Egy palacsinta élete

2 évvel ezelőtt

Egy ágyban feküdve tértem magamhoz, és egy nagyon erőteljes fehércsokoládé illat járta át a szobát. Nem tudtam hogy hol lehetek, de az biztos volt hogy kiszabadítottak a hulladék alól. Szépen lassan kikeltem az ágyból és körbenéztem, furcsa mód üres volt a szoba mintha eddig egészen mással lett volna kitöltve. El is indultam sietve az ajtó felé, gondoltam az aki idehozott valahol a közelben lehet. Kinyitottam az ajtót, arra számítottam hogy rögtön szembetalálom magam a megmentőmmel és így is lett. Habár ketten voltak, de akin megragadt a tekintetem az a rózsaszín palacsinta volt. Szépen készítették el az biztos, mintha csak egy cukrász csinálta volna első pillantásra felkeltette az érdeklődésemet. Másikuk pedig valami féle gyorskajáldából jött chicken nugget lehetett. Mindketten rámnéztek egyből ahogy kiléptem az ajtón, pillantásukból melegség áradt.

-Látjuk felkeltél, hogy érzed magad UwU- kezdte a kezdeményezést a palacsinta.

-Hát igazából úgy érzem hogy semmi bajom, ti hoztatok engem ide?-érdeklődtem, nagyon kíváncsi voltam melyikük talált rám. Habár nem számított csak az hogy megmentettek.

-Katty volt, általában ő hoz haza minden szemetet-na megszólalt a chicken nuggets is, valamiért már most nem bírtam ahogyan viselkedett. De legalább annyit megtudtam tőle hogy Katty volt a palacsintának a neve.

- Szóval Katty a neved?-kérdőn néztem rá várva a válaszát.

Erre a másik mintha őt kérdeztem volna ordította le a fejemet. Nem tudom mi szúrta ennyire a csőrét de nagyon idegesített.

-Neked maximum Kitty felfogtad?

-Nem tőled kérdeztem... De jó Kitty, neked mi a neved? Nem mintha különösebben érdekelne-próbáltam mutatni hogy az érzés kölcsönös így én is elővettem a flegma stílusomat. Habár én általában tündéri vagyok és semmi kivetni való sincsen bennem....

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Jólvan ennyi elég lesz, ha még sok ilyen hülyeséget hordasz össze itthagylak-vágtam bele a történetmesélésébe. Eddig kívülről bűzlött a története, én egyáltalán így ismertem meg Sushit. Soha még a legapróbb jelét se adta annak hogy ennyi utálat lenne benne, és még csak elsőnek találkozott itt Biankával.

-Ez mind az igazság, ha nem akarod nem kell elhinni de ha megbocsájtasz folytatnám-nem is foglalkozott vele amit az előbb mondtam és ugyanolyan stílusban folytatta a történetét. Teljesen menthetetlen.- Na szóval....

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Semmi közöd sincsen hozzá, foglalkozz inkább a saját dolgoddal-mondta és el is indult kifelé.

-Ne foglalkozz vele, én itt vagyok neked UvU-mondta és közelebb húzódott hozzám. Felettéb kedves volt ahoz képest hogy éppen csak megismert.

-Miért vagy velem ilyen kedves?-kérdeztem kicsit zavarban voltam attól ahogy viselkedett de nem bántam.

-Én mindenkivel IS ilyen vagyok, sokan félre is értik a kedvességemet QwQ-mondta és szépen lassan felállt- Figyelj sajnálom de Sushi után kell mennem, ne aggódj biztosan jól kifogtok jönni csak hirtelen volt neki ez az egész.

Válaszomat megse várva indult Sushi után de egyáltalán nem érdekelt, saját gondolataimba voltam merülve. Nagyon magával ragadott a kinézete és személyisége úgy érzem szerelmes lettem. Talán ha....

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Na jó köszönöm ennyi elég lesz, inkább ugorjunk nem vagyok kíváncsi erre a sok nyálas dologra. Amúgyis Kitty csakis Itachié és senki másé ezt fogd fel-próbáltam neki magyarázni hátha elmegy a kedve ettől a sok hülyeségtől, napestig itt ülhetek ha végighallhatom az ömlengését.

-Akkor mégis mire vagy kíváncsi...-mondta kicsit kedvét vesztve, mintha csak az hajtotta volna eddig hogy erről beszélhet.

