Egy palacsinta élete

Titok

Kezdett már reggeledni, itt az Itachi szentélyben valahogy nyugodtabban telt az éjszaka a szokásosnál. Lehet hogy a kellemes fehércsoki illat tette vagy az engem bámuló szemek, nem tudom pontosan de annyi szent hogy megtették a hatásukat. Olyan kipihent voltam mint még soha, úgy éreztem készen állok a tervem kivitelezésére. Legfontosabb az volt hogy titokban kell az egészet csinálnom, ha rájönnek egyből lebukok. Hiába zavarja a lelkiismeretemet nincs más választásom, mielőtt még bármit mondok nekik meg kell bizonyosodnom arról hogy tényleg Biankával találkoztam a barlangban. Első lépés ként ki kell találnom mivel fogom kihúzni belőle az igazat, ha bármilyen terv nélkül visszamegyek biztos kihúzza magát a magyarázat adás alól. Habár indok nélkül se mehetek vissza, talán ha viszek neki Kitty szérumából az elég jó kifogás. Igen ez jó, hiszen ő mondta hogy boldog lenne ha tudnék bármit tenni az életbenmaradásáért. A nehezebb része az lesz hogy hogyan szerzek a kotyvalékból, azt se tudtam Kitty hol tartja habár volt egy enyhe sejtésem. Lehet elég lenne kérni, és adna belőle bármilyen indok nélkül? Elég kedvesnek tűnik de rosszul esne ilyen csúnyán átvágni, de lehet nem lesz más választásom. Így a tervet kicsit átgondolva kikeltem az ágyból, és meg is indultam kifelé. Arra azért gondoltam hogy Sushi szeret sokáig aludni, legalábbis erre mertem következtetni abból hogy mindig egész nap el volt tűnve. Éppen ezért próbáltam olyan halkan kiosonni amennyire csak tudtam, mivel nem hallottam mozgást csak a halk szuszogását miközben aludt, emiatt tudtam csak hogy sikerült feltünés nélkül kijutnom. Ahogy sétáltam fel még mindig ámultam a képeken, viszont most már észrevettem hogy nem teljesen egyformák és mindegyik egy Akira nevű személy által van szignózva. Habár a különbség minimális volt, de ott volt. Itachi szemében pár képen tükröződött valaki, egy személy aki nagyon hasonlított Kittyre. Lehet ez csak puszta véletlen de majd rákérdezek nála hátha valami izgalmas története fűződik hozzá. Ahogy felértem a kilazult deszkához indultam, habár furcsa módon most nem volt visszatéve a helyére. Lehet Kitty már felkelt és figyelmetlen volt mint mindig? De ez nem számít szépen lassan bekúsztam a résen és elindultam afelé az ajtó felé ahol Kitty elsőnek megmutatta nekem a gyógynövényeket. Emlékszem mintha ott lett volna pár darab a szerből, ahogy benyitottam rajta nem ért csalódás tényleg ott sorakozott egy kevés. Reméltem hogy nem ez az egész készletünk, mert akkor nagyon ráfázunk ha elviszem de csöppet sem érdekelt. Elvettem egy fiolányit belőle és azzal a lendülettel iszkoltam is kifelé. Villámsebességgel vágtattam afelé a barlang felé ahol találkoztam az öregaszonnyal. Az erdő nagysága még mindig ámulattal töltött el, és az illatok amiket a frissen nyíló növények kölcsönöztek neki felettébb kellemes volt. Most nem találkoztam semmilyen élőlénnyel se az úton pár mókust leszámítva, de azok nem érdeklődtek holmi palacsinta iránt. Gondoltam hogy miután letudtam a beszélgetést gyűjtök pár gyógynövényt, ezzel is pótolva azt a mennyiséget amit galád módon elloptam. Ahogy a barlanghoz értem szorongás töltött el, nem hibázhatok ha csak kicsit is megérzi hogy gyanakszok ugrott a lehetőségem arra hogy meglepjem. Szépen lassan elindultam a barlang belsejébe, mivel hallottam hogy valaki tartózkodik bent megragadtam a lehetőséget.

-Öregasszony bent vagy? Megint az a patkány múltkorról biztos emlékszik-ordítottam be hogy biztosan meghallja.

