Ígéretek tengere (KuroKen)

-9-

Kuroo lábai a földbe gyökereztek, és kikerekedett szemekkel bámulta a feliratot. A következő pillanatban a szeme sarkából észrevett valamit. Az ablak üvegén egy vörös folt növekedett. Kuroo szíve kihagyott pár ütemet, szédülni kezdett, majd éktelen haragra gerjedt. Ha ez a Razúr miatt történt, akkor az megkapja a magáét. Azt hiszi ez az anyag, hogy azt csinálhat, amit akar?

Egy pillanat. 

-Álljunk csak meg egy pálinkaerjesztésnyi percikére. Mi a fenét csinálok?

Kuroo lenézett a két kezére. Alig látott tisztán, a két keze szinte egymásba mosódott. Mégis mit képzel magáról? Mi ez egyáltalán? A hallucinációihoz beszél? Egy pillanat. A  seb, amit tegnap szerzett, még mindig ott volt. Az üvegre tekintve egy szemet talált felfedezni.

-Ahahah...Most örülsz? - Kérdezte, miközben nevetni kezdett. És tovább nevetett, és nevetett önmagán. Egy nyomorúságos, őrült idióta volt. Azt hitte , hogy ő képes lehet valamire, hogy talán megmentheti a fiút akit szeretett attól, ami vele történt. Most meg ez. Hova költözhetett egyáltalán? A szüleivel ment el? Nem azt mondta, hogy nagyjából három évig mennek el? És.. egyáltalán.. mi köze van ahhoz, hogy Kenmáék mit csinálnak? A gondolatai csak kavarogtak, mint egykor a kezében a Razúr. Fel se vette a telefont, amikor Kenma hívott! Miért aggódik? Miért? Hiszen hogyan lehetne ez a Razúr műve? Miért bünteti szegény anyagot? Nem tehet arról, hogy így viselkedik...Egy anyag mióta tud dönteni egyáltalán?

-Ahahahaha...Én megőrültem..Miért is beszélek hozzád? Nem létezel. Ahahaha...

A feje kész káosz volt. Már nem is tudta, mire gondoljon. Miért, miért, miért pont ő? Össze kell szednie magát.

-Ezek csak hallucinációk. Nem léteznek. Semmit sem tehetek velük. Mindez csak a fejemben van. Ez mind csak a Razúr hatása. - A feje kezdett kitisztulni. A két tenyerén már élesen látta a vonalakat. Felnézett az ablakra, de a vörös folt még mindig ott volt. Kuroo egy pillanatra összezavarodott, elgondolkodott, majd más ötlet híján megszólalt:

-Hahó! Nincs kedved esetleg...Eltűnni? - A szem körbefordult párszor, majd egy hang megszólalt;

-Nem a kis barátodat keresed?

Kuroo teljesen meghökkent. -Te tudsz beszélni is? Nem elég, hogy figyelsz, fogdosol, de már beszélni is tudsz. Fantasztikus, legalább elmondanád, hogyan tudom megszakítani ezt a rohadt hallucinációt?

-Te figyu tökmindegy hogy látsz-e vagy sem, én látlak szóval ugyanottan tartunk. - Fantasztikus, szóval mindig figyeli. Kuroo fapofát vágott, majd megpróbálta elterelni a témát.

-.."Ugyanottan"?

-Ne kritizáld a tájszólásom he.

-Nem azért, de kicsit erőltetett.

-...- A szem körbefordult, majd újra megszólalt.- Akkor akarod tudni, merre van a kis barátod?

-Tudod hol van Kenma? Kérlek, kérlek mondd el! - Ugrott fel majdnem a kerítésre Kuroo.

-Ahahah! Azt mondtad nem létezem, az egy kicsit fájt. Cserébe én is kérdezhetek tőled valamit?

-Oké,oké, kérdezhetsz! -Sürgette a fiú.

-Khm. Ezt át kell gondolnom alaposan...

-Kérlek siess.

-Na! Ne sürgess már, két éve várok már erre, és végre itt a lehetőség!

-Te két éve vársz, és nem találtad még ki, hogy mit akarsz kérdezni?

-Nem tudtam, hogy megengeded, hogy kérdezzek!

-Mit kell amúgy is ezen annyit gondolkozni, annyit kérdezel, amennyit akarsz, amíg az én kérdéseim is megválaszolod. Na, kérdezz gyorsan, nekem sietnem kell!

-Tényleg? Ezaz! Köszönöm szépen! Akkor, első kérdésem: mi a kedvenc ételed?

-....azt hittem valami komolyabb lesz a kérdés. Sós grillezett makréla. Akkor, merre ment Kenma?

-Ó! Az finom?

-Persze hogy finom, azért a kedvencem! Na, mondd már, hol van Kenma?

-Na nem kell így sürgetni, jelenleg nagyjából biztonságban van. Megkérdezem a haverom. Egy pillanat.

A szem belefordult az ablaküvegbe, és a vörös folt eltűnt. Kuroo egy ideig nézte a szem hűlt helyét, és elmélyedt a gondolataiban. Várt, és várt, és várt...A szem nem jött vissza.

-Ah...Én tényleg megőrültem.

Kuroo már csalódottan elindult volna, amikor egy hang megszólalt a háta mögül.

-Viszály és vész, segíts rajtam,
tűnjön tova bűn és ész,
így újra vöröslik majd ajkam,
látsz akármerre is mész.

Síri csend van, mégis hallasz,
szíved se dobog már rég,
térdelve igazat vallasz,
nyeljen el a vörösség.- Énekelte félig suttogva.{1}

A szem megint ott volt az ablakon.

-Azt hitted elmegyek, mi?

-Egyértelműen. Nem is tudom hány percre mentél el, ja és ez a vers kicsit szörnyű. Egyenesen borzalmas.

-Hé! Mindegy is. A nevem Kiritsu.

-Szóval büntetni jöttél, amiért kivettem a tükörből egy adag Razúrt?{2}

-Nem, nem, dehogy. Csak meg akartalak dicsérni. Igazán nagy teljesítmény. Az anyádnak csak három hónap után sikerült.- Kuroo szája széle megremegett, és már majdnem rákérdezett volna, de a szem, avagy Kiritsu, folytatta mondandóját.

-A kis barátod a szüleivel és pár másik autóval együtt tegnap éjjel elmentek. Nyújtsd a kezed!- Kuroo gondolkodás nélül odanyújtotta a sebes kezét. Az üvegből egy vörös kéz nyúlt ki, majd a levegőben húzott pár vonalat ujjaival, és Kuroo tenyerében egy razúrral rajzolt iránytű volt. Az anyag csak úgy kavargott, de megtartotta alakját.

-Ha látni akarod, csak láss.

-~~~~~-~~~~~-~~~~~-~~~~~-

{1}- ha valaki kíváncsi a dallamra írok egy kottát ha kell

{2}- a lény neve (Kiritsu) fegyelmezést jelent.