Téged. Örökre

16. rész

Sziasztok! 

Itt is vagyok a következő résszel. Örülök, hogy ennyire tetszik nektek. Valakinek, valami kérdése van nyugodtan írjon, ne tartsa magában. Hát jó évkezdést nektek. Holnap suli meg munka, fúj.... 

Szép estét, puszi 

Idegesen hagyom ott a kórházat és a kocsiig szitkozódom. Semmi köze hozzá miért vagyok még mindig Gideonnal. Persze valami igazság is lehet a dologban. Ethan amióta ismer engem nem volt bunkó velem, nem nyomult rám és nem zaklatott. Talán bocsánatot kéne kérnem a hevességem miatt? Mégis ki akarja az életét megosztani egy vadidegen férfival, akit egy hete ismer? Nem bízom benne, hogy elmondjam neki a bátyámat, mégis mit gondolna rólam? Annyira szégyelltem bevallani Gideonnak is, hogy milyen családom van. Hogy az anyám egy irányításmániás, a bátyám meg egy erőszakos barom, egyedül a nagyi aki normális. Talán este felmegyek és elnézést kérek a viselkedésem miatt. A portás furcsán néz rám minden alkalommal amióta itt járt nálam a rendőrség. Valószínűleg utál engem vagy Gideon beszólt neki. A lakáshoz felérve, anyával találom szembe magam. Egy kék kosztüm ruha van rajta, mintha minden nap elnökasszonynak képzelné magát. Megszorítom a kezemben a kulcsot, mire az fájdalmat okoz a bőrömbe nyomódva.

- Szia anya - köszönök mögé lépve.

- Itt járt a bátyád! - jelenti ki.

- Gondolom ez a legfontosabb - morgom.

- Mivel bőszítetted fel ennyire? - mér végig.

- Komolyan ez érdekel? - lepődök meg.

- Mi történt a nyakaddal? Gideon tette? - tátja el a száját

- Max volt! A drága fiacskád! - gúnyolódom.

- Hogy? Nem lehet! Most voltam nála és azt mondta, hogy rátámadtál - mondja csodálkozva.

- Már megint neki hiszel anya? Jellemző! - nyitom ki a lakásajtót.

Leveszem a kabátom aztán becsukom anya után az ajtót. Ezt nem hiszem el, hogy mekkora egy féreg a bátyám! Engem állít be rossz embernek anya szemében, aki már így is utál amióta hozzámentem Gideonhoz.

- Kérsz valamit inni? - kérdezem meg udvariasságból.

- Hol voltál? Már fél órája rád várok! - kíváncsiskodik.

- Azt hiszem semmi közöd hozzá! - ülök le a konyhapulthoz.

- Az anyád vagyok Elena! - hápog maga elé.

- Ezt a jogod elvesztetted, amikor megmérgeztél! Inkább örülj neki, hogy nem jelentettünk fel! - mondom nyugodtan a szemébe nézve.

- Mikor látod már be, hogy nektek nincs közös jövőtök? - kezdi megint a szokásos műsort.

- Elég! - kiabálok rá- Miért gyűlölsz ennyire? Nem voltam mindig a kicsi mintalányod? Sosem mentem sehová, hogy neked jó legyen! Mindig eljártam veled a hülye társasági estedre. Kibírtam, hogy Max zaklatott és még azok után sem vagyok jó neked? Végre boldog vagyok és most ezt is el akarod nekem cseszni? Mikor látod már be, hogy nincs szükségem rád? - ordítom könnyes szemekkel.

- Én... Csak jót akartam neked - suttogja maga elé.

- Tűnj el a lakásból! Majd ha kétszer újjászületsz, akkor keress meg! - tolom az ajtó felé.

Alig akar kimenni a lakásból, de nem kell sokáig marasztalnom, végül magától is elindul. Belenézek a szemébe és semmiféle megbánást nem látok, csak dühöt. Dühös rám mert szembe mertem szállni vele. Már nem kezelhet úgy, mint egy védtelen kislányt, aki rá van szorulva és ez dühíti őt. Bezárom az ajtót és nekidőlve csúszok le a padlóra, miközben elkap a zokogás. Amikor az utolsó könnycsepp is lehullik a kézfejemre felállok és tárcsázom a nyomozó számát, aki foglalkozott az üggyel. Megvárom amíg felveszi, aztán tévest mormolok és leteszem a telefont. Megérdemli vajon, hogy rács mögé csukják? Nem, semmit sem érdemel, még engem sem! Felhívom Gideon anyját Elliet és találkozót kérek holnapra. Boldogan belemegy és már alig várja, hogy lásson engem. Késő estig fent maradok, hogy beszélhessek a dokival. Sajnos nem egyedül van, de ez engem nem érdekel. Megvárom, amíg felmennek és megyek én is utánuk. Kétszer csengetek és várok, hátha kinyílik. Semmi sem történik, mire rászakadok a csengőre.

