Egy palacsinta élete

Éjszaka

Sírás hang.. vajon ki sír és miért? Talán csak a kabócák és már meghaltam, de még érzem a testemet hogyan lehetséges ez? Úgy tűnik nem dobom fel olyan könnyen a talpamat, szépen lassan kinyitottam a szememet és megpróbáltam felkelni.

-Istenem ne mozogj te idióta!-nyomott vissza valaki a földre,szipogást hallottam. Ő sírt volna?

De teljes mértékben igaza volt, nem volt ajánlatos most felkelnem. Az egész testem sajgott, biztos a becsapódás miatt. Hiába nincs húsvér testünk, úgy tűnik mi is meg tudunk sérülni. Sötét volt nem láttam semmit, ki lehet mellettem? 

-A síró hang, ugye nem te voltál?-kérdeztem, nem tudtam felé nézni szóval inkább a plafonhoz beszéltem mint hozzá.

-Egy ilyen idiótát ki mégis ki siratna meg?-nem volt teljesen őszinte a hangja,emellé még mindig szipogott. Pont úgy mintha pár perce még a könnyeivel küszködött volna.

-Sajnálom ha túl sokat kérdezek de hol vagyunk? És ki vagy te?-tényleg nem ismertem meg, és túl sötét volt ahoz hogy lássam ki az. Viszont ha tippelnem kellett volna egy helyszínt akkor a barlangban vagyunk, máshol nem igazán lehettünk. De akkor hol van Sushi?

-Honey még mindig a barlangban vagyunk, de várjunk tényleg nem ismersz meg?-kérdezte meglepődött hangon.

-Sajnálom, megkéne hogy ismerjelek? A hallásom még mindig nem az igazi, olyan tompa minden...-nyögtem ki a szavakat, már maga a puszta levegővétel is fájdalmat okozott.

-Nem dehogy is...-hirtelen félbeszakadt amit mondani akart. Pont úgy csinált mint valaki, aki a megfelelő szavakat keresi-Hmm feltehetnék pár kérdést?

-Persze nyugodtan, ennyivel tartozok neked.-eldöntöttem hogy minden kérdésére őszíntén fogok válaszolni. Ennyit igazán megérdemel ha már itt ápol.

-Ismerted az odakint lévő embert? Mert egy picit úgy tűnt...-kicsit tétovázva tette fel ezt a kérdést, mintha attól félne hogy nem fogok válaszolni.

-Igen ismertem... Annak a családnak volt a fiú gyermeke ami kihajított a szemetesbe mintha... mintha semmi lennék. Egy értéktelen szenny, ami senkinek se jó-miközben ezt mondtam mintha könnyek kezdtek volna el eredni a szememből. Ez az első alkalom hogy sírok, olyan furcsa érzés... Nem tudtam hogy az ételek is képesek érzelmek kimutatására.

-Istenem egy ilyen hülyeség miatt nem kéne sírnod, emiatt lehetsz itt velünk-mondta, a neszekből itélve közelebb húzódott hozzám. És átölelt, melegség töltötte el az egész testemet ilyet még soha se éreztem. Egyszerre adott megnyugvást és mérhetetlen boldogságot, pedig nem is ismertem.-Kérlek többet ne beszélj olyanokat hogy meg akarsz halni...

-Istenem-egyre hevesebben potyogtak a könnyeim- de olyan rossz érzés. A cél amiért a világon vagyok már jelentéktelenné vált... Az egyetlen dolgot amiért születtem nem tudtam beteljesíteni, tudod milyen rossz ez?-fakadtam ki, hiába nem rá voltam ideges hanem csak saját magamra. Szegényen csattant az ostor.

-Nyugalom folytasd csak, addj ki magadból mindent és hidd el hogy sokkal jobb lesz-teljesen nyugodt volt a hangja, megértő ami arra bíztatott hogy tényleg minden gondolatomat megosszam vele.

-Úgy érzem éppen emiatt hogy senki számára nem vagyok fontos, miért is lennék csak egy szimpla unalmas kókuszos palacsinta vagyok, ami még a gazdájának se kellett. Ezek után hogy hiddjem el hogy más életében fontos lehetek? Soha nem is voltam, és soha nem is leszek csak egy pótolható tömeggyártmány vagyok... Arról nem is beszélve hogy, hogy csak mások terhére vagyok, egy semmire se jó léhűtő. Még azokat a rohadt ládákat se tudtam rendbetenni, de a legrosszabb hogy Kitty tanácsait se fogadtam meg....-eddig bírtam a testem már annyira fájt hogy alig bírtam lélegezni.

-Ez teljesen rendben van.Azt hogy hülye vagy már megszoktuk rőled, reméljük majd kinövöd. Majd szólunk ha teher vagy számunkra, vagy problémát okozol de nem emlékszek hogy említettünk volna ilyet. Nyugodj meg, nálunk biztonságban vagy megint csak túlgondolod a dolgokat. Kápise? Remélem felfogtad, de még valami. Szeretném ha tudnád hogy én.....

A többi részét már nem hallottam annak amit mondott, mert elnyomott az álom. Egy nagyon mély álom, már nem éreztem fájdalmat csak megnyugvást hogy valaki van mellettem aki vigyáz rám. Viszont így belegondolva a bársonyos hangja nagyon ismerős valahonnan, olyan kellemesen nyugtató és meleg. Jó érzés rá elaludni....