Hazatérés

12 4 5
                                    

Egész úton a bolond öregasszony jóslata járt a fejemben, hiába nem hittem el egyetlen szavát sem elgondolkodtatott. Vajon tényleg van bármiféle alapja annak amit jósolt? És a végén a transzállapot amibe került, eléggé meggyőző volt mit ne mondjak. Talán az tényleg valóságos volt, ilyen szintű szemfényvesztésre senki sem lehet képes. Jobb lesz ha mostantól jobban odafigyelek minden apró jelre, ami igazolhatja azokat amiket mondott. Amíg ezen elmélkedtem sikeresen hazaértem még sötétedés előtt. Direkt a pince felöli irányból közelítettem meg a házat hátha összefutok Sushival is, de nem így lett. Teljes csönd honolt a pincében is, viszont ettől független még lehetett odalent. Megközelítettem a csapóajtót, bekopogtam rajta de semmi válasz nem érkezett. Még a BTS tagok se válaszoltak, mintha nem lenne lent senki. Nem tudok mit tenni most ennyiben hagyom a dolgot, nem akarom ugyanazt a hibát elkövetni amit a múltkor. El is indultam a ház eleje felé, most az egyszer magamtól a hosszabbik utat választottam. Nehéz lett volna begyömöszölni minden növényt azok a deszkányi résen, praktikusabb elől menni. Ugyanazokat a tárgyakat hagytam el mint mindig, de most olyan kihalt volt minden. Eddig legalább a BTS-t hallhattam út közben, néha egy egy madár is megjelent de most még az se. Szépen lassan közeledtem a bejárati ajtó felé, bentről harsány zaj szűrődött ki.

-Ugye megmondtam hogy ne engedjük el egyedül te idióta?-Sushi volt az első akinek ki tudtam venni a hangját, furcsán ingerült volt- Mi lesz ha bármi baja esett?

-Nyugodj meg nincs akkora szerencsénk, látod hogy annak a gyökérnek kivételes a szerencséje. Meg az se utolsó hogy a Kittyverzum mellette van UwU-próbálta nyugtatni Kitty, úgy tűnt tényleg bízik abban hogy tudom teljesíteni azt a feladatot amit nekem adtak. Ennek ellenére rajta is éreztem hogy aggódik.-Meg hát tudod.... te is megvéded mint mindig

-Te tényleg hülye vagy...-mondta de mintha kicsit lenyugodott volna- Aggódok azért az idiótáért ennyi, még meg se szokta a helyet de már ilyen feladatot adtunk neki.

-Mint mondtam nem lesz semmi baja, amilyen szerencsétlen visszajön hogy tudjuk tovább piszkálni UwU

Úgy érzem eleget hallottam, ideje lenne bemennem és megnyugtatnom őket. De jól esett fültanúja lenni ennek a beszélgetésnek... Lehet hogy tényleg aggódnak értem? Szépen lassan benyitottam, elindultam de még mielőtt bármit is mondhattam volna odasiettek hozzám és megöleltek. Meglepő volt... Sushiból még csak csak kinézem de Kitty is?

-Ne gondolj magadról sokat te gyökhér. Ez után minimum háromszor le kell hogy fürödjek, ez most kivételes alkalom. Amielőtt megszúrkállak egy ölelés belefér...-mondta és már el is húzódott undort imitálva, de gondolom talán ő is megkedvelt egy picit.

Sushi még mindig nem hagyta abba, biztos nagyon aggódott.

-Nyugalom nincsen semmi bajom, mostmár elengedhetsz-próbáltam megnyugtatni, bűntudatom volt amiatt hogy ennyire megijesztettem őket.

Nem is kellett neki több, elengedett és odahúzódott Kitty mellé. Mintha most is vörös lett volna az arca, de neki mindig szóval nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget.

-Teljesen idióta vagy... Mi tartott eddig?-kérdezte kicsit úgy mintha egyáltalán nem is érdekelné, de látszott rajta hogy épp az ellenkezője igaz.

-Nagyon nehezen találtam mentát, azon az ösvényen indultam el mint amin a múltkor együtt mentünk. A másik két növényt egyszerű volt megtalálni szóval azzal nem volt probléma, csak útközben valami közelített. Eléggé veszélyesnek hangzott szóval elbújtam addig amíg el nem ment-arról már jobb ha nem tudnak, mi történt a barlangban. Csak feleslegesen aggódnának miatta.

-Na látod Sushi én megmondtam, annyira nem életképtelen ez a gyökér mint gondoltuk. Habár megnéztem volna ahogy megeszi az a valami UwU-máris viccet csinált mindenből amiből tudott. De engem nem zavart, talán ez a szeretetének a jele, minél jobban bánt annál jobban bír vagy valami ilyesmi.

-Igen Katty te megmondtad... De ettől független korai volt- tisztázta Sushi és ebben talán igaza volt. De a lényeg az hogy sikerült.

-Ny mutasd miket hoztál te szar- már át is vette tőlem a gyógynövényeket, elégedettnek tűnt az eredménnyel- Szebbek nem voltak UwU?

Ennek ellenére bele kell hogy kössön... Nem hogy örülne annak hogy ennyit gyűjtöttem.

-Nem mindegy hogyan néznek ki? Egyszer megdícsérhetnél végre ha ilyen jó munkát végeztem.

-Látszik hogy van még mit tanulnod... A kinézet nagyon is fontos a győgynövényeknél, meghatározza a hatóanyag minőségét amit ki lehet belőle nyerni. Mint láthatod ennek a hibiszkusznak sokkal erőteljesebb a színe mint például annak ott, ebből állapítható meg hogy sokkal inkább a virágzási ciklusa tetején van és még nem mentek végre benne fonnyadást elősegítő folyamatok.

Nem volt egyáltalán világos hogy miről beszélt, nem vagyok jó növényekből se semmi másból ami a környezetet érinti. A lényeg viszont átjött, a világosabb jó ezt még az én egyszerű agyam is képes felfogni. 

-Hát nem mondom azt hogy minden szavadat értettem de a lényeg átjött. Köszönöm a felvilágosítást, örülnék ha tudnál még mondani pár tippet hogyan tudnám jobban csinálni ezt a feladatot-talán ez egy jó alkalom lenne hogy kicsit közelebb kerüljünk egymáshoz, habár mintha kicsit nyitottabb lenne mint eddig.

-Hát ha szeretnéd, gyere velem legalább a pincét is megnézed. A BTS től nem kell félned nem bántanak, annyira- mondta és el is indult kifelé. Habozva de követtem, nem akartam máris távozni de nem volt más választásom. Kittyvel is váltottam volna pár szót viszont az később is ráér, biztos megfogja érteni.

-Hát Kitty úgy érzem mi akkor megyünk, később még szeretnék veled pár szót váltani ha nem zavarok-illedelmes akartam lenni, még a végén azt érezné hogy ő nem számít ha csak úgy faképnél hagyjuk.

-Chh te mindig zavarsz gyökér, vissza se gyere. Amúgyis már ideje nekiállnom a főzetek elkészítésének-már el is indult sietve hátra hogy nekiálljon, de kicsit kifogás szaga volt az egésznek hiszen még csomó főzetünk volt.

-Hát jó akkor sok sikert, aztán majd jövök hogy megbeszéljünk pár dolgot-mondtam miközben már megint átbujtunk a deszkák között, magunk mögött hagyva Kittyt.

Egy palacsinta életeWhere stories live. Discover now