Sziasztok!
Úristen végre tudtam hozni nektek új részt. Végre megjött az ihlet. Sajnos nagyon sokáig küszködtem vele. Meg aztán másik 4 történetet sem egyszerű vinni. Nos hát itt is van a fejezet, szeressétek, olvassátok. Köszönöm a sok pipát, az olvasó listára helyezést és azt, hogy sokan visszajöttök megnézni, hogy van e fent fejezet. Nagyon örülök neki. Ezer puszi nektek. Jó olvasást. Hibákért bocsika.
3 évvel később
Elina épp a homokozóban játszik, a tőle egy évvel idősebb Ethannal, aki Lia kisfia. Egész jól kijönnek, remélem nagyon jó barátok lesznek, ha felnőnek. Elina mindenben az apjára ütött. A szeme ugyanolyan zöld, a haja ugyanolyan erős, mint az övé. Folyton az apjáról beszél, tudja kicsoda, sosem tagadtam előtte. Meghagytam neki a döntést, ha majd felnő, hogy akarja e tudni kicsoda vagy sem. Amióta nézi őt a tévében, egyre jobban hajtogatja, hogy apa. Eleinte nagyon nehéz volt, de Lia és a férje segítettek nekem. Sokat sírtam, aztán összeszedtem magam. Ethan is néha beugrott hozzánk, hogy megnézze a kicsit, de ennyi. Közöltem vele, hogy én mindig is szeretni fogom Gideont és ezt tartsa tiszteletben. Néha közelít felém, ami jól esik és párszor, na jó elég sokszor szeretkezünk is. Tudom nem lenne helyes, hogy hülyítsem őt, de... A szex is egy létszükséglet nem? Ethan elfogadta, hogy a szívemet nem tudja meghódítani, így gondolom beéri ennyivel is. Nem tisztességes ez a dolog részemről. Elina mellé apa kellene. Ethan jó apa lenne. Orvos, jól néz ki, szereti a lányomat, de ennyi. Nem tudja megmozgatni a szívem és ez Gideon hibája. Azt hiszem sosem fogok kiszeretni az első szerelmemből. Gideon felől nem számítottam semmi más reakcióra. Talán arra, hogy majd megoldjuk, ne hagyjuk el egymást. Hogy majd néha meglátogatja a lányát. Amikor kimondták a válást, teljesen összezuhantam. Mielőtt Gideon lelépett volna még egyszer megcsókolt és úgy szorított magához, mintha utoljára látnánk egymást. Talán igaza is volt. Emlékszem rá, hogy aprót bólintok és lassan sétálok az utca túloldalára és otthagyom őt. Egyszer sem hívott fel, ezért nagyon haragudtam rá. Elina a tévéből ismeri az apját és annyira, de annyira dühít és szégyellem magam ez miatt. Talán nem kéne, de mégis. Lia már számtalanszor elmondta, hogy nem az én hibám. A legtöbb férfi nem akar gyereket, sőt az apaság szótól is elfogja őket a pánik. Valamelyikük akkor érzi magát a csúcson, ha már minden falat megmászott maga körül. Gideon is akkor fogja majd hiányolni a gyerek és a család érzését, ha abbahagyja a versenyzést. Liának szerencséje van a férjével. A tenyerén hordozza őt és a fiúkat is imádja. Mindig is azt hittem, hogy életem szerelmével fogom leélni az életem, hát marha nagyot tévedtem. Talán nem ő az. Az anyám, azóta sem keres. Bár nem is nagyon hiányzik, persze az unokáját szívesen megnézné. Elküldtem és megmondtam neki, ha észhez tért végre és belátja, hogy már saját életem van, akkor keressen fel. Még egy fél órát ülünk kint a padon aztán hazavisszük a piciket. Elina és Ethan minden nap fél órás hisztizés után válnak el egymástól. Valami ígéretet kell kötnünk, hogy majd holnap és ekkor látjátok majd egymást. Néha úgy érzem, ők ketten összefonódtak, mintha testvérek, sőt ikrek lennének. Elina már elég álmos és nyűgös. Ethan folyton magyaráz neki a játékokról, ő meg csak bambán nézi. Innen tudom, hogy már haza kell mennünk. Amikor le tudjuk az elválási procedúrát, elindulunk haza. Amint beültetem a kocsiba, el is alszik. A feje előre dől a hordozóban, halkan elnevetem magam. Biztosan kényelmes lehet. A ház elé érve sehol sem találok parkolóhelyet. Egy hatalmas katonai Jeep foglalja el a helyemet. Most parkolhatok a ház másik végébe és cipelhetem a gyereket, aki marha nehéz a hordozóval együtt. Felsóhajtok és amikor a Jeep elé érek és a tulajdonos ott áll mellette katonai egyenruhában, úgy érzem muszáj lesz beszólni neki. Mögé lépek és végigmérem. Hatalmas vállai, kidolgozott teste és rövidre nyírt fekete haja van. A katonai nadrág és a zöld póló csak úgy feszül a vállán. Elina felébred és érdeklődve nézelődik körbe.
