Egy palacsinta élete

Út a végzet felé.

Nem sokkal azután hogy a kukába kerültem megérkezett a kukás autó.

-Pista kapd fel gyorsan a szemetet és haladjunk, már így is késésben vagyunk-mondta egy furcsa, bozontos koszos alak.

-Ne szóljá be Jóska, csinálom ahogy csak tudom. Tán ha rendesen vezetnél lenne még időnk.

Pista se volt sokkal szebb teremtés, ez valami ismertető jegye lehetett a kukásoknak. Magas volt, legalábbis számomra. Barna szeme alatt lila táskák voltak, valószínüleg nagyon kifárasztja ez a munka. 

-Az istenit már, a piros lámpákon még mindig nem mehetek át miért nem fogod már fel?- Jóskának olyan vörös lett a feje mintha éppen felrobbanni készült volna. Már már látni véltem hogy gázok jönnek ki a fülén keresztül.

-Lófaszt, csak vak vagy mint hat másik. Még ha zöld is vársz vagy 10 másodpercet hogy elindujjá.-mondta Pista a tipikus bugyuta tekintetével. Nem tudtam hogy komolyan beszél e vagy direkt az idegeit húzza szegénynek. Ha komolyan gondolja nem lehet a legokosabb személy, egyáltalán bele se gondol, hogy mekkora súlyt kell megmozdítani minden egyes elindulásnál a kukásautónak.

Pista és Jóska közös erőfeszítéssel beleűrítettek a kukásautóba. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy itt sokkal nagyobb veszély leselkedik rám mint eddig a család kukájában. Ezen a sötét helyen sokkal több volt a rothadó maradvány mint náluk. Távol kellett maradnom mindentől amitől tudtam. Kettő perc múlva újra megálltunk, jött a következő adag szemét. Ekkor megvilágosodtam és rájöttem mit kell tennem. Amíg kinyitják az autó ajtaját ki kell surrannom, és valahogy feljutnom a tetejére. Szerencsére az adottságaim lehetővé tették nekem hogy gyorsan tudjak mozogni. Egy ugrás, még egy ugrás és már fennt is voltam a tetején. Onnan út közben képes voltam belátni az egész környéket, ha engem kérdeztek eléggé lepukkant volt. Sok volt a hajléktalan, és még a kukásautó is elszórta a szemetet menet közben. Tipikus XVIII.kerület feelingje volt. Az emberek anélkül mennek hogy észrevennék egymást, és csak saját magukkal foglalkoztak. Volt egy vélhetőleg gazdag férfi, akitől a hajléktalan próbált pénzt kunyerálni. Persze miért is adott volna neki, csak egy kisebb vagyont viselt a kezén, még a végén fájna neki az a pár ezer forint. Amíg én néztem a környéket, a páros idegesítő beszélgetése ütötte meg végig a fülemet.

-Pista te mit szólsz hogy mán megint emelkedtek az árak a bótban?-mondta tipikus suttyó stílusban.

-Ne mond má, még észre se vettem. Ezek a mocskos migráncsok vagy mik amikről most mindenki beszél. Tudod a twbű---Kezdte volna Pista a monológját de Jóska megszakította még mielőtt jobban belemerült volna. Hála Istennek lehet hogy ő egy kicsit értelmesebb mint a társa.

-Te tényleg még mindig elhiszed ezt a badarságot? Ezzel csak a figyelmed terelik el a fontos dolgokról-olyan szinten kioktató stílusban beszélt hogy azt még a suliban se tudnák jobban tanítani. Ezen kívül arra is rájöttem hogy tévedtem vele kapcsolatban, túl nagyok voltak az elvárásaim.

-Mire gondolsz?-olyan áhitattal a szemében amit nem mindenhol lát az ember. Ez felbátorította Jóskát így még hangosabban kezdett el beszélni.

.Há tudod van egy feltételezésem. Vömi nagyot terveznek a fejesek mindenhol, mostanában nem véletlenül látsz ennyi galambot se az utcán.

-Galambot?-Döbenettel az arcán kérdezett vissza Pista

-Bizony, tegnap is egy mocskos galamb figyelt az ablakomon keresztül. Biztos vagyok benne hogy ezzel figyelik meg az embereket- S amint befejezte a mondatot, egy nagy adag csulát köpött ki az autó ablakán, ami kifele menet a szél segítségével szemen talált egy járökelőt. Nem mondom hogy nem nevettem, mert hazugság lenne.

-Úgy érzem nem teljesen értem mire gondolsz, ez hogy függ össze azzal hogy megemelkedtek az árak?- Teljes értetlenséggel kérdezte Pista. Teljesen megtudom érteni, olyan hülyeségeket hord össze a másik is, egymást hülyítik el még jobban.

-Hogy mé kell mindent elmagyarázni neked, teljesen egyértelmű csak gondolj bele. Látták hogy még jó lét van, szóval ki tudnak belőled facsarni még több pénzt anélkül hogy lázadnál. Ha meg mégis a galambok amúgyis látják és eltesznek láb alól-Büszkén fejezte be a teoriáját Jóska és leparkolt az autóval.

-Óóó hogy te milyen okos vagy.- Ámult s bámult Pista, ezeken az értelmetlen, feltételezett logikai kapcsolatokra épült teorián.-Öhmm Jóska.

-Igen mondjad? Valamit még mindig nem értesz?- Nézett rá értetlenül Jóska. Biztos nem értette mit nem ért még mindig ezek után.

-Hogy is mondjam...

-CSAK KÖPD MÁN KI-egyre ingerültebb volt Jóska. Nagyon idegesítette hogy Pista nem mondja amit szeretne és húzza az idegeit.

-O-o OTT EGY GALAMB.-mondta kétségbe esetten. Olyan nevetségesen szürreális esemény sorozat zajlott le előttem, hogy még Isten se tudta volna jobban kitalálni. Teljesen kétségbe esett a két idióta, de úgy látom Jóskának valami eszébe jutott.

-Te tén'leg geci hülye vagy hallod-e? Egész végig csak ugrattalak ne vedd már ennyire komolyan.-Mondta nevetve, de látszott rajta hogy teljesen leizzadt és a mimikái is nagyon furcsák voltak.

-MÁn megint ezt csinálod velem nem hiszem el... Mindig ilyenekkel viccelődsz.-Pista elszégyelte magát, mintha nem az első alkalom lenne hogy ez megtörténik- Múltkor a fagyi árusokkal játszottad ezt el most meg a galambokkal...

-Há most mit mondjak jó téged ugratni- Nem tudtam már eldönteni hogy csak a galamb miatt viselkedik ilyen furán, vagy tényleg csak ugratta.-Induljunk inkább a szeméttelepre, nincs már több időnk. A szemetet amit kifelejtettünk majd holnap felszedjük, örüljenek hogy elvisszük.

-Úgy bezony báttya, ha akarják hozzák el maguk a szeméttelepre.

Bő 1 óra múlva megérkeztünk a szeméttelepre, ez volt a végső uticélom.. Ide szánt engem a sors már az elejétől kezdve. Ahogy ki űrítették az autót úgy estem le én is a mocsokba.

Ott a szemét alatt feküdve éreztem hogy a maradék erőm is elhagy, talán itt a vége. Elsötétedett minden és már nem érzékeltem semmit a külvilágból.