Egy palacsinta élete

A gyűjtés.

Amint kiléptem az ajtón célirányosan elindultam a ház hátulsó része felé. Így hogy hallottam Biankáról talán több motivációt kaptam ahhoz, hogy a feladataimat rendesen végezzem el. Kis lépésekben kell kezdeni, a láda nem rakja rendbe saját magát. A jól bejáratott útvonalat használtam megint, így seperc alatt ott is voltam. Teljesen más megtenni úgy ezt az útvonalat hogy valaki már begyakorolta, mintsem teljesen vakon. Ennek ellenére azért segített a BTS éneke, ahoz hogy odataláljak. Gondoltam hogy leköszönök, de meglett mondva hogy tiltott terület a pince. Éppen ezért csak odaálltam a csapóajtóhoz, és halkan inkább csak magamnak elmormogtam egy köszönést.

-Te meg kinek köszöngetsz?-kérdezte egy hang a hátam mögül, valahonnan ismerős volt.

Hátrafordultam és hirtelen a hang forrásával néztem farkasszemet. Sushi volt az, úgy tűnik hogy a BTS nem csak vele tud gyakorolni.

-Hát hogyha teljesen őszínte szeretnék lenni, neked köszöntem...-mondtam lesütött arccal. Kicsit zavarba jöttem hogy ilyen kínos szituációban lát megint. 

Olyan furcsává vált a légkör kettőnk között, mintha mondani szeretne valamit de nincs hozzá elég bátorsága.

-Hmm ugye tudod hogy sokkal célszerűbb ha nekem köszönsz mint sem egy ajtónak?- mondta, habár megint halkan beszélt, alig tudtam kivenni amit mond.

-Úhh valaki nagyon okos itt, ha nem mondod nem jövök rá- próbáltam feldobni a hangulatot egy poénnal, reméltem hogy így sokkal könyebb lesz neki beszélnie velem.

-Hát látod látod, valakinek okosnak is kell lennie a csapatban UmU- folytatta a viccelődésemet. Úgy érzem tényleg könyebb lesz így beszélgetni vele.-Viszont a tárgyra térve, pont most indultam alapanyag gyűjtésre. Ha gondolod jöhetsz te is.

Itt a tökéletes alkalom úgy érzem, habár eléggé nagy lépés. Ketten elmenni gyűjteni, még Biankának se engedték meg. Talán mégse keltettem olyan rossz benyomást.

-Persze szívesen jövök, legalább hasznossá tudom magamat tenni.-végre egy alkalom hogy bizonyítsak. Meg persze az se utolsó hogy ketten megyünk valahova, talán megenyhül az irányomba.

-Akkor gyere ne csak ott áldigálj, nincs sok időnk-mondta és rögtön el is indult.

Az utunk egy tisztásra vezetett, számomra úgy tűnt hogy ez már nem a szeméttelep része. Talán egy erdőként írnám le, csomó féle virág nőtt itt amik több száz színben pompáztak. De ez nem minden, olyan nagy fák nőttek itt, ezerszer nagyobb mint egy ember. Legalábbis ha azokhoz hasonlítom akiket láttam. Kittynek biztos tetszene, na ezen tényleg tudnék lógni, nem úgy mint az otthoni pálcikákon amiket fának csúfol. Talán a környezet okozta, de Sushi kezdett kicsit feloldódni és a csöndből jókedvű csevegés lett.

-Tudod, eléggé idegesítő hogy nincsen neved. Kéne neked adni egyet- úgy tűnt tényleg zavarja. A véleményéből kiindulva amit ma osztott meg nem csodálom. Még hogy rendes élőlények vagyunk, nem értek vele egyet de tiszteletben tartom.

-Találj ki te valamit, engem nem nagyon izgatnak az ilyesfajta dolgok-őszinte voltam akár tetszik neki akár nem. Viszont megadtam neki a jogot hogy elnevezzen, ez egy megtiszteltetés nem?

-Hmmm mi is legyen.Ó megvan legyen Ahjusshi-kiáltott fel boldogan. Mintha éppen a legtalálobb nevet találta volna ki számomra.

-Miért pont Ahjusshi? Ennek van valami jelentése, nem hangzik gyakori névnek.- kérdeztem érdeklődően, azzal sose lehet mellé lőni ugye?

