Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Hihetetlen, hogy megértük ezt is. Remélem jövőre sokkal jobb lesz a helyzet mint idén. Borzalom, hogy utolsó pár napba is miket kellett megélnie az embereknek. Néha fogalmam sincs, hogy mi a franc történik ezen a bolygón, de azt hiszem jobb, ha nem is gondolunk bele. Inkább éljünk a mának meg annak, hogy vagyunk egymásnak meg hasonló dolgok.
Másik zene amit nagyon szeretek, kedvenc listán.
Jó olvasást nektek, legyetek velem a következő évben is. Puszi
Nem igazán foglalkozom tovább a papírjaival. Ha ő úgy érzi megosztja velem, ha nem hát így jártam. Még mindig zaklatottnak érzem magam a nemrégiben történtek miatt. Csinálok egy pohár teát és véletlenül a konyhaszekrény üvegére téved a tekintetem. Hatalmas lilás, vöröses foltok vannak a nyakam körül. Ezt sehogy sem tudom kimagyarázni, ha kilépek az utcára. Még fáj és érzem az ujjai nyomát is beleivódni a bőrömbe. Gideon a nyakamat tapogatva talál rám és felsóhajtva odasétál hozzám.
- Ne nézegesd! - veszi el a kezem.
- Borzalmasan festek - nézek fel rá.
Magához ölel aztán apró csókot nyom a számra. Az ujjai a hajamba csúsznak és gyengéden tartja a fejem. Teljesen belesimulok az érintésébe és a csuklójában megkapaszkodom. Csak nézünk egymás szemébe aztán hevesen faljuk egymást. Felkap a csípőjére és a konyhapultra ültet engem. A lábam közé furakszik a csípőjével majd elhúzódik tőlem.
- Hiába vagyok úton vagy távol tőled, még mindig ugyanúgy kívánlak, mint a legelején - húzódik el.
- Én is... Azt hiszem én is ezt érzem - bólintok aprót.
- Imádlak Elena, de el kell mennem. Másik városba költözöm - néz a szemembe.
- Tudom... - mondom halkan.
- Nem miattad megyek el oké? Ne legyen ez miatt bűntudatod! - beszél az ajkam előtt.
Aprót bólintok, mintha igaza lenne és hagyom, hogy megcsókoljon. Beletúrok a selymes hajába, végig simítok a nyakán egészen a derekáig. Eszembe vésem minden domborulatát és azokat a pöttyöket a bal arcán, ami már születése óta ott van. Mondhatnánk, hogy ez a szexepile is. Mondtam már, hogy imádom az arcát nézni? Olyan hosszú szempillái vannak, hogy minden nő megirigyelné. Aztán azok a fekete szemei, amik olyan sokszor bűnre csábítottak engem. Rám vigyorog és a fenekem alá nyúlva a talpamra állít.
- Ígérd meg, hogy vigyázol magadra! - simul hozzám teljesen.
- Tudod milyen kétbalkezes vagyok - nevetem el magam.
- Ezért mondom! - nevet ő is halkan.
Ad egy puszit a homlokomra aztán egyedül hagy engem. Hallom ,ahogy összehúzza a táskáját és a fürdőbe megy. Gyorsan beteszem a papírt a cuccaihoz, mintha nem tudnék semmiről. Ahogy az oldalába teszem az ujjam beleakad egy képkeretbe. Kihúzom és a legelső közös képünket nézegetem. Ő tiszta olajfoltos kék pólóban van, még a feje is olyan. Én egy rózsaszín pántos trikóban vagyok, lófarokba fogott hajjal és egy puszit nyomok az arcára. Végig simítok a képen és majdnem elsírom magam. Visszahúzom a táskát, amikor hallom az ajtónyitást. Egy fekete farmer, piros póló, motoros cipő van rajta. Beletúr a kusza hajába és megáll előttem. Szokatlanul jól áll neki a piros, szinte a kedvenc színe. Lehajol a táskáért aztán a vállára kapja.
- Beszélünk még El! - néz a szemembe.
- Miattam nem kell azt játszanod, hogy beszélni akarsz velem - vonom meg a vállam.
- Igaz! - sóhajt fel.
- Kikísérlek - indulok az ajtó felé.
