Egy palacsinta élete

Bts a pincében

A reggeli napfényre keltem, úgy érzem mintha alig aludtam volna az este folyamán. Furcsa álmaim voltak, ahol zenéltek valami olyan nyelven amit nem értettem. Nem tudom milyen okból kifolyólag de nagyon élveztem, lehet hogy az álmomban lévő társaság tette meg a hatását. Nem emlékszek sok mindenre, de annyi biztos hogy szép dús haja volt és még a bandánál is jobban énekelt. De valamiért ő nem lépett fel, biztos nem volt elég önbizalma ahhoz hogy mindenki előtt szerepeljen.

-Heyya, felébredtél te kókuszképű?- mondta fölém tornyosulva Kitty. Úgy tűnik felettébb jól szórakozott a helyzetemen.

-Kókuszos palacsinta... tudod nem nehéz felébredni ha az ember egy ilyen lyukban alszik mint ez- kicsit azért még mindig nehezteltem rá amiatt hogy csak úgy itt hagyott estére.

-Nye nyágogjál, örüljél hogy nem áslak el UwU- mondta teljesen komoly tekintettel, olyannyira hogy még én is elhittem hogy megtenné. De szerencsémre előhúzott egy létrát, és ledobta nekem a végét.- Na másszál ki, egy csomó dolgunk van még. Hogy fogok így belőled hasznot húzni ha ott vagy a lyuk mélyén chh?

Megint nem tudtam hogy viccel e... Ez a lány kész rejtély számomra, kezdem úgy érezni hogy veszélyben leszek mellette. Hogy tervez belőlem hasznot húzni?

-Belőlem hasznot? Amikor már első napomat egy lyuk mélyén töltöm...- teljesen komolyan gondoltam amit mondtam. Első nap már hibázok, nem járna jól ha belőlem húzna hasznot.

-Majd kerüljük a lyukakat, azért remélem hogy a rendrakáshoz értesz. Tudod valakinek azt is meg kell csinálnia- mondta, és közben elkezdett halkan nevetést imitálni.

Kikászálódtam a lyukból és próbáltam tartani az iramot amit diktált. Lesütöttem a szememet egész odaúton, szégyeltem még magamat egy kicsit. Hogyan eshettem bele abba a lyukba? Csak én lehetek olyan idióta hogy az első nap rögtön lejáratom magamat.

-Igen talán ahhoz még igen...- már féltem előre hogy milyen eszement dolgokat kell rendbe raknom. Belőle kiindulva biztos eléggé rendhagyó dolgokat kell majd pakolnom, mint az a gél vagy mi.

-Tud~~od, mindig amikor hazaérek csak lehajítom a dolgokat. Szóval lesz mit csinálnod- már már büszkeséggel a hangjában mondta ki ezeket a szavakat. Emiatt egyre nehezebben hiszem el hogy egyedül találta fel a kondiccionáló gélt, egy ilyen szétszórt lányból nem nézné ki az ember.

 -Ne mondd... sose néztem volna ki belőled.

-Ugye, én ilyen rendes lánynak tűnök uwu- úgy pattogott eközben mint valami kislány, aki épp megkapta azt a barbi babát amire mindig is vágyott. Úgy tűnik jól esnek neki a dícséretek, de az problémás hogy nem ismerte fel a szarkazmust a hangomban.

-Ugye tudod hogy ez csak szarkazmus volt?- kérdeztem tőle, reménykedve hogy leesett neki és megint poénkodik.

-Az valami madár fajta? A szarkához van köze ugye? TUDTAM ÉN NEM IS KELL FOLYTATNOD UWU- tágra nyílt szemekkel bámultam, nem akartam elhinni hogy komolyan mondja. Biztos csak viccel ugye? Nem bírtam tovább és nevetésben szakadtam ki- Most miért nevetsz rajtam köcsög'h?

Úgy tűnik mégis komolyan gondolta, el kellett folytanom a nevetésemet. Majd később elmondom neki hogy mit is jelent pontosan.

-Semmi semmi inkább hagyjuk, csak egy jó poén jutott az eszembe- próbáltam elterelni a témát, úgy tűnik ez elég is volt neki ahhoz hogy továbblépjen és másra terelődjön a figyelme.

Talán az is hozzá segített hogy megérkeztünk a ház hátuljához, és már kezdte magyarázni a feladataimat.