-Hááát, az Ahjusshi bácsit jelent koreaiul, pont passzol hozzád.Pont olyan ráncos vagy mint egy bácsi - állapította meg tárgyilagosan.

-Még hogy én ráncos?-próbáltam magam kihúzni amiközben ezt mondtam neki. Ha mégis ráncos lennék ez biztos eltünteti.

Pásztázó tekintettel nézett rám vagy 10 másdopercig. Alig bírtam kihúzva tartani magam, úgy tűnik hogy élvezi az erőlködésem látványát mert nem siette el.

-Nézd itt még maradt ránc-mondta egy olyan helyre mutatva ami a látókörömön kívülre esett.

Miközben próbáltam megnézni hogy pontosan merre mutat akkorát zakóztam, hogy még a földön vitt tovább a lendület, így nekiütköztem egy fának. Biztos nevetséges látványt mutattam mert nevetésben tört ki. Na gratulálok próbálsz normálisan viselkedni és ez lesz belőle. De nevet ez egy jó jel ugye?

-Mondtam már hogy te olyan hülye vagy?- nem bírta visszafolytani a nevetését, így alig értettem amit mondott. De nagyon aranyos látványt nyújtott, remélem látni fogom még nevetni a jövőben.

-Hát nem ugyanezzel a megfogalmazással de párszor igen- vetettem oda miközben feltápázkodtam. Kicsit még fájt a fejem az ütközéstől de semmi komoly. Abból ahogy fogtam a fejemet biztos feltűnt neki, legalábbis az aggódó pillantásaiból azt szűrtem le.

-Na gyere ide hadd nézzelek-elindult felém, hogy megnézze hol sérültem meg- Szerencsére semmi komoly de próbálj meg jobban vigyázni...

Mondta teljesen elpirulva, mintha csak most döbbent volna rá hogy éppen mit csinált. Kicsit hátraszökkent tartva tőlem a távolságot. Így folytattuk az utunkat, a dombtetőn felfelé.Egy ideig csend volt, még mindig az események hatása alatt volt. Viszont ahogy láttam hogy lenyugodott, próbáltam újból beszélgetést kezdeményezni.

-Tényleg te voltál az az énekhang amit hallottam? Egyértelműnek tűnik a válasz, de szeretném a te szádból hallani- reménykedtem, hátha tőle is hallhatom a választ.

-Igeny én voltam... De nem szívesen éneklek mások előtt-megint zavarban volt... Ezt nem hiszem el pedig semmi olyat se kérdeztem.

-Miért nem, hiszen szép hangod van, szerintem énekelhetnél többet mások előtt. Ha a BTS előtt megy ez nem lehet akadály.-próbáltam meggyőzni, boldog lennék ha nekem is énekelne pár sort. Még testközelből sose hallottam énekest, akár lehetne ő az első.

-Baka *-*-kész teljesen K.O volt. Jobb ha nem erőltetem tovább, még a végén itthagy.

Hirtelen rengett egyet a föld, és nagy hangzavarra lettem figyelmes. Ágak ropogtak és acél csapódott neki acélnak. Tippem sincsen mi lehet a zaj forrása, de biztos nem egy jó jel. Leginkább az zavart hogy Sushi ebből semmit se vett észre, egyedül kell hogy cselekedjek. Megragadtam a kezét és elkezdtem magam után húzni. Mintha a közelben lett volna egy barlang, az tökéletes búvóhely lesz amíg tisztázódik a helyzet. Egyre hangosabban hallottam a zajokat, biztos voltam benne hogy már nagyon közel járhat az a valami, ami ezt a hangot adja ki magából. Szerencsémre oda is értünk a barlanghoz és behúzódtunk, tényleg nem volt messze jól emlékeztem. Volt szerencsém megfigyelni kicsit a környezetünket miközben csöndben sétáltunk. És emiatt emlékeztem arra is hogy volt egy barlang pont a domboldal aljánál, szóval tényleg nem volt messze. Elkezdtem befelé ráncigálni, viszont a bejárat nagyon keskeny volt.Éppen ezért nagyon közel kellett húzódnom hozzá, és a falnak támaszkodtam hogy megtudjam tartani az egyensúlyomat. A felén szerintem már túl vagyunk ez jó, viszont balszerencsémre pont most tért egy kicsit magához, és már tisztában volt vele hogy mi történik körülötte.

-Te,te,te,te,te MIT CSINÁLSZ?-kérdezte bíborvörös arccal.