Egy palacsinta élete

Emberek

Úgy tűnt egy ideig hogy nem kapok választ az előbb feltett kérdésemre. Kitty furcsán feszült volt, biztos komoly dolog lehet ha nem akar róla beszélni. Habár felettébb furcsa volt, ilyen nem fordult még elő. Sushi váróan nézett Kittyre, biztos remélte hogy nem rá hárul a feladat hogy elmondja nekem mitől is kell félnem.

-Idióta mit vársz, mintha nem lenne egyértelmű UvU-vetette hátra a szavakat Kitty. Mintha megérezte volna hogy Sushi a kezdeményezését várja. Lehet már történt ezelőtt ilyen?

-Igen teljesen egyértelmű, de nem várhatjuk el hogy fél szavakból tudja- már már beletörődően konstatálta Sushi.

Agyam fogaskerekei bőszen kezdtek pörögni, teljesen egyértelmű, mi lehet ilyen nyilvánvaló, számomra mégis láthatatlan? Nem ismerem még a környezetet, lehet van valami mérgező itt amibe belehalhatok a célom előtt? Talán több lyuk amibe beleeshetek? Esetleg ellenséges táborok, amiket jobb messziről elkerülni?

-Neked kókuszlé van az agyad helyén vagy mi, csokis palacsinta. Ez is milyen cink, csokis mégis kókuszos *-*- nézett fel a képekről Kitty. Úgy tűnik sikerült mindezt hangosan is kimondanom, és a lenéző pillantásokból amiket kaptam arra mertem következtetni hogy nem helytállóak.

-Semelyikse talált ugye? De másra nem tudok gondolni, nézzétek el új nekem ez az elő palacsinta szerep- próbáltam minél esetlenebbnek tűnni ahogy ezt kimondtam. Hátha segít azon hogy elnézőek legyenek velem szemben, de nem sikerült.

-Hát de még úgy is magától értetődőnek kéne lennie, maguk az emberek a minket fenyegető veszély. Idióta - Sushi már nem bírta tovább, szóval gyorsan egyértelművé is tette számomra. Ő nem lesz olyan elnéző velem mint Kitty ezt biztosra veszem.

Mindezektől független nem értettem, hogy az emberek legyenek a minket fenyegető legnagyobb probléma? Hát pont ezaz hogy arra van szükségem hogy megegyenek, jobb dolgot nem is kívánhatnék a félelmem céltáblájának. Viszont óvatosan kell ezt felvezetnem, mert komolyan félnek az emberektől. Csak én vagyok olyan elcseszett hogy ez a célom?

-De ez nekünk nem előnyös? Mármint azért vagyunk hogy megegyenek, örülni kéne neki nem?- kezdtem bele mondandómba kissé bátortalanul- Nem vágytok rá hogy valaki azt mondja finomak vagytok? Vagy egyszerűen jól lakjon amiután végzett veletek?

Mondandómat megint Sushi szakította félbe, úgy tűnik ebben a témában elég erős véleménye van és nem fél hangoztatni. Ennek egy kicsit örültem, talán ez egy jó alkalom arra hogy többet megtudjak a személyiségéről.

-Figyelj, mi öntüdatot kaptunk ez nem mindenkinek adatik meg. Akkor mégis miért viselkedsz úgy mint egy tárgy? Mi személyek vagyunk, akik nem azért születtek a világra hogy más gyomrában végezzék. Képesek vagyunk önálló gondolkodásra, és arra hogy éljük az életünket. Nincs szükségünk arra a sok idiótára. Jó lenne ha találnál magadnak valami más célt ehelyett a baromság helyett- mondta dühösen és el is indult a hátsó titkos kijárat irányába. 

Francba, megint meggodnolatlanul beszéltem. Annyi kérdésem lett volna még hozzá, de mit veszíthetek ha most megpróbálom.

-Hallottam egy gyönyörű hangot amíg a BTS próbált, te voltál az? Mármint a pincéből jött, és csakis amiatt mentem le hogy lássam ki énekel. Mivel csak te és a BTS szoktatok próbálni ha jól tudom.- órdítottam utána hátha meghallja. Hátra fordult még, miközben a deszkák között bújt át. Kicsit piros volt az arca, remélem nem fázott meg attól hogy a pincében aludt. Láttam rajta hogy nem teljesen sikerült kipihennie magát. Ezt annak tudtam be hogy nem lehet valami kényelmes a pincében aludni, így egy kevés bűntudatot éreztem. De erről biztos hogy nem vele fogok beszélni.

-Ha tudnád túl okos lennél.- mondta és már át is csúszott a lyukon, visszahelyezve a helyére a deszkát.