-Próbálom rövidre fogni hogy a kókusz méretű agyad is megértse UwU. Itt van egy láda, átválogatod a cuccokat, ebből szépen azokba bele érted? Pince ott, tilos lemenned oda. Ha meglátom hogy hozzányúlsz kiheréllek.- mutatott egy csapóajtóhoz ami a ház hátuljából nyílt lefele - Röviden ennyi, remélem megfigyelted hogy milyen úton jöttünk ide, nem lenne jó ha megint egy lyukban töltenéd az éjszakát.

Picsába... teljesen lefoglalt a vele való beszélgetés. Egyáltalán nem szenteltem figyelmet a környezetünkre, pont úgy ahogy az idevezető útra sem. Valamit ki kell találnom, nem tudom miért pánikolok ilyen szinten.Talán azért mert ha megint beégetem magam, teljesen lejáratom magam előtte? Improvizálnom kell:

-Perszeee hogy figyeltem, mit gondolsz. Azért nem vagyok olyan egyszerű élőlény hogy csak egy dologra tudjak figyelni- tekintetéből azt vettem ki hogy kicsit megnyugodott hogy nem vagyok annyira életképtelen. Ezt enyhe bólogatással erősítette meg.

-Rendben ha tényleg ígyvan akkor itt is hagylak még van dolgom. Na heyoo- mondta és el is iszkolt még amielőtt szólhattam volna bármit is.

-Neked is szia... Istenem ez a lány de tényleg. Mit vár, eltereli a figyelmemet a hülyeségeivel és még lesz energiám hogy figyeljem az utat? Hihetetlen de tényleg, ezt a feladatot is direkt hadarva mondta el hogy alig bírjam megjegyezni.Mi alapján kéne ezt a sok vackot csoportosítanom...

Teljesen tanácstalan voltam, de a munka nem végzi el saját magát. Hibázni emberi dolog ugye? Talán majd rájön arra hogy túl öszetett volt nekem a feladat, és ad egy sokkal részletesebb magyarázatot. Volt itt minden amit el lehetett képzelni, fa, cellux, ételnek tűnő dolgok sőt még csontok is. Őszintén mi a francra használja a csontokat? Az se segített hogy a ládák amikbe csoportosítanom kellett volna, szintén teljesen rencertelenek voltak. De persze mindez még semmi, amióta itt vagyok egy ismerős hangot hallok. Pontosabban azt a bandát ami az álmomban szólt, mintha a pincéből jönne. Tudom hogy nem szabadna lemennem, de mivan ha ott tart fogva embereket? Lehet hogy onnan vannak a csontok? Ha már nem tudja őket etetni akkor egyszerűen elégeti őket? Egyre fokozódott a félelmem, de ha tényleg így van mint ahogyan gondolom nem engedhetem meg hogy lent vesszenek. Szépen lassan megközelítettem a csapóajtót... De az még azelőtt hogy kinyithattam volna kicsapódott, ez visszahőkölésre kényszerített. Sosem tudhatod mikor toppan be valaki fontos az életedbe... bármelyik percben megtörténhet, éppen ezért mindig nyitottnak kell lenned az új lehetőségekre. Úgy érzem számomra eljött ez a pillanat. Akire vártam egész életemben itt pompázik előttem teljes életnagyságban, vagy pontosabb lenne ha azt mondanám akikre? Egy fiú banda jött ki a pincéből énekelve, őket pedig egy sushi követte. A shushinak szép dús haja volt, és amint meghallottam a hangját tudtam... Ő az a lány álmomból, akinek még a fiú bandánál is szebb hangja volt. Dirigálva jött ki a pincéből, biztos ő menedzseli a bandát.

-Jimin de próbálj meg kicsit magasabban énekelni, te Jungkook engedd ki jobban a hangodat. Istenem... te vagy a fő vokál értsd már meg.Jin és J hope ti maradjatok csak szépek, titeket azért szeretnek. Biztonsági játékot játszunk srácok azt adjuk a népnek amit hallani akarnak.- teljesen belemélyült a banda kioktatásában, észre se vette hogy ott vagyok. Mintha ott se lettem volna számára, teljesen kizárt mindent a fiúkon kívül.

-Ez meg mi a franc??- nem tudtam többet kinyögni, sőt még ezt is csak dadogva. Letaglózott teljesen a látványa a bandának. Krumplik voltak de nem is akármilyenek, nagyeséllyel nem csak egy sarki közértből vette őket az ember. Talán házi termések lennének? 

-Ez itt a BTS kápise?- nézett rám, mintha ez teljesen normális lenne. Úgy érzem ő még Kittynél is öszetettebb személyiség lesz.