- Elnézést, a helyemen állsz! - szólok rá a férfira.
- Nincs ide írva a neved - mormogja hátra sem nézve.
- Legalább nézz a szemembe, ha hozzám beszélsz! - ezt a bunkót.
Felém fordul és végigmér. Elidőzik a gyereken a tekintete és amikor felvezeti a szemét az arcomra, felsóhajtok. Néha... Na jó, mindig bunkó vagyok az emberekkel. Leginkább a pasikkal.
- Nagyszerű, megnéztél rajtam mindent ugye? Ne hagyj ki semmit! Megforduljak? - forgatom a szemem.
- Megjött vagy mi? - vigyorog rám gúnyosan.
Megrázom a fejem és kikerülöm őt. Nincs értelme, sem időm leállni vitatkozni. A lányom rámutat és vigyorog. A házba érve összeszedem a postát, Elina lábához teszem, aki rágcsálni kezdi. Így aztán elveszem és a kezemben cipelem azt is. Amikor felérek a lakáshoz egy bőrkabátos alak áll nekem háttal. Megdermedek, ugye nem ő az?
- Pa! - kiált fel a lányom.
Gideon hátrafordul és teljesen letaglóz, amit látok. Még sportosabb, még izmosabb és jóképűbb, mint amikor utoljára láttam. Enyhe borosta fedi az arcát, nagyon jól áll neki. A bőrkabát csak úgy feszül a hátán és a karján. Egyszerű farmert, sportcipőt, fekete pólót visel. Én egyszerű melegítő szettben vagyok, amit Elina össze tud koszolni. Folyamatosan ficánkol a kezemben és az apját akarja. Felsétálunk hozzá és kikerülöm őt. Egyikünk sem szól semmit, csak nézzük egymást. Higgadtan kell ezt kezelnem! Elina nem érezhet meg semmit a dühömből.
- Nézd, ha nem akarsz semmit, engedj be a lakásba - keresem elő a kulcsot.
- Ő a mi lányunk? - kérdezi halkan.
- Lemondtál róla, ugye rémlik? - mordulok rá.
- Elena, beszélni szeretnék veled - sóhajt fel fáradtan.
Kérdőn pillantok rá, aztán megrázom a fejem és amint kinyílik az ajtó, belépek. Gideon bejön utánam, leveszi a kabátját majd segít lepakolni. Elina körbeugrálja az apját, aki nem igazán foglalkozik vele. Beküldöm a kicsit játszani a szobájába és jó távol állok tőle, meg az izmos testétől.
- Miért jöttél ide ennyi év után? - nézek a szemébe.
- Boldog vagy a dokival? - lépked felém lassan.
- Semmi közöd hozzá - rázom meg a fejem, nem hiszem el, hogy ez miatt jött ide.
- Szex közben is rám gondolsz? Ugye? - áll meg előttem.
- Ezért jöttél? Érdekel a szexuális életem? Hát gratulálok - nevetem el magam gúnyosan.
- Ő nem lesz a gyerekünk apja! Sosem! - mordul fel mélyről.
- Te hol is voltál az elmúlt három évben? Hol voltál a lányod szülinapján? Amikor beteg volt vagy amikor szültem! Hol voltál? - kiabálom a képébe.
- Karriert és pénzt csináltam, hogy legyen a lányunknak háza ha felnő és pénze! Mindenem ráment a bátyád és az anyád eltüntetésére, hogy végre nyugodt életed lehessen. Bébi én sosem mondtam azt, hogy nem szeretlek! - támaszkodik meg a csípőm mellett.
- Elég! Fejezd ezt be és menj oda vissza, ahol jól érezted magad! - küldöm el.
- Nem megyek sehova édes! Visszatértem és újra az enyém leszel! - hajol egyre közelebb hozzám.
- Semmit sem érzek már irántad Gideon Wayne! - tolom el magam elől.
- Lehet, hogy a szád az hazudik, de a szemed az nem és én tudok várni édes! - indul el az ajtó felé.
Amikor becsukódik mögötte az ajtó, hevesen zihálni kezdek. Pontosan úgy viselkedik, mint amikor tizenévesek voltunk. Egyszerre rémiszt, dühít és vágyat gerjeszt bennem. Lefagyva állok a konyha közepén és még mindig nem hiszem el, hogy itt volt.
