a szájába.
- Nem érdekel - tér át a nyakam csókolgatására.
Amint lekerül rólam minden ruha, ő is vetkőzni kezd. Vicces a helyzet, mert a nehéz bőr nadrágját, ami totál szétázott elég nehéz levenni. Egy darabig nézem, ahogy küszködik majd nevetve segítek levenni neki.
- Ne nevess! - morogja.
Erre még inkább rákezdek és nem bírom lehúzni róla. Már a hasamat fogom a nevetéstől, amikor hatalmasat ránt rajta és végre kiszabadul. Kidobja a földre és magához ránt. A falhoz nyomja a hátam majd felemelve a fejem, rátapad az ajkamra. A csókunk végén a szemembe néz.
- Valami baj van? - kérdezi engem kémlelve.
- Semmi - mosolygok rá.
Megtámaszkodik a fejem mellett és kitartóan néz engem. Vizsgálgat engem, a lelkembe lát. Amikor beletúr a hajamba, majd a homlokát az enyémhez érinti, már tudom, hogy tudja. A szívem ezerrel verni kezd, mint egy kalitkába zárt kismadár. Nem mond semmit és ez teljesen kikészít. Ideges vagyok, félek, meg akarok könnyebbülni.
- El fogsz menni igazam van? - kérdezi halkan.
- Igen - nem hazudok neki, az mindkettőnknek fájna.
- Értem - nyitja ki a szemét, belenézve az enyémbe.
Nem tudok mit mondani, torkomra ragadtak a szavak. Szeretem őt, mindennél jobban, de nem tudok úgy élni, hogy nem voltam ott. Talán majd a következő életünkben újra együtt leszünk és máshogy csinálunk mindent. Magamhoz húzom, beletúrok a hajába és kifújom a bent tartott levegőt. Nem ölel vissza, csak támaszkodik a csempének. A fejét a nyakamba hajtja és mély levegőket vesz.