-Hát nem is tudom, például hogy miért akartad eltávolítani Sushit? Ez egy eléggé fontos információ azon kívül hogy hogyan váltatok el. Arra is kíváncsi lennék, miért loptál el annyi szérumot és mit csináltál velük?-tettem fel a kérdéseimet, hátha így gyorsabban végzünk.

-Mármint pontosan melyik alkalomra gondolsz? Egész végig arra törekedtem hogy eltávolítsam Sushit Katty mellől.-erre elkezdett valamit motyogni és az újjain számolni kezdett, mintha csak azt számolná hogy mennyi alkalommal próbálkozott és bukott el.

-Az összesre... ne húzd az időmet mert nekem is véges a türelmem- bárcsak így lett volna, sajnos túlságosan is türelmes tudok lenni és ez nem mindig jó. Nagyon akartam tudni mi is járhat a fejében, és ezért bármennyit hajlandó vagyok várni.

-Hát visszatérve a történetre az úgy volt hogy....

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ott döbbentem rá a gondolataimba merülve hogy csak egy akadály van köztem és Katty között, az pedig Sushi. Ahhoz hogy ezt legyőzzem mindent meg kell tennem hogy eltávolítsam Katty mellől a zavaró tényezőt. Egy idő után már kezdtem kiismerni őket, tudtam hogyan férkőzhetek a bizalmukba habár Sushival nem javult a kapcsolatom csak látszatra. Tudtam ha már azt is elérem hogy megosszák velem a titkos összetevőket a szerhez jó vagyok. De ehez nagyon sokat kellett még dolgoznom, hiába tűnt legyőzhetetlen akadálynak nem adhattam fel. Annyit már megengedtek hogy én állítsam össze az összetevőkből a főzetet, kezdésnek ez is bőven elég volt. Viszont rádöbbentem arra is, hogy mindig Sushi ment el gyűjteni gyógynövényeket amíg Katty mással volt elfoglalva. Ez egy kihagyhatatlan lehetőség volt számomra hogy megpróbáljam eltávolítani a képből. Eleinte csak követtem, mivel ha ő nem lesz hasznos lesz ha tudom mit hol találok meg. Amikor már én is kiigazodtam az erdőben tudtam hogy eljött az ideje az akciónak. Addigra már azt is tudtam hogy miket használhatnék fel a tervemhez, de óvatosnak kellett lennem mivel mintha gyanakvóvá vált volna. Nagy sajnálatomra semmi se vált be, pedig tényleg mindent követ megmozgattam ha érted az utalást. Na de utána ezek az idióták eldöntötték hogy cserélnek és inkább Katty megy gyűjteni alapanyagot. Egyetlen választásom marad, ha lesérítem és kómába esik akkor csak én ápolhatom, és sokkal könyebb lesz elbánni Sushival is. Ha pedig felkel maximum azt mondom hogy elhagyta mert nem volt már rá szüksége. Viszont jó alaposan elszúrtam és Sushi is gyorsan kapcsolt így el kellett menekülnöm, a szereket pedig azért hoztam magammal hogy túléljem és egyszer visszatérhessek az én Kattymhez.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Igazából ennyi miattad el kellett sietnem remélem boldog vagy...-hányta a szememre mintha alap lett volna hogy hagyom majd áradozni Kittyről. De így ahogy meséjét hallottam mégjobban iszonyodtam tőle, lehet még mindig nem volt képes elengedni Kittyt?

-Ugye az nem lehet hogy te még mindig szereted?-kérdeztem tőle kicsit habozva, féltem hogy megint el fogja kezdeni az üres ömlengését Kittyről.De ehelyett röviden és lényegre törően válaszolt.

-Igen...

-Geci gusztustalan vagy... Írtózok tőled, jobb is neki nélküled te basztál el mindent. Nem gondolod betegesnek hogy még mindig vele foglalkozol?-teljes volt az undor, úgy érzem a barlangba már teljesen megbolondult szegény. A magány elvette az eszét, remélem sose jutok el arra a pontra ahol ő van. Sírásban tört ki szegény de már nem foglalkoztam vele, egyedül nem tudok rajta segíteni. Előtte beszélnem kell a többiekkel. A barlangon kívül is ki tudtam venni szófoszlányokat, olyanokat mint hogy én csak próbálkoztam, megakartam tenni mindent.De ezek mind csak tipikus kifogások voltak.