Bianka

14 3 1
                                    


-Ez egy nagyon hosszú történet szóval becsüld meg hogy megosztom egy ilyen gyökérrel mint te. Te te senki *-*

Habár így beszélt egy sokkal komolyabb légkör honolt a szóbában, biztos nehéz lesz róla beszélnie nekem. 

-Hálás vagyok, próbállak majd nem megszakítani- komolyan gondoltam. Talán már túl őszinte velem, és ezt becsülöm.

-Na kezdjünk is bele, Biankáról fogok most neked beszélni. Arról aki hátbaszúrt minket, és galád módon kihasznált. Minden egy nyári napon kezdődött, és Sushi pontosan ugyanúgy talált rád mint rá.

-HOgy tessék? Nem is te találtál rám?- ezt eddig miért nem említette?

-Én sose állítottam hogy én voltam az, az ágyamban is csak azért aludhattál mert Sushi megkért. Ne képzelj magadról túl sokat UwU. Az én ágyamban csak Itachi aludhat. Na de visszatérve a történetre, örülnék ha nem szólnál bele ilyen jelentéktelen részletek miatt. Ő is úgy érkezett mint te eszméletlenül. Behoztuk ez csak természetes miért ne tettük volna, de nagy hibát követtünk el, nem láttuk hogy milyen személy is ő valójában. Próbáltuk megváltoztatni de minden hiábavalónak bizonyult. Nem vártunk el tőle semmi komolyat, csak annyit mint tőled. Habár a te képességeidet megugrották ezek az alapvető feladatok, ő nagyon ügyesen szerepelt a lyukba nem esett bele az első este mint egyesek, és még a ládát is rendbe rakta nem úgy mint egyesek. De persze nem akarok mutogatni, valakinek több idő kell amíg belerázódik a munkába. De éppen ezért mivel kiválló tehetségnek bizonyult, egyre fontosabb feladatokat mertünk rábízni. Eleinte csak a kondiccionálót pakolta el, aztán már ott tartottunk hogy saját magától rájött az összetételére. Óvatosnak kellett lennünk, úgy voltunk vele hiába tudja az összetételt ha nem tudja az anyagok beszerzésének módjait.Viszont naívak voltunk és különösebb figyelmet még ezek után se szenteltünk rá, teljes mértékben megbíztunk benne. Sőt még örültünk is hogy ennyire segítőkész, tudod így több időm marad a "fontos" dolgaimra. Talán Itt pattanhatott el valami az agyában, vagy alapból is ilyen volt csak vakok voltunk hogy ráeszméljünk? Voltak ráutaló jelek tény, mint például az hogy Sushi úgy érezte valaki követi alapanyag szerzés közben. Vagy hogy már nem volt olyan hatásos a romlást gátló anyagunk. De ezt mi csak az alapanyagok minőségére fogtuk. Miért gondoltunk volna másra, hiszen olyan jól megvoltunk együtt. De ezek a furcsa jelenségek egyre durvábbá kezdtek válni. És szegény Sushi volt a célkereszt közepén, mintha valaki megpróbálta volna eltávolítani, mint egy zavaró tényezőt. Hogy megvédjük összeültünk és eldöntöttük hogy mostantól nem ő megy összegyűjteni az alapanyagokat. Biztonságos távolságban marad, közel a házhoz. Habár azt mondom hogy tanácskozás volt és közösen hoztuk a döntéseket, mindez Bianka fejéből pattant ki viszont egy dolgot megvétóztunk azt hogy ő gyűjtse az alapanyagokat. Úgy gondoltam nekem kell megtennem, hiszen az én legjobb barátnőm életéről van szó. Így hát attól kezdve én gyűjtöttem az alapanyagokat, eleinte minden nyugodt volt. Nem követett senki, ami megnyugvásra adott okot. Viszont egy idő után én is arra lettem figyelmes hogy követnek, de ez még nem minden. Sushi megemlítette hogy azokban az időpontokban amikor elmegyek Bianka köddé válik ugyanúgy. Most hogy így említi nekem is feltűnt ugyanez, ezek után lettünk gyanakvóak az irányába, de már késő volt. Megérezte és teljesen eltűnt, vitte magával az összes kondiccionálónkat is ami készleten volt. Azóta nem láttuk, remélhetőleg valamelyik lyuk mélyén pihen UwU.

Teljesen lesokkolt a történet, nagyon sok információ is volt így egyszerre nekem. De pár dolog kitűnt az egészből.És minden kérdésem egyszerre tört ki belőlem mondandójának a legvégén.

-Azóta nem is próbáltátok megkeresni? Hogyhogy mindezek ellenére befogadtatok engem? Mi akadályozta meg abban hogy rájöjjön mi a különleges hozzávalók beszerzési helye?  Hiszen minden megtalálható a környéken.

Kitty kicsit meghökkenve nézett rám, mintha a kérdéseimnek semmi értelme se lenne. Mindezek ellenére viszont kedvesen, nyugodtan válaszolt mindegyik kérdésemre.

-Már hogyne próbáltuk volna megtalálni, ne legyél gyökér. És te nem Bianka vagy, ő túl okos hozzád UwU. Utoljára pedig a titkos hozzávalókat azért nem találta meg mert az egyik én magam vagyok *-*-az utolsó rész olyan áhitattal mondta hogy nem akartam elhinni, ilyen van?

-Értem én hogy nem Bianka vagyok de akkor is.... Másodszor pedig mi? Mi ez a nonsense hülyeség hogy te vagy a titkos hozzávaló? Aztán ne gyere itt nekem azzal hogy a szeretet az meg ilyenek. Túl elcsépelt már ez a duma- még hogy ő a titkos hozzávaló... Csak a bolondját akarja velem járatni.

-Szeretet és egy kis Itachi UwU. Na jó nem, igazából a testem adom értetek így jobb?- zavarba jött ahogy ezt kimondta. És egy pontra mutatott, ahonnan hiányoztak a testéből kisebb darabok.

-Úristen Kitty... Sajnálom ezt nem tudtam, és még képes vagy rám pazarolni a kondiccionálódat?- szótlan voltam. Sose gondoltam volna hogy ilyen önzetlen is tud lenni.

-Nem nagy dolog, túlreagálod. Mindig csak egy kisebb részt használok fel, így is dagadt vagyok UwU-lesütött szemekkel mondta ezeket a sorokat. Szerencsétlen tényleg azt hiszi hogy dagadt? Ugyanolyan palacsinta mint én de belőle még a tölteléket is sajnálták, szó szerint diétásnak tűnik.

-Hát te tényleg egy szalondebil vagy, méghogy dagadt? Akkor én mit mondjak, megvagyok töltve kókusszal mint hatmásik.- elővettem a legmegrovóbb hangomat amit tudtam, hátha nem beszél több ilyen hülyeséget.

-Nya de ennyi volt mára a történet mesélés, taka van QWQ- és ezzel az ajtó felé mutatott. Úgy érzem még mindig nem használhatom a hátsó ajtót...

Csöndben elindultam, feldolgozva magamban az információkat amiket az előbb hallottam. Még mielőtt kiléptem volna, Kitty odaszólt hozzám.

-Visszatérve az emberekre, jó lenne ha nem halnál meg te gyökér. Lesznek olyanok akiknek hiányozni fogsz. Szóval csak óvatosan, de ha gondolod a fa még mindig ott áll UWU- megint csipkelődött velem, de az első része teljesen őszíntének tűnt. Erre még nem is gondoltam, én hiányozni valakinek? Visszanézve rá bólintottam majd kiléptem az ajtón.



Egy palacsinta életeWhere stories live. Discover now