- Mi a franc bajod van? - tépi fel az ajtót.

- Beszélhetnénk? Kettő perc - mondom halkan.

- Vendégem van - morogja.

Becsukná előttem az ajtót, de nem az fajta vagyok, aki ezt hagyja. Megfogom és belököm azzal a lendülettel. Meglepődve néz rám, aztán beáll elém, hogy ne lássak semmit. A kutyája hozzám dörzsöli magát, aztán a lábamra ül. Legalább a kutyának szimpatikus vagyok.

- Ide figyelj seggfejkém, nem illik egy nőre rávágni az ajtót, amikor az beszél hozzád! Csak azt akartam elmondani, hogy ne haragudj, amiért olyan bunkó voltam veled, de tudod mit baszd meg! - fordulok el tőle.

- Szeretném, de férjnél vagy! - kiabál utánam.

- Dugulj el bunkókám! - indulok a lépcső felé.

A lakásba érve felsóhajtok és zenét kezdek el hallgatni és engedek egy kád forró vizet. Sokáig bent áztatom magam majd fürdés után kint bámészkodom az ablakban. Nézem a sétálgató párokat és felsóhajtok. Valamikor mi is így sétálgattunk Gideonnal kézenfogva az éjszakában. Szívesen emlékszem vissza azokra az évekre. Minden éjjel kisurrantam, hogy vele lehessek és csak suli előtt jöttem haza. Persze minden reggel azt hazudtam, hogy nem aludtam túl jól, hogy anyának ne tűnjön fel. Egy darabig még bámészkodom, aztán lefekszem aludni.

Reggel kilenckor már úton vagyok abba kávézóba, ahová még egyetem alatt jártam. Ellie nagyon szereti azt a helyet és eldugott is. Fekete magassarkú, feszülős kék farmer, fehér póló és egy bőrkabát van rajtam meg egy vékony fekete sál. Amint megérkezem Ellie integet nekem aztán a kocsi mellé sétál. Magához ölel és két puszi után a kávézóba megyünk. Döbbenten néznek ránk aztán egy fiatal srác szolgál ki minket. Amíg beszélünk folyton érzem, hogy néznek minket. Ellie nagyon sajnálja, hogy így alakult a kapcsolatunk. Próbált beszélni Gideonnal a baba és a válás ügyben is, de nem igazán hallgatott rá. Mesél magáról is egy kicsit és álmodozva hallgatom a mondókáját. Az én anyám miért nem tud ilyen lenni?

- Merre jársz? - fogja meg a kezem.

- Tegnap kidobtam az anyámat a lakásból - sóhajtok fel.

- Mit csinált már megint? - sóhajt fel aggodalmasan.

- Azt hiszi, hogy én támadtam rá a bátyámra és azért fojtogatott engem - motyogom a kávémat kevergetve.

- Hogy micsoda? - döbben le.

- Te nem tudtál róla? - kérdezek rá.

- Várj, szóval nem laktok már együtt? Elena! - ejti ki a nevem kicsit mérgesen.

- Nem, elköltöztem már egy éve. Gideon megcsalt engem - mondom halkan.

- Ha legközelebb találkozom a fiammal felpofozom! - csattan fel.

- Már így is bonyolult a kapcsolatunk Ellie, ne mondj semmit! - fogom meg a kezét.

- Az bánt a legjobban Elena, hogy nem ilyen fiút neveltem! Mindig tisztességesen bánt a nőkkel és veled is - néz rám könnyes szemmel.

Rá mosolygok és elterelem a témát valami másról. Egészen zárásig beszélgetünk aztán Tom, Gideon apja integet nekem, őt várja. Beszállok én is a kocsiba és elindulok hazafelé. A lakásom előtt vár rám Ethan.

- Helló, bunkókám! - köszönök rá.

Felém fordul és megragadja a karomat majd magához húzva megcsókol. A hátamat a falhoz nyomja és mindkét kezével átkarolja a testem. Az egészben nem az a meglepő, hogy viszonzom a csókot, hanem az, hogy élveztem és ez rossz.