Egy palacsinta élete

Egy társ

Szépen lassan elkezdtem visszanyerni az eszméletemet, kinyítottam a szemeimet és egy teljesen új látvány tárult elém. Egy eléggé abszurd módon felépített házban voltam, már ha annak lehetett nevezni. Tartó pillárjai keményebb kiflik voltak mint egy jó kettő napos Tescos kifli, a plafon ami védte a benne lakókat pedig egy pizzás doboznak tűnt innen lentről. Belülről is elég ötletesen volt berendezve, voltak kanapék yoghurtos dobozokból, sőt még egy működő rádiót is véltem felfedezni a szoba közepén. A falat nem tudtam kitalálni hogy miből lehetett, az se nekem kedvezett hogy még mindig szédültem, és nem láttam rendesen se. Ki kell jutnom innen amilyen gyorsan csak lehet. De késő volt nyílt az ajtó.

-Na a vendégünk úgy tűnik végre felébredt uwu- Mondta egy érdekesen festő csillámporos, RÓZSASZÍN palacsinta. Mi a fasz... lehet már meghaltam és képzelődök. Nem össze kell hogy szedjem magamat, mégiscsak megmentette az életemet.

-Mi az hogy vendégünk? Én csak téged látlak- Mondtam kicsit összezavarodva, talán ezt megérezte a hangomban és ehhez illően válaszolt.

- Jahh csak én vagyok, tudod királyi többes QWQ- mondta a vékony hangján, és azzal együtt elkezdte forgatni a szemeit, látva hogy nem teljesen értem- Szerinted annyi étel túléli az utat amíg idekerül? Ne legyél már naív *-*

Ott feküdtem teljesen földbe tiporva a stílusától. Ki lehet ez a fura chicken nugget...

-Nem az hogy naív lennék de gondoltam azért nem olyan nagy teljesítmény túlélni az idejutást.- próbáltam megmagyarázni a saját tudatlanságomat ezt a helyet illetően. De úgy tűnik neki ez nem tetszik és stílust váltott. Mostmár kioktatóan beszélt, mint egy angol tanár amikor a diák nem ért valami egyértelmű dolgot.

-Betűzzem vagy felfogod ha egyszer elmondom? Elősször is mennyi beszélő étellel találkoztál a szemétben? Eggyel se igaz?

-Nem...- egyre jobban leamortizálva éreztem magamat, és lesütöttem a szemeimet.

-Na látod, mi különlegesek vagyunk, nem mindenkinek adatik meg szóval becsüld meg. Az ételek majdhogynem csak 3%-a nyeri el az öntudatát. Egyébként a nevem Kitty, te bunkó...- mondta játszva a sértődöttet, de egyértelmű volt hogy csak húzni akar engem.

-Neked van neved?- egyre kevesebb mindent értettem...- Úgy érzem ez túl sok információ nekem egyszerre, nem tudnál egy kicsit lassítani?

-Neked nincs neved? Jajj de ciki vagy, de mit vártam egy palacsintától aki még kókuszos is pfff- mondta nevetve, egyre egyértelműbbé vált hogy csak szekál. De ne higyje azt hogy csak úgy hagyom magamat.

-Mondja ezt egy chicken nugget aki olyan gyorsan fut mint egy csiga pff- úgy tűnik ez rosszul esett neki, lehet nem kellett volna belemennem a piszkálódásba.

-Köcsögh chh-ezzel együtt ki is sétált az ajtón sértődötten. 

Istenem.... ő kezdte az egészet akkor most mégis miért sértődik meg. Lehet követnem kéne és bocsánatot kérnem.Kiléptem én is az ajtón, de az nem oda vezetett ahova gondoltam. Azt vártam hogy egy másik szóbába fog nyílni de ehelyett magára a szeméttelepre nyílt. Ott ült kinnt egyedül, magányosan.

-Sajnálom ha megbántottalak- lehuppantam mellé, egy kevésbé mocskos helyre próbáltam meg leülni de amikor éppen leültem volna meglökött és beleestem a mocsokba.- HÉ ezt most miért csináltad.

Ott állt felettem nevetve, madj kicsordultak a könnyei a nevetéstől.

-Idióta csak szopatlak, de nagyon vicces nézni ahogy szenvedsz uwu.- nagynehezen sikerült befejeznie a mondatot a nevetéstől.

-Úhh hogy áldjalak meg... Szóval nem azért löktél bele a mocsokba mert megbántottalak?- kérdeztem miközben próbáltam kikászálódni a mocsokból.

