Ígéretek tengere (KuroKen)

-5-

Placcs.

Kuroo hirtelen felriadt. Valaki egy felmosóvödörnyi hideg vizet öntött a nyakába. Üveges szemeibe azonnal visszatért az élet.

-Mi a f..-Próbált volna megszólalni, de a szája tele volt vízzel.

-Kuro! Hála az égnek, végre magadhoz tértél! -Szólalt meg egy hang felülről.

-...Kenma? - Hunyorgott Kuroo a szemébe jutott víztől. Kenma a térdére hanyatlott, és gyorsan törölgetni kezdte Kuroo arcát egy törölközővel.

-Bocsánat, nem akartalak nyakon önteni, de... nem is tudom mi történt, itt ültél a földön, sírtál, és akármit is csináltam, nem reagáltál. Mi a fene történt?

-..Én...nem tudom.

-Hagyjuk is, gyere gyorsan betakargatlak,utána úgyis fel kell mosnom, mielőtt a szüleim felkelnek.

-Itt meg mégis mi a fene történt? - Csapódott ki a fürdőszobaajtó. Kenma Apja és Anyja álltak mögötte pizsamában. Kenma lefagyott, majd azonnal magyarázkodni kezdett.

-Nagyon sajnáljuk, Kuro rosszul lett...

Kenma anyja azonnal odaszaladt Kuroohoz, és ellenőrize, hogy minden rendben van-e.

-Azt értjük, hallottuk, ahogy kiabáltál, de hogyan került ide ez a sok víz?

-Nem reagált semmire, ezért leöntöttem vízzel... - Dadogta Kenma. Az apja szúrós tekintete egy cseppet sem segített a helyzeten, az egyetlen szerencséje az volt, hogy az anyja mindig is imádta Kuroot.

Az elkövetkezendő napokban Kenma nem ment iskolába, ezért Kuroo ismét egyedül volt. Egyre többször történt meg ugyanaz, mint a fürdőszobában. Először csak akkor, amikor teljesen egyedül volt. Utána a vonaton, a buszon, az iskolában, majd a végén akárhova ment, mindenhol vöröst látott. Vörös, vörös, vörös, mindenütt vörös! Kuroo tudta jól, hogy ez mind csak a képzelet szüleménye, mégis.. azon kívül, hogy becsukta a szemét, vagy figyelmen kívül hagyta a kezeket, szemeket, és egyéb nem odatartozó testrészeket, nem tudott mást csinálni.

Kenmának azt mondta, semmi baj.

Az apjának is azt mondta, semmi baj.

A nagyszüleinek is azt mondta, semmi baj.

Semmi baj. Minden rendben. Minden a legnagyobb rendben..

Minden a legnagyobb rendben volt, de Kuroo már nem bírta tovább. Már nem volt képes magában tartani. Valakinek beszélnie kellett róla. Először Kenma jutott az eszébe. Hiszen neki mindent elmondhatott.

Akármennyire is Kenmához akart volna menni, nem tehette. Ennek egyedül kellett véget vetnie. Nem tudta mit csinált volna, ha Kenmával is ugyanez történik.

Beszélnie kellett az anyjával.

Bárcsak ne beszélt volna az anyjával.

Az anyját nem sokkal később kirúgták a kutatóközpontból, és kitiltották mindegyik laboratóriumból.

Attól a naptól fogva soha többé nem látta őt.

Kenma csöndben hallgatta végig Kuroo történetét. Miért nem figyelt fel már akkor a jelekre? Ha tudta volna...ha tudta volna még is mi a fenét csinált volna? Mit tehetett volna? Mégis mit képzel magáról?

-Szóval arra gondolsz, hogy...ha ezekben a "vitaminokban" Razúr van, akkor...

-Igen.

-De miért akarna bárki is hallucinációkat okozni valakinek? -Gondolkozott el Kenma.

-Fogalmam sincs. Szerintem az őrületbe akarja őket kergetni. De mégis miért?

-Hmm. Először bizonyosodjunk meg arról, hogy tényleg Razúr van- e az üvegcsében. De hogyan csináljuk?

-Beveszek egyet.

-Nem nem, még mit nem. Kizárt dolog. Szerintem inkább várjunk, és nézzük meg mi fog történni a tanárokkal. -Rejtette el az üvegcsét Kenma.

-Én már voltam a Razúr hatása alatt. Hadd vegyek be egyet! 

-Nem, nem, és nem. Nem kockáztathatunk.

-Kenma. Máshogy nem fog kiderülni. Nem várhatunk arra, hogy mások sérüljenek meg. Add ide a fiolát.

Kenma vonakodva bár, de odaadta. Kuroo megrázta az üvegcsét, kivett egyet, és lenyelte.