Úgy tűnik nem fogok ma se megtudni róla többet. Mondjuk ez még nem annyira biztos, talán ha sikerül alkalmat találnom rá hogy meglátogassam. Igen ez jól hangzik, mindenképpen megfogom próbálni.Mint mondtam veszíteni valóm nincs sok. Viszont Kitty mintha látta volna a gondolataimat, heves fejcsóválásba kezdett.

-Te Pa-kó, remélem nem arra gondolsz hogy ma meglátogatod. Szerintem még túl korai lenne, tudod *levegő*. Nem jó ha elsieted a dolgokat, majd kicsit feloldódik és beszél veled. - őszinte mosollyal nézett rám, olyannal mintha teljes mértékben megértené miért akarom megismerni minél előbb.- Addig is tőlem nyugodtan kérdezhetsz párat de ne vidd túlzásba. Kezdem is, előző kérdésedre inkább visszakérdezek. Szerinted?

Talán kaphatok válaszokat, igaz Kittytől de kezdetben ez is megteszi. Abból kiindulva hogy így válaszol biztos igen a válasz. Persze megnyugtatna ha kimondaná kerek perec és nem csak utalgatna, de nem élhetek vissza a türelmével.

-Hálás vagyok, próbálok nem nagyon személyeset kérdezni. Mióta ismeritek egymást, mármint már együtt kerültetek ide?- fúrta a kíváncsiság az oldalamat. Együtt építették fel az alapjait az itteni életnek, vagy esetleg volt valaki más is.

-Igen, már a kezdetektől együtt vagyunk. Sőt még egy serpenyőben is készültünk UwU. Habár úgy érzem nem ezt a választ vártad a kérdésemre.- mindeközben olyan grimaszokat vágott, alig bírtam ki hogy ne nevessem el magam- Mit nevetel teee.

-Semmi, semmi-mondtam miközben próbáltam visszatartani a nevetést. Habár inkább cuki volt mint vicces.- Honnan tudtad hogy nem ezt a választ vártam.

-Minden az arcodra van írva gyökér-eközben a saját arcára mutatott és imitálva az arc kifejezésemet gúnyolódott rajtam.- Mint egy nyitott könyv, nem kell egy Itachinak lenni ahoz hogy olvassak róla.

-Szóval ennyire feltűnő volt, sajnálom. Igazából az érdekel leginkább hogy voltak rajtatok kívül mások is? Vagy már a kezdetektől egyedül vagytok.- rájöttem jobb ha őszíntén beszélek, ha nem akar amúgyse válaszol.

-Háát igazából volt még egy pár agyhalott de gyorsan egy fán lógva találták magukat QWQ. De jobb ha Juli előtt ezt nem hozod szóba, érzékeny téma.

Eközben folytatta az arckifejezések imitálását, talán most egy gyilkos ábrázatát próbálta felvenni. Csodálatos, ha ennyire komolyan fogja venni a beszélgetést én is így fogok hozzáállni. Mondjuk nem nézném ki belőle, pont az hogy nagyon komolyan veszi? És reménykedik ha hülyéskedik nem tapintok rá a lényegre. Miről próbálhatja elvonni a figyelmemet? Talán...

-Sushi mondott neked esetleg valamit rólam? Biztosan nagyon rossz első benyomást tettem- kicsit előrébb hajoltam hogy minden egyes arcrendülését megtudjam figyelni.

És BINGÓ, hirtelen teljesen abbahagyta a bugyuta arckifejezések imitálását. Arckifejezése mostmár egy sokkal komolyabb árnyalatot vett fel, olyat amit még akkor se láttam nála amikor ideges volt.

-Nem úgy volt hogy nem fogsz túl személyes kérdéseket feltenni? Nehogy félreértsd a kedvességemet, az egészen addig terjed amíg nem befolyásolja a körülöttem lévőket. Majd ő beszél arról hogy mit gondol rólad ha akar, ez nem az én hatásköröm.- teljes komolysággal mondta ki ezeket a szavakat, már már féltem hogy megbántottam.

-Sajnálom, csak úgy éreztem valamire nem akarod hogy rákérdezzek. És úgy tűnik el is találtam hogy mi az.- már megbántam, hagynom kellett volna hogy terelje a témát.

- Nembaj már megszoktam hogy gyökér vagy UwU. Esetleg valami más kérdés?-mondta de a nézése teljesen mást mondott. Valami könyedebb kérdést kéne feltennem neki, ami biztos nem érzékeny számára.

-Esetleg ismersz bárki mást a környéken, úgy értem olyat mint mi. Vagy előttünk lévők hátrahagyott helyeit?. ez tényleg érdekelt. Lehetetlen volt elhinni hogy csak mi vagyunk a környéken.

Kitty habozni látszott, mintha valami bonyolult dolgot kérdeztem volna. Mély levegőt vett, elhatározta magát hogy beszámol valamiről. Megoszt velem egy történetet, ami meredekebb mint remélni mertem.