Egy palacsinta élete

Útjaink szétválnak

Siettem vissza ahogy csak tudtam, biztos feltűnt nekik már a hiányom. Nagyon féltem hogy bármit is összetesznek azelőtt mielőtt én mondanám el nekik a szituációt. Na akkor nagy bajban leszek, mivel bármit beleláthatnak a tetteimbe. Legrosszabb esetben azt fogják hinni hogy elárultam őket, na akkor biztos végem van. Még nem ismernek régóta szóval nem alakult ki olyan bizalmi kapcsolat ami túlélne egy ilyen csapást. A házunknál voltam mire átgondoltam mit fogok mondani, sietve benyitottam hogy minél gyorsabban el tudjam magyarázni a történteket. Balszerencsémre már ott vártak és láthatóan nem voltak elragadtatva a jelenlegi helyzetet illetően.

-Ahjusshi tudjuk hogy loptál a szerből, pontosan mire kellett neked kérlek mond hogy nem voltál idióta?-mondta Kitty szinte imádkozva azért hogy ne legyen igaza.

-Sajnálom de mindent megtudok magyarázni-kezdtem volna bele de Sushi félbeszakított mielőtt bármit is mondhattam volna

-Tudtam hogy nem bízhatunk meg benne, hogy lehettünk ilyen hülyék?-fakadt ki dühében

-Kérlek mindent megtudok magyarázni-csak most az egyszer engedj már szóhoz jutni az isten áldjon meg.

-Nem érdekel felfogod? Elárultál minket és ez a lényeg, annál a ribanc Biankánál voltál ugye?-talán inkább csalódott volt mint dühös, már nem is érdekelte az egész minél gyorsabban le akarta tudni ezt a beszélgetést.

-Röviden igen de tényleg nyomós indokom volt rá...-ha tudnád biztos megbocsájtanál, de így hogy nem is akarod megérteni nehéz dolgom lesz.

-Nem kell elmagyarázni, takarodj nem is akarunk többet itt látni-utasított ki, félek ha maradok csak jobban szítom a tüzet. Ha neki így jobb nem tudok ellene mit tenni, még utoljára Kittyre néztem. Szomorúságot láttam a szemeibe, talán ő kicsit megakarja érteni mit miért tettem.

-Sajnálom...-mondta szomorúan, teljesen tehetetlen volt ő is ebben a szituációban.

Elindultam kifelé, nem tudtam mit mondhatnék már fölöslegesek a szavak. Talán ha kicsit lenyugszik, nem talán még akkor sem. Amikor kiértem már nem hallottam mit beszélnek, elindultam amerre láttam. Eszembe jutott mintha láttam volna egy szép kilátót miközben gyűjtögettem, jó lesz ott kicsit megpihenni és lenyugodni. Nem siettem, nincsen hova és miért sietnem. Így válik valaki egyik percről a másikra céltalanná, mikor eldobják és egyedül marad. Sötétedésig ki is értem a kiszemelt kilátóhoz,viszont közel sem volt olyan szép mint amire emlékeztem.Észrevettem hogy valaki már megelőzött és ott várt ki tudja mióta. Kitty sötét árnyéka vetült a fák törzseire, nagyon meglepett vajon mit keres itt?

-Kitty te vagy az?-féltem, lehet azért jött hogy mégjobban lehordjon?

-Igen én te idióta... Őszintén mit vártál, csinálsz egy ekkora hülyeséget és úgy fog tenni mintha mi sem történt volna?-dühnek nyoma se volt a hangjában, a helyét átvette a csalódás- Tudtam hogy hülye vagy de ennyire...

Mit vár mit mondjak? Mindenben igaza van, simán megbeszélhettem volna velük mielőtt magán ackióba kezdek.

-Sajnálom...-próbáltam nem elérzékenyülni, nagyon ciki lenne ha nem tudnám türtőztetni előtte magamat.