-Már hogyne emlékeznék te vagy az az Ahjusshi gyerek vagy ki akinek jósoltam, csúnyán otthagytál tegnap tudod-e?-kérdezte felettébb sértett hangon.

-Hát tudja sok dolgom volt még és így is aggódtak értem odahaza hiába tagadják-próbáltam oldani a feszültséget, hátha megbékél ennyi magyarázattal is.

-Hát nem is tudom hogy mit mondjak, talán megbocsájtok ha megmondod hogyan hívják őket. Biztos közeli kapcsolatban álltok ha ennyire aggódtak miattad-kérdezte feletébb kíváncsi hangon.

Valamit biztos gyanított különben nem kérdezett volna rá, kérdés hogyha igazat mondok neki tudok e később információt kiszedni belőle. Ez annak a függvénye volt hogy mennyire erős a gyanúja és eltudom-e nyomni. Nem gondolkozhtok sokat mert nagyon furcsa lenne, inkább spontán leszek és gondolkodás nélkül beszélek.

-Igazából négyen vagyunk velem együtt, egy férfi Csonthianyka és két lány. Az egyiküket Hannahnak a másikat pedig Rachelnek hívják. Tényleg nagyon kedvesek, elakartak ők is jönni csak tudja sok a teendő odahaza-mondtam játszi könyedséggel, mintha tényleg igazat mondanék. Úgy tűnt számára mégse voltam elég meggyőző mert folytatta a kérdezősködést.

-És melyikük adta neked ezt a szép nevet?-kicsit fura volt ahogy feltette ezt a kérdést mintha ideges lenne.

-Hááát igazából közösen adták nekem, nem egy embertől származik-nem szeretnék véletlenül se belegabalyodni a hazugságaimba szóval próbálok nem konkrétumokat mondani-Viszont ha már ennyit kérdeztél én is kérdezhetek valamit?

-Persze csak nyugodtan, a kártyák mindenre tudják a választ-erre le is kezdte kiteríteni a kártyákat. Nem hagyhatom hogy ennyire elvigye a beszélgetés irányát, még a végén megint nem gazdagodok semmilyen hasznos információval.

-Ha jól emlékszek nem említetted még a nevedet, és hogy erre válaszolj még a kártyákra sincsen szükség-mondtam türelmesen, tényleg nagyon nem akartam hogy megint jósoljon elég volt belőle a múltkor.

-Geci úgy érzem lebuktam, faszomnak ez a színjáték mondd csak ki miért jöttél. Tudod hogy ki vagyok igaz?-megint úgy viselkedett mint amikor elsőnek hallottam. Egymás hegyén hátán halmozta a csúnya szavakat, és ez egyáltalán nem zavarta.

-Hát van egy sejtésem, Bianka ugye?-kérdeztem rá bármiféle hezitálás nélkül, ha így akar játszani hát legyen. Sokkal könyebb lesz kiszedni belőle hasznos információkat ha kendőzetlenül beszélgetünk.

-Mégis ki a fasz lennék ha nem ő? A nagybögyű vagy mi? Gondolkozzál már egy kicsit, igen én vagyok-nagyon keményen flegmába tolta az öregasszony, még a végén én is átveszem tőle ezt a stílust. Oda kell figyelnem rá hogyan beszélek előtte.

-Ha már ilyen nyíltan kimondod, hát legyen játszunk így. Mi történt évekkel ezelőtt amikor elváltatok? Érdekelnének az inditékaid nem mintha egy szavadat is elhinném- kezdtem bele, tényleg nem hittem neki szóval nem tudom mi értelme lenne ha hallanám az ő véleményét. De furdalt a kíváncsiság, hogy mit miért csinált akkor.

-Ez egy hosszú történet lesz... de hogy tudd mind annak a ribancnak a hibája. Pontosan ő akarta elvenni a tőlem életem szerelmét. Minden minden minden minden az ő hibája SUSHI SUSHI ROHADJ MEG- erre megfogta  kártyákat és elkezdte szanaszét hajigálni, valamiféle dühroham tört rá. Vigyáznom kell ha a közelében vagyok mert még a végén engem is eltalál. Úgy érzem ez így nagyon hosszú történet lesz.