-Nyem csak tsunere vagyok *-*. Nem kell komolyan venni, vagy ki tudja uwu.- megint forgatta a szemeit, szerintem ezzel próbálta meg kihangsúlyozni hogy nem gondolja komolyan. Úgy érzem nem fogok rajta tudni kiigazodni.

-Tényleg teljesen egyedül vagy itt?- kérdeztem kíváncsian. Tényleg érdekelt, nem tudtam elképzelni hogy egy ilyen lány túl tudta élni egyedül egészen eddig. És még egy házat is felépített saját erejéből. Nem tűnt annak a típusnak aki jól bírja a magányt.

-Sajnálom most nem megfelelő az időpont... Én Itachit szeretem- mondta kicsit idegesen, nem értettem a válaszát ennek jegyében válaszoltam neki.

-TE IDIÓTA, honnan jött neked most ez?

-Itachi csak egy van sajnálom...-egyre vörösebb lett az arca ahogy ezt mondta, és a két fülét befogta a kezeivel.

-Figyelsz te rám egyáltalán? Na de mindegy akkor hagyjuk ezt a témát- úgy érzem csak amiatt mondta hogy elterelje a figyelmemet erről a témáról. Igaza van még túl korai lenne erről beszélni, majd bemutatja őket ha akarja.

-Nya gyere akkor és egyél valamit biztos éhes vagy.

Igaza volt, eddig észre se vettem mennyire legyengültem. Csak annak tudtam be hogy elkezdtem megromlani. 

-Rendben köszönöm szépen, akkor elfogadnám a vendéglátást.- hálás voltam, ennyit segít pedig nem is ismert. Most jutott el az agyamig hogy a saját szobájába fektetett le és kint várt egészen addig amíg fel nem keltem. Biztos nem akart zavarni ez az idióta...

-Habár evésnek hívom, de inkább kondiccionálásnak kéne hívnom. Röviden bekenjük magunkat romlást gátló löttyel, saját fejlesztés UWU- a büszkeség érződött a hangján, és azon is ahogy a melkasára tette a kezét és emelt állal nézett előre. Mint egy hős aki most ért haza a háborúból, habár tényleg nagy teljesítmény volt ha sikerült neki egyedül kitalálnia egy receptet ami megmenthet. De mindezek ellenére nagyon nevetséges látványt nyújtott innen nézve.

-Én bevállalom ha ez megmenti az életemet- vágtam rá rögtön hogy érezze, megbízok benne.

Bementünk és elkezdtük a kondiccionálást, nagyon furcsa érzés volt. Kicsit arra hasonlít amikor az ember teljesen felfrissül, és kitágul a bőre. Teljesen hűsítő érzés volt.

- Na de most takarodjá QWQ- mondta az ajtó felé mutatva.

- Hogy tessék?- szótlan voltam... lehet hogy csak sajnált és amiatt segített. És rögtön amiután jobban lettem el is küld?

-Azt hiszed hagyni fogom hogy velem aludj egy szóbába, ahhoz csak Itachinak van joga pff- mondta teljesen komoly tekintettel.

-Hát akkor azthiszem én indulok i....- de máris félbe szakított.

- A ház hátuljánál van egy ól, az pont az olyan palacsintáknak valók mint te uwu-magyarázta, közben pedig mutogatott hogy hogyan kerüljem meg a házat.- fontos hogy jobbról menj és ne balról.

-Ez most miért fon...

-Azért mert azt mondtam QWQ- kezdte elveszteni a türelmét úgyhogy siettem ki az ajtón.

-Mit is mondott jobbról? Biztos megint csak szívat, innen balról látom is az ólat amiről beszél.

Elindultam de abban a pillanatban hogy léptem egyet beleestem egy lyukba. Úgy érzem itt töltöm az estét... Miért nem hallgattam rá, akkor ezért mondta.

-Nem megmondtam hogy jobbról menj? Hátha megtanulod a leckét ha ott töltöd az éjszakát uwu- láttam rajta hogy kicsit csalódott volt, nem gondolta hogy ilyen hülye vagyok. Máris elbasztam és nem fogadtam meg a tanácsát.-Nya jóéjt uwu.

-Jó éjt...-na de mindegy tényleg igaza van, megérdemlem. Talán ilyen amikor az embernek van egy társa aki segít neki. Jobb lesz ha megfogadom a tanácsait mostantól, mélyebbre biztos nem fogok süllyedni mint ahol most vagyok.