Egy palacsinta élete

A jóslat

Úgy ahogy emlékeztem az ösvényre amin áthaladtunk, tudtam hogyha szeretnék útközben benézhetnék Sushihoz is de nem akartam zavarni. Majd akkor beszélek vele ha már nálam lesznek az alapanyagok,most a feladat prioritást élvez. Aránylag gyors tempóban haladtam, úgy számoltam hogyha minden jól megy vissza is érek sötétedésig. Viszont amikor már a tisztáson voltam kezdtem csak felfogni azt hogy mennyire is nehéz ez a feladat. Hiába ismertette Kitty a növények kinézetét, attól független nem tudtam hol is találom őket pontosan. Kicsiny vígaszt nyújtott az hogy pitypangból nagyon sokat találtam, úgy tűnt az a legkönyebben beszerezhető. Ha mást nem is pitypangot sokat fogok hazavinni, de nem ér semmit ha csak azt találok. Olyan tízperc céltalan keresgélés után belegondoltam,  lehet az az irány amerre múltkor mentünk praktikusabb. Nem hiába indult el arra Sushi, csak azt nem értem hogy menetközben miért nem kezdte el már gyűjteni a pitypangokat. Viszont ez most egyáltalán nem számít, elindultam a barlang felé ahol múltkor eltöltöttük az éjszakát és szépen lassan sétáltam fel a domboldalon. Ezúttal teljesen egyedül. Ahogy felértem rögtön megértettem az okát hogy miért is erre indultunk el, a tetején található mező tele volt hibiszkusszal. Gyönyörű látványt nyújtott, mindenféle színben pompáztak akár egy szivárvány, ha valami miatt sajnálom hogy nem értünk fel együtt akkor ez lenne az. Rögtön gyűjtésbe is kezdtem, minél hamarabb be akartam fejezni és visszatérni a többiekhez. Egyedüli szépséghibája az volt az egésznek, hogy mentát még mindig nem találtam, most tényleg az egész környéket végig kéne szaglásznom ahhoz hogy találjak? Már kezdett nehezedni az egész testem a súlytól amit cipeltem, lehet ezért nem szedte fel Sushi a pitypangokat egyből? Teljesen logikusnak tűnt, következő alkalommal én is így fogok cselekedni csak ki kell még tapasztalnom a feladatomat. Ahogy egyre mélyebbre hatoltam az erdőben úgy lettem figyelmes az egyre növekvő, és gyakoribb zajokra. Eleinte nem szenteltem rájuk különösebb figyelmet de kissé aggasztott amikor már közelebről hallottam őket. Talán emiatt lehet az hogy egyre jobban kezdtem figyelni a környezetemet. Keresve a kiutat az esetleges krízishelyzet esetére, talán ez mentett meg a nem várt találkozástól. Mormogást hallottam, vajon milyen állat hangja lehet ez? Az biztos hogy nehéz és vaskos termete van és már nagyon közel volt, szerencsémre tudtam hogy van még egy barlang a közelemben, valahogy tele volt a környék velük. Fokozott léptekkel indultam el, tudtam ha utolér az a teremtmény végem, szívem a mellkasomban dobogott. Nagyon féltem a haláltól most elsőre, akkor nem éreztem ezt amikor Dávidkával szálltam szembe. Lehet hogy fontos lett számomra az élet? Badarság, nem szabad elfelejtenem hogy még mindig csak egy palacsinta vagyok akinek a célja az hogy megegyék. Szépen lassan beértem a barlangba, ez azért tágasabb volt mint a múltkori szóval könnyű szerrel befértem a résen át. Nyöszörgést hallottam, bárki is volt bent szenvedett.

-Ki van ott?-órdított az irányomban- Tudd hogy nem állok jót magamért, ha a közelembe jössz te patkány.

A beszéd stílusa furcsa volt számomra, sokkal alpáribb mint amihez szokva voltam. Kicsit aranyásós hatása volt, de bajban volt szóval segítenem kell rajta.Az első lépés hogy tisztázom vele nem ellenséges szándékkal jöttem el hozzá.

-Nyugodj meg úgy érzem nem az a patkány vagyok akit szólongatsz, nem rossz szándékkal vagyok itt- viccel kezdeni egy beszélgetést sose rossz választás ugye?

-Istenem még egy balfasz aki azt hiszi magáról hogy vicces pedig nem. Mit keresel itt ha nem bántani jöttél? Elősször is ki a franc vagy?-mondta talán már nyugodtabb hangal.

-Ahjusshi vagyok-elkezdtem közeledni hozzá, már elkezdett kirajzolódni az alakja is-és téged hogy hívnak?

Ott ült a sötétben körülötte kártyák voltak kiterítve a földön, kinézetre én egy... Fánk? Ki a franc dob ki egy fánkot a kukába? Látszott rajta hogy hajszálpontos precizitással és odafigyeléssel volt elkészítve. Olyan cukros volt ránézésre hogy még nekem is összefutott a nyál a számban csak attól hogy ránéztem.