Nem merek ránézni, mert félek, hogy elsírom magam. Talán most beszélünk utoljára, de nem véglegesen. Kinyitom az ajtót és félreállok, hogy ki tudjon menni. Felveszi a bőrkabátját, aztán egy mosoly kíséretében kisétál az életemből. Megvárom, amíg lesétál a lépcsőn és várok, hátha visszajön. Kár, hogy nem egy bugyuta filmben élünk. Felsóhajtok és becsukom az ajtót. Az ablakhoz rohanok, hátha még ott találom. Éppen a bukósisakját teszi fel a fejére, amikor felpillant rám. Intek neki egyet aztán elhúzódom, mintha elmentem volna. Elteszi a cuccát és a motorjára támaszkodik majd megint felpillant az ablakom felé. Az ajtóhoz megyek aztán izgatottan várok. Gyors lépteket hallok a lépcsőház felől. Kinyitom az ajtót majd Gideon a bukójával a kezében, megragad aztán megcsókol. A falhoz nyomja a testem és erősen szorít magához. A hosszú csókunk végén, lihegve borul a nyakamba. A szívem ezerrel kalapál a mellkasomban és újból szikrát gyújt bennem. Szeretem ezt az embert az összes hibájával együtt. Elfordítom a fejem és észreveszem az ajtónál Ethant bámulni. A kutyája érdeklődve sétál be a lakásba a lábunk mögött. Amikor összeér a tekintetünk aprót biccent felém, aztán ránt a pórázon és eltűnik. Furcsán és sóvárogva néz rám folyton. Még ha el is válunk, akkor sem biztos, hogy tudnék úgy nézni rá, mint Gideonra.
- Látogass meg, csak egyszer - suttogja a fülembe.
- Oké - bólintok rá.
- Ne nézz így rám! - emeli fel a fejét.
- Hogy? - pislogok.
- Mintha kitépném a szívedet, így nem tudlak itthagyni - mormogja.
- Akkor haragudj rám, úgy könnyebb elmenned - mosolygok rá.
- Legszívesebben ájultra dugnálak az ajtódban, hogy mindenki tudjon róla kihez tartozol - mormogja.
- Féltékeny vagy? Hiszen el akarsz válni! - lepődök meg.
- Még mindig a feleségem vagy! Ezt jegyezd meg! - indul el újra.
Elnevetem magam és gondolatban köszönömöt mondok Ethannak. Még hallom, ahogy elindítja a motort és elmegy a ház előtt. Felhívom Liát aki csendben hallgatja a mondandómat.
- Nem értelek titeket! Egyik pillanatban odáig vagytok egymásért, aztán meg nem! Állj oda Gideon elé és kérdezd meg mi a szart akar tőled! - mondja mérgesen.
- Ha legközelebb látom megkérdezem! - bólintok magam elé.
- Legyen is féltékeny! Egy csodálatos nőt készül otthagyni szivi! - bátorít.
- Köszönöm - nevetem el magam.
Jól esik amikor ilyeneket mond nekem, mintha a nem létező nővérem lenne. Késő délután benézek a nagyihoz és beszélgetünk egy kicsit. Elmeséli mi volt a bátyámmal, ránézésre sokkal jobban van, de tudom, hogy belülről emészti magát. Fáj neki és nekem is még egy kicsit. Főleg, amikor a nyakamra pillant. Elmagyarázom neki, hogy Gideon mentett meg aztán amikor a harmadik nővér jön be és ferde szemmel néz rám, elindulok haza. Útközben belebotlok Ethanba is. Jól áll neki a köpeny és a fehér nadrág. Végigmér és a szeme megakad a nyakamon. Elkapja a karomat és húzni kezd az egyik üres kórterem felé.
- Mit csinálsz? Eressz el! - szólok rá.
Bevágja mögöttem az ajtót és lenyom az egyik ágyra. Más helyzetben izgató lenne ez a dolog, de most nem, rohadtul nem. Lehúzza a nyakamról a vékony sálat és felmorran.
- Ezt a pasid művelte veled? - kérdezi ingerülten.
- Nincs neked jogod így hozzám érni! - húzódok el.
- Válaszolj! -csattan fel.
- Semmire sem kell választ adnom! - rázom meg a fejem.
- Elena tele vagy fojtogatás nyomaival! Miért engeded neki, hogy megcsókoljon ezek után? -morogja.
- Kérlek, ne szólj bele a családi ügyeimbe! Ez nem tartozik rád! - öltözöm fel.
- Látott már orvos? - kérdezi elfordulva tőlem.
- Nem és most elmegyek! - indulok az ajtó felé.
- Ne haragudj rám, megláttam a nyakad és elborult az agyam - kér bocsánatot.
- Csak, hogy tisztázzuk Gideon nem a pasim, hanem a férjem - húzom ki magam.
- Hát férj létére elég szarul végzi a dolgát! - morogja az orra alatt.
- Te már csak tudod Ethan Blake! - lépek ki az ajtón.