-Ne nekem mondd, csak magadra hoztál bajt. Magadnak kell megbocsájtanod mielőtt elvárnád hogy mások is így tegyenek-sose hangzott még ilyen komolynak, még akkor se amikor Biankáról beszélt.

-Tudom...-semmi mást nem tudtam mondani, nevetséges vagyok. Ha akarnék se tudnék, erre mit lehet? Ezt az egészet magamnak köszönhetem. Ő mindent megtett hogy jól kijöjjünnk, sőt még többet is csak nem voltam egészen eddig tudatában.

-Talán ha figyeltél volna a tanácsaimra akkor nem lennél itt ahol vagy. Aztán csodálkozol hogy idáig fajult az egész. Tudtad hogy Bianka nagyon mély nyomot hagyott benned, ennek ellenére csináltad a hülyeségedet tovább-nyers volt és őszinte, ezt tényleg tiszteltem benne. Nem mindenki lenne képes kimondani csak így ahogy most ő. Tulajdonképpen senki csak ha szívtelenek, de neki igenis nagy szíve volt. Már maga az itt léte is ezt támasztotta alá.

-Felfogtam elhiszed? De már nem tudok változtatni a múlton, pedig ha tudnám megtenném... Bármit megadnék érte hidd el-teljesen komolyan gondoltam a bármi részét, ha csak egy kis remény is lenne megragadnám- Szerinted megfog békélni valaha is?

-Nem tudom... idővel eldől de nagyon úgy tűnik hogy nem-mintha egy könycsepp futott volna végig az arcán, biztos nem kis csalódást okoztam neki. Pedig ő bízott bennem egész végig és ezzel csúnyán visszaéltem.-Viszont úgy érzem már nincs miről beszélnünk, visszamegyek próbálok vele beszélni de nem ígérek semmit.

Hálás voltam nagyon, ha tényleg sikerül meggyőznie sose fogom tudni eléggé megköszönni neki.

-Köszönök mindent-mondtam neki miközben épp elsétált. Több szóra már nem volt szükség, nem érdekelte mit miért tettem csak az hogy megtettem és ez így volt rendjén. Nem vétettem ellene nem neki kell magyarázkodnom.

-Ja és még valami, ezt nem azért teszem mert sajnállak, sose sajnálnék egy olyan gyökeret mint te. Fogd meg még ezt, hoztam neked egy övegcsét a szerből, talán ezzel tovább kihúzod idekint hacsak fel nem falnak UvU-mondta és odagurította nekem az üvegcsét. Sose gondoltam volna hogy ennyire kedves lesz velem.. Tényleg köszönöm.

Elsétált és teljesen egyedül maradtam, a saját gondolataimmal. Közben megfigyeltem a tájat ami körbevett, nem volt sehol se virág a közelben. Nem tudom honnan tudhatta hogy pont ide fogok jönni. A kilátó a szeméttelepre nézett de innen nem láthattam a házunkat, ahoz túl kicsi volt és jelentéktelen. Igazából most minden jelentéktelen volt a számomra, fölöslegesen is törném magamat rajta már nincs értelme. Bármiféle cél nélkül élni egy életet nem élet, az én célom pedig pont most tűnt el. Néha bármit is teszünk nem tudjuk elkerülni azt hogy beteljesüljön a végzetünk. Lehet Bianka most pontosan jósolt a kártyával, jó kis önbeteljesítő jóslat mi? Ha nem így cselekszek sose történik ez meg, talán ha akkor és ott nem jósol minden másképp történt volna. De kár is ezen gondolkozni, ez van és már amúgyis sötét van. Kell találnom egy menedéket ahol elbújhatok, ezzel a céllal szépen lassan elindultam egyenesen. Olyan fél óra gyaloglás után egy furcsa dologra lettem figyelmes, mintha a talaj itt puhább lenne mint bárhol máshol. Szépen lassan elkezdtem süllyedni a föld alá, már nem kaptam levegőt és minden sötét lett.